Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
országnak engedélyezendő moratóriumot különböző zálogokhoz fogják kötni, amelyeknek a jövedelmét 300 millió aranymárkára becsülik. Ehhez járul még a megszállott területek 180 milliónyi vámbevétele is, valamint másik 400 millió értékű dologi szolgáltatás. Barikon újabb javaslatot készül beter jeszteni, azonban a francia, belga és olasz bizottságok nem érteitek egyet sem a moratórium tartama, sem a lefoglalandó zálogok tekintetében. Különösen nagy az ellentét az olaszokkal szemben, akik azt az utasítást kapták, hogy elevenítsék, fel azt a tervet, amelyet Mussolini Londonban előterjesztett. A Petit Párisién közli, hogy Olaszországban igen erős áramlat van, amely helyteleníti a Ruhr-vidék megszállását és a kormány súlyt vet arra, hogy ezt tudomására hozza, Az olasz kormány állást foglalna a megszállás kiterjesztése ellen.- A Temps sajnálkozva emlékszik meg arról a .körülményről, hogy az angol közvélemény annyira hibáztatja a francia eljárást a német jóvátétel kérdésében. Az angolok — Írja a lap — hagyományos önzésükben és előítéleteikben meggyökerezve csupán saját érdekeiknek élnek szigetijükön. Nem akarják elhinni, hogy Franciaországnak oka van félni Németországtól. A Times és töbh más lap általánosságban támogatja a kormányt abban, hogy az országot távoltartja a francia akciótól, de nem hajlandó rokonszenvet mutatni a németekkel szemben. Egy csapatszállító hajó mér elindult Newyorkból, hogy a Rajna-melléki amerikai csapatokat Antwerpenben behajózza. Mindössze 300 ember marad vissza, akiket egy másik hajó fog hazaszállítani. Az amerikai kormány a német tiltakozó jegyzékre nem fog válaszolni. A szövetséges államok miniszterelnökeinek tegnapi értekezletén a bajor miniszterelnök kijelentette, hogy a bajor nép kész a szégyen, a francia uralom és hírvágy ellen való ellenállásban a birodalmi kormánnyal együtt kitartani. Az új megszállás költségei Berlin, január 13. Az uj megszállás költségei nem állanak arányban a német kormány fa- és szénszállitási hátralékaival. A Ruhr-vidék megszállása havonkint 7 millió aranymárka költséget okoz, amelyekből félmillió jut Németországra. Éhhez járulnak a csapatszállitási költségek egymillió aranymárkányi összegben. Németország hátraléka a dologi szállításokból mindössze 23 millió aranymárka, tehát csupán három hónapi megszállás isannyiba kerül, mint a hátralékok összege. lesz száz holdon felüli szabad birtok magyar kézen. Más országokban a honfoglaló és honfen tartó népek tartják kezükben a gazdasági erőforrásokat, nálunk ötven-hatvan, sőt nyolcvan százalékban zsidó kezekben vannak. Az intellektuális réteg huszonöt százaléka Magyarországon zsidó és ez megmagyarázza kultúránk nemzeti jellegének elmosódását és megmagyarázza a nemzeti öntudat hiányát, mely a forradalmakat és az ország megcsonkítását lehetővé tette. A regeneráció csak a faj védelmének jeaddíg nem szabad megálani, amig a végére nem éránk. A nád úgy ropogott-pattogott, mintha égett volna. Ahogy a Marosi állása felé keskenyedett, úgy szorultak benne összébb a hajtők is és nehéz csizmájukkal ugyancsak törték-zuzták a száraz nádtorzsokat. Marosi, izgatottan leste, hogy hol, bukkan már elő a róka: de magában dühös volt: hátha mégis az a kötélrevaló Sunyi találta lelőni!! és őnéki is lesz annyi esze, hogy... Nem folytatta. Maga is restelte ezt a lelki közösséget azzal a vén betyárral. Minél jobban fogyott a reménysége arra, hogy ő lövi le a rókát; annál becsületesebben kezdte feltenni magában, hogy mégsem rövidíti meg a társait. Nem illik az ilyesmi. Csak annak a vén huncut Sunyinak való az. Egyszer aztán kibotorkált elébe a nádból bicegő Nagy Lajos, aki kistermetű lévén, legkönnyebben furákodott át az aszott sűrűségen. A hajtásnak vége volt. — Hol a róka! — kérdezte, — itt Kittek!! — Az ám, talán a Snnyi; itt semmi se’ volt, ~e el az ördög azegész komédiát. Azután paroláztak s szétváltak. Ki erre. ki arra. Sunyi egyenest arra igyekezett, ahonnan jött, a dádas szélére. Épp’ akkor ért a végére, amikor egy lovas ember is odaporoszkált az urasági határ felől. Sunyi megösmerte az Írnok urat s nagyot köszönt neki. Az Írnok fogadta is, nem is. — Hol a róka? — kérdezte nyersen. Sunyi elképedt. — Miféle róka? mit tudom én? — Az, amelyiket eldugott kend. Láttam a fasorból ezzel a roesszelátóval ni. Ide vele, vagy! (Nagyot suhintott a karikásával.) A csősz megértette, hogy itt komolyan baj van. Ha tagad, elverik s a rókát mégis csak megtalálják. Á véres hó csakhamar elárulja, hogy hova rejtette. Ippeg a tekintetes uraságnak szántam. — vágta ki szemtelenül; azért „bujtattam el”. (Bizalmaskodva kacsintott, de a szigorú Írnok nem komázott vele. — Egy-kettő! Ide azt a rókát! — kiáltotta és újra suhintott egyet a karikással. Sunyi sietve kapart széjjel egy nádkévét s kihúzta alóla a szép nagy vörös rókát. Az írnok utána nyúlt s egy vékony szijjal felakasztotta a nyereg kápájára. — Jöjjön be az udvarba, majd ott megkapja, amit megérdemel. Ez a határ az uraság vadászterülete; itt másnak nem szabad vadászni; nem tudja kend, vén lator?! Sunyi haptákba vágódott. — Tudom, instálom. — Na, azért! Az Írnok megsarkantyuzta a lovát s el- poroszkált. Sunyi' utánabámult Elkezdett morogni: — Hogy aszongya: megkapom ott ! ént, amit megerdemlek? . . . hát nem megyek V Nem én! . . . Lódított egyet a subáján s nekivágott havas mezőnek, hazafelé. Észre sem vette, hogy Marosi, aki egy darabon utána lopódzott, ká’rörrenové lesi és neveti.. :
