Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

A munkásság

márciusi ünnepsége.

Az ország öntudatos proletáriátusa, úgy mint eddig is, most is megragadta az alkalmat, hogy erejéhez, lelkesedéséhez méltó módon megünnepalje a forradalmi március eszméit és a forradalmi idők lantosát, Petőfi Sándort. Amig a „magyar hazafias társadalom“ szánalmasan, jelentéktelen módon, elpukkanó frázisok hangoztatásával kérődzőit a múlton, addig az ország dolgozó százezrei erőteljesen, a lelkesedés tüzétől hevülten ünnepelték meg a napot. A dolgozó milliók ünnepét egy egész világ választja el azok ünnepétől, akik csak azért tűznek a kabátjukra nemzetiszinü kokárdát, hogy élösködjenek a múlton, amelynek minden hagyományát az év minden napján leköp- dösik, sárba tiporják.

Hogy mennyire hazug a polgári társadalom ünnepieskedése, hogy a valóságban milyen rongy a szemükben a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszménye, azt a tetteik mutatják a legjobban. Álljon itt egy példa:

Miskolc szervezett munkásnépe bejelentette a főkapitányságon, hogy március 14-én népgyülést tart az Erzsébet-téren. A rendőr- kapitány — amint már megírtuk — nem vette tudomásul a bejelentést arra való hivatkozással, hogy a gyűlés akadályozná a közlekedést; hogy a tér Miskolc egyetlen dísztere stb. Elvtársaink megfölebbezték a végzést, mire a városi tanács elé került az ügy. Ez pedig úgy határozott — a márciusi eszmék nagyobb dicsőségére — hogy a betiltó határozatot jóváhagyta.

Indokolásában a következőket mondja:

„5745/ki. 1909 sz. A beadott fölebbezést elata-