Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

* Irodalmunk tartalmi ismertetése. (A reformkor kezdetétől a kiegyezésig. Összeállította Réger Béla dr. Megjelent Szentgotthárdon, Wellisch Béla kiadásában, az Iskolai segédkönyvek című vállalatban.) Az Iskolai segédkönyvek című vállalatot nem régen ismertettük. Megemlítettük, hogy sok rokon­érzéssel vagyunk minden törekvés iránt, mely a tanulók helyzetén akar könnyíteni, de károsnak és veszedelmesnek tartunk minden munkát, mely növendékeinket felületességre szoktatja. A mai magyar társadalomnak úgyis az a legnagyobb baja, hogy sok benne a mindenhez hozzászóló, de semmihez sem értő ember. Nekünk a jövendő nemzedék nevelőinek, nem szabad megengednünk, hogy a ránkbízott ifjúság hozzászokjék a felüle­tességhez. Nem kételkedünk ugyan abban, hogy Réger Béla dr. e munkája szerkesztésekor az ifjúság helyzetén akart könnyíteni, mégis ki kell jelen­tenünk, hogy segédkönyvét veszedelmesnek tart­juk. Ha irodalmunknak csak nehezebben hozzá­férhető, fárasztó, vagy nagyon mély műveit ismer­tette volna, örömmel üdvözölnénk könyvecskéjét. De Réger Béla dr. olyan dolgoknak a tartalmát is elmondja, melyeket minden diáknak köteles­sége elolvasni. Az meg egyszerűen komikus ha­tást tett ránk, mikor nagy költőink lírai verseit prózai átírásban olvastuk. Csak nem jutottunk még odáig, hogy Tompa, Petőfi, Arany rövid lírai költeményeit tartalmukból ismerjük meg ? Ez már az irodalomtörténet-tanítás csődjét jelen­tené. Hogy mindnyájan elképzelhessük, milyenek a lírai költemények prózában, minden megjegyzés nélkül leközöljük Réger dr. művéből Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményének tar­talmát: „Egy gondolat bánt engemet. Az tudni­illik, hogy ágyban, párnák közt haljon meg. Las­san hervadni el, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rág; elfogyni lassan, mint a gyertya­szál, mely elhagyott üres szobában áll. Nem ily halált kíván ő magának! Inkább legyen fa, me­lyen villám fut keresztül, vagy kőszirt, melyet eget-földet rázó menydörgés sújt a mélybe. Majd ha a világszabadságért lelkesülő nép síkra száll, ott essék el ő a harc mezején s holttestén át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra. Ott szedjék össze a csontjait és temessék el a világszabadságért meghaltakkal együtt közös sírba.“ A mi nézetünk szerint nemcsak ezt a költe­ményt, hanem csaknem mindazokat a lírai költe­ményeket, melyet Réger dr. tartalmilag ismertet, tudni kellene minden középiskolát végzett növen­déknek könyv nélkül. C—s.)

Next

/
Thumbnails
Contents