Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
«Ha az Isten ekkép szólna hozzám: Fiam, én megengedem neked, Hogy úgy halj meg, amint neked tetszik, Éne kérném akkor Istenem stb.o Coppé ezt a föltételes módot perfektumba teszi: «Le ciel m’a dit: choisis ta mórt; eile est prochaine. j'ai repondu : Seigneur.. . etc.» Míg Petőfi gyönyörűen elméláz azon a gondolaton, mit kérne Istentől, ha megengedné a választást, Coppé túllő a célon, mikor a fölszólítást megtörténtté teszi és senkisem csodálkozik azon, ha a vers közepén levő átmenetben megroppan Coppé koncepciója s egy erősen theatrális «Mais non! non!» kiáltással vágja el azt a csomót, melyet Petőfi sohasem kötött. Aránylag nem nagyszámú fordításainak legtöbbjére azt lehetne mondani, hogy a fordítói szabadság jogával túlságos szabadon élt, mikor az átlagos tartalommal megelégedve csaknem egészen új költeményeket alkotott. Azonban — ismételjük — aránytalanul több szolgálatot tett e szabad fordításaival a magyar, illetve francia irodalomnak, mint Gauthier, mert az ő fordításaiban van igazi költőiség, elevenség, élet, melyből magyar szellem árad, Gauthier ellenben a szóról-szóra való fordítás kétségbeejtően ellaposodó szolgaisága által olyan munkát végzett, mely a gabonának nem acélos magját, hanem elcsépelt, de bőséges szalmáját nyújtja.
