Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Szerda, Í923 augusztus 22. ssm A Petőfi-centenárium záróünnepe az aggteleki barlangban. Id. Andrássy Gyula és PáKh Albert emléke. — Amikor a Költő az aggteleki barlangban járt. — Emléktábla-avatás. — Népvándorlás a barlangba. — Népünnepély az aggteleki barlang bejárata előtt. Kiküldött tu dósitónktól. — Miskolc, aug. 21. Ha Buffon mondja, el kellene hinnünk, hogy a lángész nem egyéb, mint erős hajlandóság a — türelemre. Ezt könnyebb elhinni, — mint kutatni az igazságát és rájönni arra. Mert hiszen éppen olyan a lángész, hogy egyáltalán nem hasonlít egymásra, hogy egészen egyéni, önálló és semmiben sem azonos ezzel vagy azzal. Tudjuk bizonyítani, hogy a lángész gyors észjárású, de tudjuk azt is igazolni, hogy van lángész, akinek az eszejárása a csiga mozgásával versenyez; meg aztán példát tudnánk felmutatni arra, hogy e , láugész lehet nyárspolgári színtelen rend- szereségü — és lehet a cinikusságig menően rendszertelen, szabályokat el nem fogadó, lehet végletekig szerény és igénytelen, ezzel szemben lehet önérzettül- tengő és túl igényesen szerénytelen, lehet i kedélyes vagy rigolyás, becsületesség mintaképe vagy első osztályú csirkefogó... De egyáltalán ebből az ellentétességből 'keletkezett Lombrozó felvetett problémája, mfrly kifejezést nyer a kérdésben: Szent vagy őrült? Hogy már most, miként állíthatjuk be Buffonnak szállóigévé lelt megállapítását a zseniről, mint a türelmesség mintaképéről, — valóban nem tudom. Ha csak egyet veszek elő a zsenik közül, akinek zsenivoltához szó sem fér: Napóleont, — abszurdum volna ő nála türelmet keresni, akh ha türelmes lett volna, — sohasem lehetett volna Napóleonná. És utolsó katasztrófális oroszországi kalandja valósággal a türelmetlenségből származott. E sorok tisztelettel alulírott Írója ezen a kérdésen töprengett tegnap este az aggteleki barlang egyik üregében, amikor a titán! alkotás az isteni teremtések más fajta csodáit ünncplendő nyilt meg a nagy közönség előtt. Crömör vármegye nagy szülötteit An- drássy Gyulát és Pákhot és Petőfit ünegyesület emlékünnepet rendezett ott Az ünnepen valóságban csak a tájék vett részt, sem a vármegye, sem a két egyesület — nem jelentkezett. De hagyján, mert a Gonviselés pnneprevalóbb helyet nem alkotott jobbat, arra alkalmasabbat, — mint amilyen az aggteleki cseppkő- barlang. Aki látta, — el tudja képzelni a nagytemplom nevű üregét megvilágítva ezer és ezer bányászméccsel, szinesfényü lángokkal, lampionokkal és két rettenetes erejű villamos reflektorral. Aki nem látta, azt nem tudjuk semmi olyan le' írásra irányítani, mely a valót megközelíthesse. Ha Uranos és Gaea legkedvesebb leányuk számára a titán Phoebenek nászi, csarnokot akartak volna teremteni, úgy ez lehetett volna arra elegendő felséges, hatalmas remek. És ebben a felségesen nagyszerű csarnokban összegyűlt mintegy négyezer ünneplő s az ózdi acélgyár hetventagu énekés zenekarának pompás himnuszával fordult az Istenhez, akinek kegyelméből három olyan nagy egyéniséget nyert, mint akiknek ünneplésére itt összegyűltek. A bőtermő 1823. év három nagy szülöttje Petőfi, a gömörmegyei táblabiró, Andrássy Gyula és Pákh Albert a gömörmegyei szülöttek emlékének volt szentelve a vasárnap az aggteleki barlangban. Petőfi az aggteleki barlangban. Közismert dolog, hogy Petőfi felvidéki útja alkalmával 1845 május 28-ikán elf látogatott a barlangba. Rozsnyóról ment oda Pelsőcön át — a rossz ut miatt — öt óra alatt egy keskeny völgyön keresztül, mely völgy egy roppant nemzeti zászló is egyszersmind vörös löld. fehér kősziklák* zöld erdő. Aztán leipept a barlangba, elragadtatással látta annak csodáit és felkiált: állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt. És soká tűnődik, mint eredhetett e barlang és kitalál a menyországból ki- ebrudalt pártos angyalokról egy történetet, akik ott kezdik jövendőbeli lakásukat a poklot ásni... Ha ő nem egyetlen fáklya' világa mellett látta volna, hanem olyan tündéri fényben, mint azok, akik ott őt ünnepelték tegnap éjjel — nem a pokol teremtésével kapcsolta volna össze gondolatait . . . Szabó Gedeon, a falu kálomista rektora volt vele, aki nem tudott róla semmit, aki nem olvasta az Athenaeumot, meg a Pesti Divatlapot, meg az Életképeket s nem tudta, hogy meg van irva a Juhász legény, szegény juhász legény“ nóta, meg a „Hull a levél a virágról“ és meg van énekelve az „Aranykalásszal ékes rónaság“, A szegény rektor nem járt be Pestre a jurátusokkal mulatni a Zrínyibe, meg a Komló-kertbe és nem járatta a hetilapokat és nem tudta, hogy kigyuladt a csillag, amelyik örökké ragyogni fog, mint Petőfi Sándor. Szabó Gedeon uram tehát nem tudta, hogy ki az a Petőfi Sándor és minden tisztelet- érzés és minden meglepetés nélkül olvasta le a falról a Petőfi nevet, ahová a költő már odaírta ... Hát ez bizony igen szomorú dolog Szabó rcktramra nézve, de mi — nem csodálkozunk any- pyira és jobban megértjük, mint Petőfi. | lazö-feci. u hegyek között magának és Emléktábla avatás. A tegnapi aggteleki ünnepélyen emléktáblával jelölték meg a barlang bejáratát, mely tábla arról emlékezik, hogy ITT VOLT PETŐFI SÁNDOR 1545 május 28-ikán, s innen ment Rimaszombatba, ahal Isten és Gömörmegye kegyelméből táblabiró lett. Ez emléktáblát magánosok adományából a Magyarországi Kárpáti Egyesület helyezte el 1923. év augusztus 19-én Petőfi, id. gr. Andrássy Gyula és Pákh Albert centenáriuma alkalmából tartott ünnepen. A leleplezés ünnepi aktusán a lelkes Markó Miklós által üdvözölt Pctőfi-Tár- saság alelnöke Császár Elemér rövid beszédet mondott, mely után dr. Szathmáry István „Petőfi“ című költeményét szavalta el nagy hatással. Oh, ti szűkkeblű emberek, kik nsBlml&s-J-Jéswtsk u Aw&wit, k&tjö^, Népünnepély. Ezután egy egész népünnepély fejlődött ki a bejáró előtti kedves akácás- ban. A vidékről háromszáznyolcvan kocsi hozta ki a közönséget, akik a fűbe telepedve zene és nótaszó között mulatott. A budapesit vendégek, művészek, írók, hírlapírók kedélyes együttlétben várták az esti ünnepély kezdetét. Hatalmas sziklafal, bozótos cserjés hegyoldal aljában, a gazdag napsugárban derülő határ előtt kedves örömek közölt telt az idő, csak me3szibre nem volt öröm nézni. A domboknak, a magyar ültette fáktól ko- szoruzott hegyeknek második sora már nem a mienk. A csehek hatalmában van és onnan mifelénk egy fájó vágyódás foszlányait hozta a csendes szellő , . s A hős viadalokkal megszerzett magyar föld most cseh kézben van, de úgy lát- szik az a cseh kéz nem tartja nyugodt bizonyossággal azt a hatalmat. Megtörtént a tavasszal, hogy Gicza Miska az aggteleki kondás, aki katonáéknál trombitás volt és most szerzett valahonnan egy rozoga fuvóhangszert, mikor kondá- ját a határ közelében hevertetle, elővette a szerszámát és csak úgy időtöltésből el kezdte fujogatni a régen nem nehéz munkájának élő rektor nem tudott ifiről, $ Ez a fájdalom kisérle Petőfit a barlangtól egészen Rimaszombatig vezető utján, ahol megvigasztalódott, midőn a megye közgyűlésen kineveztetett és felesküdött táblabirónak. ezzel verte el az unalmát, mert így v< jó neki — emlékezni. Jámbor időtöltésének azonban ott határt jelző sírköveken túl, a cseh fi dön (cseh földön biztosabb . . . énei egyszer a mi bárdunk!) furcsa követke menyei lettek. Ott járt a cseh csendé őrjárat, amely hallotta a kürtszót s leütést lelt a felsőbb hatóságán, az ism feljebb és feljebb adóit róla jelentést s a Gicza Miska időtöltésének hire i jutott Prágába is, de már abban a fc mában, hogy a magyarok Aggtelek vid kén erős csapatokat vonlak össze s liai készületeikben gyakorlatoznak. Erre jc le a prágai kémszolgálat, mely azt: rátalált a jámborul mulatozó kondás és jelenté, hogy rettegésre nincsen ok lehet tovább reménykedni a republics! (jellemző, hogy a köztársaságot ily, becéző szóval illetik a Felvidéken) tóvá! fennállásában. Mondják azonban, ho: külügyi miniszteri átirat érkezett miho ránk, melyben a Cseh Köztársaság a kivánja mitőlünk, hogy konfiskálji •Gicza Miska trombitáját, mivelhogy ; nagy izgalmakat okoz a határvidéküké Népvándorlás a barlangba. Este kilenc óra felé megindult a naj néptömeg a barlangba, ahol az ózdi b nyászok festői viseletűkben és tüzolté egyenruhában tartótátk fenn a rendi A nagy templom alsó üregében helye kedett el a hallgatóság, a felsőben az el adók és a zene s énekkar. Hosszú időbe tellett, míg a körűibe! háromezer főre tehető közönség elfő; lalla helyét s az ünnepség kezdetét v hette. A Hiszekegy és Himnusz után Budapestről elkésve érkezett Eötteuén, Olivér Kárpát-egyesületi elnök einö megnyitója helyett Rexa Dezső mondot el rövid emlékbeszédét gróf Andrási Gyuláról, melyben róla, mint az els magyar nemzeti politikusról emlékezet aki nem volt ellenzék. Utánna Vikár Béla Andrássyhoz i: ódáját olvasta fel. Utánna Hegyi Ann a kitűnő operaénekesnő énekelt Az „o táron“ — fejedelmi alakja — valóba az oltárkép hatását keltette, Dalai K: csóh „Galambszivü édesanyám, Magya ország“ és „Kraszkahorka büszke vára csodás hatást keltett a kitűnő akuszt káju hatalmas csarnokban, Az ünnepéi végén ugyancsak ő énekelt egy éneket Cigánybáróból s a „Fütyül a szél Ké: márk felől“-t s a hallgatóság nem bii betelni a gyönyörűséggel s tombolva ür nepelte a művésznőt Majd Császár Ele mér emlékezet meg, Petőfiről és Szaft máry István szavalta eí nagy tetszés kÖ2 az Aggteleki barlangról irt költeményéi Komoróczy Miklós tanár tréfás paló előadása után a Szózatot énekelte el ; közönség — s ezzel kivonult mindenki i barlangból s hajnalig tartó mulatós kő vetkezett a lankás páston , , , Hangulatában is nagyszerű ünnepély lyel áldozott a barlang vidékének közön sége a három nagy férfiúnak s ez i'inn» pély voltaké? megnyitása volt a rendlx hozott nagy tegmésjteü remeknek. A rendező, Kárpát Egyesület pzt re ményli, hogy a magyar; Turista-Társaság körében uj érdeklődést fog kelteni a bar lang iránt, hogy, e páratlan kincs — nem marad továbbra is oly elfeledett, mini amennyire eddig volt Rexa Dezső. darabját 2500 korosáig HamíiiíöpKSí veszek. Aranyárt, ezüstéc» meggyőződhetik, hogy csodálatos magas árt tízattfk. ÜHySCSlQSrOÚ -lsza űzenhároii Levelozólaphivásra jövök. IESTA Sa^tateritsm fizikó-terápiás, diétás, diagnostikai gyógyintézet. Röntgen- és vegyi laboratórium» Yizgyügyintézőt bejárók részére Saját tehenészet a telepen. Katii György u. 5. Dclivasut mellett.; —,:T e 1 e.í o n: 118—87. ■ ■ ■■: ______
