Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

A sovány, ádámcsutkás hajdúnál lakott Petrovics Sándor másodmagával egy szobában, melynek ablakait százados diófa lombjai árnyékolták. E fa alatt szeretett állitólag hasmánt feküdve elmerengni a kis Petrovics a Szitnya fölött úszkáló mérges fellegek kavargásán.

A diákok előtt nagy becsben állt a kamarai hajdú, ha pénzünk volt, gyakran megven- i dégeltük, ilyenkor szivesen hazudozott Petőfiről egy itczényit, két itczényit, de a harmadiknál már kamaragrófnak képzelte magát és tudni se akart Petrovicsról. Volt egy fekete cseréppipája, melyet Petőfi felejtett ott, s melyet körülbelül minden év végén eladott valamelyik jobbmódu diáknak, ki ezzel ritkasággyüjtemé- nyének első alapját vélte megvetni. Hogy a pipa valóban Petőfitől származott-e, az bizonytalan, de hogy némi ördöngösségben leledzett, bizonyos, mert a következő év diákjai megint csak kegyelettel nézegethették, mikor Klenóczi kivette fiókjából, sok selyempapirosból, melybe be volt bugyolálva, mint egy ékszer.

Élt egy öreg pékné is a liczeummal szemben, a ki Nagykőrösről szakadt oda, s ösmerte a kis Petrovics Sándort, sőt szüleit is. Bár a diákok mind nála szerezték be tízórai zsemlyéiket, melyeket egy kis ablakon adogatott ki, Petrovics lejárt a piaczra a másik pékhez, feltűnően kerülte, mert egyszer, vagy talán kétszer, nem fogadott el tőle pénzt. »Nagy kevélység lakozott benne — mondotta — és nagy ész, de én csak az előbbit láttam.« A profesz- szorok közül, a kik Petrovicsot tanitották, már csak Suhajda János élt. Állitólag ő rá vonatkozik az a vidám vers, hogy sok szamár professzora szekundába ponálta.

A poézisből is abba estem, inter alia,

Abszurdum pedig de nagy, hogy ennek igy kell állnia.

A professzor ur ellenszenves alak volt, összetöpörödött roncs, penészszinü, patkány- formájú arczán ezer ráncz, a hóna alatt két mankó. Az a Petőfi-féle szekunda mint valami