Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
r % etőfi: a bölcselő. Irta; Supcsay Felicián. .Ufa! és egy cikk emlékszik meg Peiőfi- : a kettőről, a forradalmárról s a hős- . Számtalan 'karaktervonásán emlegetik, állják, osztályozzák; dicsőítik és össze- onlitják. Csupán egyik igen értékes óikról nem nézik őt. A filozófia tükréből -sssóIvón senki sem vetíti elénk hatal- s és mégis szubtilis egyéniségét, mintha őfi lénye teljesen nélkülözné a bölcselő *k kritériumait. Mintha mint filozófus >ba se jöhetne komoly cenzorok előtt. Attetános a vélemény: Petőfi élete hom- legyeoest ellenkezője volt minden nyu- dtságnak, a bölcsesség eme őselőföltéíe- íek. Hiányéban volt a higgadt, polgári látásnak; minden szertelen volt benne, ttei, írásai is olyanok. Kialakult, rend- rres filozófiai szisztéma nélkül valók. »Iteményei, műra nagyrészt tarkabarka, nes vadvirágok, legjobb esetben olcsó iskótlik a pusztai csárda üvegnélküli Iákéiban. A mint mondani szokták: köl- «étéből hiányzik a lótusz metafizikai ita, az igazi filozóftislelkek isteni kóla u. Ez a selkélyes ítélkezés onnan ered, mert bőftt általános fölületességgel nézték, ta- ották és bírálták nálunk évtizedeken át. 'jqpán öt-hat, úgynevezett „mintavers“-ét gy „alkalmi“ költetményét tanulták, ütték, szavalták és idézgették a „Vigar- i" dobogójától az iskolai önképzőkörök -os padlójáig. Egész költői grandiozitá- leesugorilották a „Talpra magyar", gy gondolat bánt engemet“, „Az örült", September vígén", „Anyám tyúkja“, zülöföldemen“ s még néhány közismert rse által határolt szűk terrénumra. És ben S lezsugoriyisbani, Petőfinek ebben gúzsbakötés ében szörnyen vétkes — első- <rban a magyar iskola. Szeretet, megér- s, elmélyedés és megilletődés nélkül idta be“ Petőfit is az ifjúságnak a föl- Sbb hivatalos helyről előirt száraz tan- jtví utasítások léleknélküli recipéje sze- ifit. Egyszerűen pedagógiai Verklire huz- áik Petőfit is. Tovább nem törődtek ele...' Goethe János Farkas és Schüler frigyes mindig tiszteletreméHóibib elhúzásban részesültek nála. Csúfot cselekszem; vádolok! De ki kell mondanom: a magyar iskola vajmi keveset tett Petőfi mélységes szeltemgazdagsá- gának a telkes kúbányászásában, föltá fásában.« Ugarnak tekintette,' a melyen szánthat, f vethet, akinek kedve tartja s kiki úgy tapodhat benne, mintha senki jószága volna. De nem tartotta soha érdemeinek, hogy maga fölszántsa és beültesse az elmélyedések és tanulmányok ama magsaival, amelyekből a legcsudálatosabb Pe- tófi-kultusz sarjadhatott volna ... Csak most, sráz év múlva, kezd Petőfi világnagy- sága az elmék ezreiben ébredezni. Ám, a mit elmulasztott a magyar iskola, azt mágiáévá tette a szocialista áramlatok éberebb géniusza és Petőfi lángelméjének, egyetemes emberszere te tőnek a kisajátításával és „alkalmazásával“, proletárelveinok Ideáljává magmszlositotta őt és Marx és Leóin mellé helyezte Petőfit a nagy vörös galériában... De Petőfin még a mostoiia polgári bá- násmód, a lompos kezelés sem ronthatott. Nem múló értékekből való az ő költészete. Az drökszép, az örök jó, az örök szenvedés, gyötrelem, verejtékező emberi küzdés, vajúdás, zuhanás és újbóli fölemelkedés, a boldogság és boldogtalanság ősérze’mciből fakadnak az A rímei. Isten örök lehelletc hajtja Petőfi szivének a motorát. Az ős- káosz háborgása dübörög benne, mely plasztikus, harmonikus világikialakulás után epeaez. A világmindenség eredetének, céljának és sorsának a gondolatát hordozza magában, mint — Ptolomeustól Kantig — az összes filozófusok. Valamiképpen a szép, a csúf, az erény és a bűn, a jó és a gonosz nem a fogalmi meghatározásban élnek, hanem érzéseknek, hangoknak és vonalaknak a fényeiben jelentkeznek, azokképpen a filozófia sem csupán definíciókból épült teoretikus tudomány. A filozófia előfö'tétele, sőt egyetlen TÜzvnm g ,PYRns“ ont/ touPFsn flw ip (27. m.) 1923 fehruSr 4» előföltétele: a gondolat. A hol gondolat van, ott kezdődik a filozófia. A ki godol kozik voltaképpen mind filozófus. A filozófusokat egymástól csupán a gondolkozásnak a stílusa különbözteti meg. Hamlet is filozófus volt; filozófus az őrült is a maga stiiusa szeriut . . . Annál nagyobb filozófus valaki, minél nagyobb etesodiálkozássa 1 é® elmélyedéssel tud belebámulni az ég és fö'd jelenségeibe és minél szélesebb ivü gondo- lategyenteteket tud dővarázso'ni, mint kinyilatkoztatásokat. Mert csak az lehet filozófia, a mi kinyilatkoztatásként markoi belé telki, sze’lemi valónk centrumaim .. Petőfi ebben a tekintetben a legnagyobb bölcselők közé tartozik, a vezei.őik közé. Költeményei, dalai kivétel nélkül egytö'- cgyig letéteményesei a csodálkozástól és isteni elragadtatástól vibráló telke egy-egy szárnyaló gondolatának ... i— Van-e isten? Van-e jóság cs érte jutalom? Vau-e igazság, me,ly lesújt a hitvány gonoszokra? ... És van-e boldogság? Van-e a létnek célja? — és száz hason’ó örök kérdést állít Petőfi önmaga elé. Nincs földi gondolat: a Születéstől a halálig s a ’ha’á- 1 on túli problémáig, mely ne zuhogna, ne fonna lelkének kohójában. A sok közül elég néhány költeményét kiragadnunk, begy filozófus telkét egész plasztidtásá! megismerjük. ,,Bolond lstókjá“-bóí csendül ki legtisztábban „deista" filozófiája. „Mert van a világnak atyja Van egy hű gondviselője; linden ember megláthatja, A ki e/ nem fordul lóle . .** — Van Isten! — harsogja oda mindenkinek az istentagadónak bélyegzett pogány poéta. Van! De nem egy elvont, absztrakt Isten, nem az egyhazak dogmatikus Istene, hanem egy élő — való Isten, a ki úgyszólván organikus agy?égben van a pozitív világgal, a pozitív élettel, minden szerves és szervetlen lénnyel. Mintha csak azt mondaná Petőfi: ihol egy illatos rózsatő; ha nősed, látod, ha feléje hajolsz, odaadja neked o^ész illatát. De ha elfordulsz tőle, sem ntem látod, sem nem élveződ. Nem kapsz bc’öle semmit. Ilyen az Isten is ... Egyszerűbben, szemléltetóbben Isten létét senki sem állította emberi megértés elé. Csak a görögök istenhite hasonlítható hozzá ... És a hol Isten van, ott vau boldogság is. De a boldogságnak is van előfö'tétele: a türelem! Törvénye van a boldogság sorának is. Nem a tolakodóké, az öblösöké az elsőség. Senkinek sincs elsőbbsége; Ősi tör-, vény szabályozza a. részesedés sorját, mely odakiáltja a mohón kapaszkodónak: — Várj sorodrai „Ha ma nem jött, eljön holnap... Míg az ember boldog nem volt, Addig meg nem halhat “ És ez nem a rideg, fehérrom eszelt vak predesztináció... A Gondviselés ezl A megkülönböztető, igazságos, okos, jóságos Világszellem! A Noé Istene. Ez Petőfi deiz- muisának magva. Nem lombikok opaüzáló, misztikus gőzéből, sem a fauszti monológok pátoszából nőm varázsolja elénk mindenek létezőjének ősurát. Világosan, szinte matematikai egyentet képletében, egyszerűen tudtunkra adja őt. Az ő Istenét semmiféle miszticizmus sem homály ősi ti a el. Világosságra tör Petőfi minden gondolata. Lelkének elzárt titkos kaptárából a napfényre rajzanak töprengései, kétségei és kutató szellemének ezernyi méhecskéi a világosságot keresik, hogy mindent megismerjenek, a tudás keserűjébe és édesébe belekósoljanak. Mindent megfejteni, mindent tudni, mindent megérteni, mident mertbocsájtani és végül belenyugodni mindenbe s átadni magunkat megtörve, kiábrándultán, ellen mondS.s> nélkül a halálnak, miként „Az utolsó ember" telte... A hamleti „lenni, vagy nem lenni?" kiér. dést büszkén, szinte gőgösen félretolja Petőfi. Nőm ez a kérdések kérdése, hanem az, hogy ha már vagyunk: mik vagyunk s mért vagyunk? önmagunkért-e, vagy az emberiségért? Kinek a hasznára vagyunk és használ-e egyáltalában az, a ki használni akar? „Használ-e a világnak, a ki érle Föláldozó magáti“... és „Bljö-e a kor. Melyet gátolnak a rosszak, S a melyre a jók törekednek. Az általános boldogság korai" .. — Bár eljönne! Bár volna így! —- sóhajtja vágyittas an Petőfi. Bár volna célja a világnak. Bár emelkednék folyvást-foly- vást e cél felé! De lelkét elkapja és megrázza a hideg szkepszis. Kérdésein^ nem talál megnyugtató feleletet. Az univerzális céltalanság perzselő tüzétől hamuvá omlik össze optimista lelke. — Világosságot! Vilá. gosságot! — kiá’tja a sötétségben tapogatózó költő, de világosság helyett miig mélyebbre zuhan a céltalanság feneketlen, sötét pincéjében ... Pesszimizmusa vérfagyasztóid) Schopenhauer pesszimizmusánál, fájdalma nagyobb Nietzsche kétségbeesésénél & bánata meghatóbb Leopardi gyász- ind'őlóinál... r De Petőfi n&m azért Petőfi, hogy a bölcselkedés végzetes labirintusából ki ne találjon ismét az élet derűs országútjára. E’ég neki ogy dalos madárka hangja, egy méhecske zümmögése, egy virág illata a sötét rengetegben, — s ő ismét magára talál. Mosolyog, fölkaeag s mintha mondaná: — Oh én balga létek! Mi közöd mindéhez? Mi közöd a kétségeskedéshez, mi közöd a nagy prob imákhoz ? 1 „Teremtve van-e a világ. Vagy örök idők óta áll? ■ jog-e örökké állni. ■ agy egykor sírba száll? ügy-e a lélek és a test1 Honnan jövénk, hova megyünk? EUÚszikle a sírba, vagy lángra lobban életünk? Elég, ha élsz! mi gondod rá: Mi volt és mi következik? Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs. Ki sohasem bölcselkcdik ... ; A pesszimizmusból az optimizmusba, a kétségbeesésből a szelíd' megnyugvásba, a lázongásból a belátásos megértésbe való hír. télén átröppenés nem a költő szertelensége. Csak a végleteket kapcsolja egybe balos átíveléssel. Az ellentéteket .harmonikus egyensúlyba hozó dallamos bölcsészeié úgy hat néha ránk, mintha Platánt hallanák rimes beszédben szólni. És valóban hozzá a. Platón bölcsészttóhez hasonlíthatom leginkább Petőfi bölcsészeiét. Gondolat- és ór- zésviláguk nem gyökerezik a hipotézisek, labilis talajában. Minden kijelentésük: erkölcsi kinyilatkoztatás. Filozófiájuknak; Isten, Igazság, Erény és Szeretet a főmoti- vuma ... Csupán a stílusban különböznek Az egyik: lótuszvirág a mélázó görög lélek átlátszó taván; a másik: eteven.szinü muskátli virág a vérző magyar szív pici re meny - ablakában... • ' / mmtmúh m®a«Bze€gyii8é*eii. WlunfeanéíkGÍJiBfc tfönfstése ®g^ pss’ssBfipärti képiiiseiö eiítm, - feöpsjís®8ö ínzsalfáisai sskasrit'aB az e§g®«Sh©t, Dr. PROFPtR ÖDÖH vIL., Liákocíi-ut 14. — Tel.: Józs. 129—85. OffifOOOZ SBTÍKJM INTÉZETE Szépséghibák eltávolítása. — Orvosi kozmetika, — Bőrgyógyászát — Fepykeze- Jósok — Specifikus eljárások. Bées, febr. 3 (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés ma esti ülésén a munkanélküliség kérdésének tárgyalásánál akkora botrány keletkezett, hogy az ülést fel kellett függeszteni. A botrány a német paraszípárti képviselőnek, Grössbaudernek beszédénél tört ki, a mikor a képviselő kijelentette, hogy nem érti, hogyan lehet sik területű országban munkanélküli. E kijelentésre a karzaton nagy számban ülő munkanélküli munkások mindenféle sértő szavakat kiabáltak a képviselő leié. A mikor a szónok beszéde további folyamán azt mondotta, hogy a vidéken egyre- másra jelennek meg olyanok, a kik kenyeret kémek, de sohasem munkát keresők, az előbbi zajongás még nagyobb méreteket öltött. — Üssétek lel — Mi éhezünk és ilyesmit kell még öli tűrnünk! — Dobják ki! — zajongoft a karzat. Az ülést vezető elnök erre a karzat kiürítését akarta elrendelni, de alig mondta ki az első szavakat, Witfernich képviselő az elnökre akarta vetni magát és szándékúi ban csak nagynehezen tudták megaka iái b’ozni az elnök védelmére siető képviselők, .4 tumultusban az elnök felfüggesztette az ülést. A szünet alatt a szocialista képvisel lök a karzatra sietlek és lecsillapították a munkásokat. A szünet után az ülést min, den incidens nélkül fejezték be. NÄFEHSREK. $$^r>ggisa €^£s!as*<a!g. — „Ködben“ című kötete elolvasása után. ■— Most, hogy szétnézve, telkünk összedöíbben, Mivel kiörültünk minden csupa rom: Ánvulva csüngünk egy nemes dalon. Mely fájón hangozik felénk a ködben. ősz lantos ziengi, de fiatalon, S hév ülnek énekén mind tőiben s többen, S úgy érezik, sebökre balzsam csöppen És élled bennük hit meg bizalom. Költőbe’ hol ily sok nagy eszme kel, Amiken igy ragyog a forma bája: Az olyan nemzet sohse veszhet el! S> mi, akikért ily vátesz esdekel, Jenkik, jerünik virágot szórni rája, S áíldassék mindöröklkön glóriája! Radó AntaL Cl telep. Elbújva, szerényen húzódott meg a hír a lapokban, hogy a belügyminiszter engedőimével a főváros tőszomszédságában 'évő Ehman-telep Sashalom névvel nagyközséggé alakul át. A telepesek bizonyára büszkék lesznek erre a rangemelésre, bárha ezzel együtt sok régi, kedves sajátossága a telepnek megszűnik és az egyszerű szokások egész sora hovatovább a múlté lesz. Az uj alakulat uj berendezkedést kiván é* a régit fölváltó uj szervezet kiszolgálására, egészséges életben tarthatására nagyobb munka, több költség, fokozottabb buzgalom kívántatik meg. Senkinek se joga, se oka, hogy csak egy pillanatra is kételkedjék mindeme nagyobb kívánalmak sikeres kielégítésében, die ha szerencsét kívánunk Ehman-telepnek, a mikor uj gúnyát vesz niagára, mégis sajnáljuk, hogy a telepet nagy fejlődése kiforgatta egész mivoltából. Nem sokára hire sem lesz annak az Eh man nevű embernek, a ki apja volt ennek a telepnek, amiképpen például az immár mint DIANA sósborszesz I kis a«eg ára .. .. .. .. K 220. I közép&veg ára .............K 560.I nagy üveg ára..............KiiGO,Ü H8NDEJJÜTT KAPHATÓI rendezett tanácsú város szerepet játszó Uj. pest megalapítóját sem emlegeti senki. A főváros KőphyékSn mindenkor virágzottak a telepek. Gödöllő félé Ehman-telep, Rákosszentmihály; Vácnak a sződi tetep, Alsó- és Felső-Göd; Szentendre irányában Csillaghegy, Leányfalva; Hidegkút" vonalában a hűvösvölgyi végállomástól vagy tizenöt percnyire lévő villatelep és minden, felé az qjész környékien sok telep alapozta meg létét. Az egyik már ki is nőtt a szűk keretből, a melybe beilleszkedett, a másik még csak ágaskodik, hogy nagyobbnak lássák, de mindannyinak az a becsvágya, hogy minél hatalmasabb legyen.‘Az-egyiket valami elkeseredett színész alapította, a ki hogy ihqgynem, odavetődve, kis házat épített és dicséretét zengve a víznek, a levegőnek, az ég gyönyörű kékjének, az erdő dalos madarainak, lassanként uj telepeseket húzott maga után; a másiknak megteremtője talán egy kis hivatalszolga, postatiszt, a kit tüzelt a vágy, a mely mindnyájunkban él, hogy a magáéban lakhassák és sok lemondással, naponként néhány órai gyaloglással váltotta meg a maga viskóját; emitt valami élelmes ember parcellákra osztotta nagyobb földterületét és csak két embert kellett megnyernie az építkezésre, a letelepülésre, hosszu sorban, mint a libák, követte a többi; amott a magányba akart vonulni valaki, hogy embert s© lásson, de kicsiny tűzhelyének füstje elárulta rejtekhelyét és nem csekély bosszúságára, egy-kettöre körűiken tették őt is uj tele. pesek. Éppen a főváros környékén tesznek nagyszerű szolgálatot ezek a telepek, bármily egyszerűek is. Igaz, hogy a nagyvár ros kényelmét már megszokott ember nehezen tud beletörődni ebbe az egysze- rüségte. A szobakonyhás házikó fölépítésének javaslatát becsülctsértcsmek tekinti ét el sem tudja képzelni, hogy gyertya vagy petróleumlámpa álljon az asztalán vagy hogy az udvaron ásott kutból hordja be a vizet, a mikor ahhoz van hozzászokva, hogy egyet csavar a falon és fényárban úszik a szobája, másik csavarásra pedig vastag sugárban ömlik a falból a jó, tiszta viz. Azok az okosak, azoik a boldogok is, a kik meg tudnak alkudni a viszonyokkal, Ila nem akadlak volna mindig ilyen okos eml erek, bizony jóval kevesebb lenne a környéken a telep. És mennyire tudja dicsérni mindenik a magáét, pedig ugyancsak van baja mindeniknek. Az egyiknek a Mielőtt fizüKBogletét beszerzi. C$11933P tekintse meg ELEKTRA CSILLÁR kiállítását, Dob ucca 42. A b**«"*A-----’ fi 'vár
