Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

ö a rügybontás, lázadás, újítás,

A levegőre vágyó akarat.

Nevezik ennek és nevezik annak,

De lénye egy és Márczius marad.

Nagy névtelen, ki tesz és nem törődik A divatnévvel, melyet neki szánsz, — Márczius minden hajnalhasadás és Márczius minden, minden reneszánsz.

Járt tógában és tőrrel a kezében,

Ivott a Caezár véréből buján,

A névjegye ott állott kiszögezve A vittenbergi templom kapuján.

Máglyára ment a tudomány jegyében, »Mégis mozog« Istennel perbe szállt 1 S a szabadságért és az igazságért Nem bánta a sok boldog hőshalált.

S az volt pánczélban, a 3d szőrcsuhában, Tógával vállán, s barettal fején :

A napkeltő, a láncztörő rajongó,

A minden gáton ugyanegy legény,

S ha egykor a zsongó nyomorúságok Megostromolják a mai falat:

Meglássátok, a jövő Márcziusa Az lesz ott is — a kék zubbony alatt.

Vigyázzátok csak a jövő zenéjét,

Már orgonálják dalát a szelek ; Csiholódnak a szikrák a kövekből S árad a mélyből termékeny meleg.

Ébred, a kinek fegyvere a múltban, Melylyel vergődve a mához hatolt:

A hősök kardja, vértanúk keresztje,

S a gályarabok evezője volt.

Márczius ébred s mint amaz időben,

Mikor hazáján borult be az ég :

Feláll megint, hogy oszlassa borúdat, Testvértelenné vált emberiség.

Még összefonva duzzadt karja mellén,

Még ő sem tudja : zúz-e, ölel-e ?

Oh, tárjunk, tárjunk testvérkart feléje, Birok helyett hogy öleljen vele.

Énekesek, kik ifjú Márcziusról Dalt szoktatok tavaszszal zengeni,

Ne a múltból hívjátok mindig őt, hol Képét aranyszőtt felhő rengeti.

Fény és babér a múltak szép fejére, . .t Vetített képe mindörökre szent,

De a jövők növekvő Márcziussa Élők harczához hívja a jelent.

Szávay Gyula.