Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
i r /,inivme'teuenncK tartja a tervei a rszonális unió helyett a két állam szolidá- jóviszonyának megteremtését tartja szük- gesnenc. A konzervatív román lapok és az délyi újságok határozottan a kisantant ellen foglalnak állást és az olasz szövetséget követelik. MarghHoman lapfa, a Steagul, ts^yon komolyan fejtegeti, hogy Románia teljes pusztulás elé néz, ha a magyarokkal és olaszokkal komoly szerződést nem köt és velük erős blokkba nem tömörül addig, míg Oroszország újra talpra állna. Mihelyt Oroszország nemzeti politikát kezd, a pánszláv eszme jegyében Csehország és Jugoszláviai úgyis föltétlenül csatlakoznak hozzá és a közbeékelt Romániát megfojtják. Bukaresti jelentések arról is hirt adnak, ogy a kisantanfibarát kormnáy alatt inog a alaj s hogy egy pártközi kormányt vettek iái csináljuk meg egy kalap alatt ezst azs ijjeli zsenét, te Bugri Pali barátom, meg Sinkó tekintetes ur! A két fiatalember egymásra sanditott a két szomszédos boros asztaltól— Igaza van a Zsigának, — szólalt meg a Sinkó — egy szál cigányt nem lehet kétfelé szedni. — Hát muzsikáítiassunk vele együtt, — tó- ditotta meg Bugri Pali s tisztességtudóan odalépett a szomszéd asztalhoz, kezetfogni Sinkó Jánossal. Éjfél után félegy órakor azután egyszerre csak felsírt a iiegedtiszó a Kender-utca két átellenes háza között a kocsiút kellős közepén: Csak egy szép lány van a világon, Az is az én kedves ga-lambom . . . A jó Is-ten be na-gyon sze-ret, Hogy te vé-led áld meg en-gemet . . . Nagyon szép nóta. A hegedű húzta és két erőteljes férfihang kisérte szöveggel a nótát. Nem telt bele öt perc az éjjeli muzsikálásba s az első emeleten halk nesszel kinyitotta szemét a leeresztett zöld ablakredő. A redő rése mögül Cslkász Annusnak ábrándos szeme pislogott le az utcára. Egy perccel később a Paskál kovács földszintes házán hajtották félre a barna fatáb-j lát a sötét ablak mögött. Ott meg az Eszti | rneregette ki a szemét a nótás éjszakábaAnnus azt sóhajtotta, hogy: — istenem, a Jani! No lám, de még a Past^w-ális e^Jekeivel kellene megalapoz- . —• A románok, csehek és szlovákok kis nemzeteket alkotnak. Ha önállóságunkat meg akarjuk tartani, ha az európai civilizációban szót akarunk vinni, olyan szót, amely sem nem szláv, sem nem latin, hanem románul, csehül és szlovákul hangzik, akkor — és ebben a gazdasági előfeltételek segítségünkre jönnek — mint a kis államok protagonistáiként kell együttesen és bátran fellépni, vagyis a kisállamok ideáljait, ambícióit és- igényeit kell magunkévá tenni. Ez az orientáció oda fog vezetni, hogy külügyi vonatkozásaink mindig a békét, a munkát és a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek logos igényeit fogiák szolgálni. Más szóval a mi feladatunk az, hogy Kö- zépeurópában a haladás eszméinek segítségével törvényes és konszolidált állapotokat teremtsünk. Csak ezen az alapon jöhet létre a két ország között tartós szövetség. A mostani, amely provizórikus szerződéseken alapszik, nem bir nagyobb értékkel, mint a diplomaták Irodáiban végzett szócséplések. kál Eszti udvarlója is nekem muzsikáltat! Eszti pedig ezt, hogy: — Jaj, az én Palikám! Ni-ni! Hiszen még a Csikász Anna széptevője is hogy kontrázik nekie! S másnap reggel, amikor a vasárnapi misére menet találkoztak a Fő-téren, a két lány olyan, de olyan gőgösen és gúnyosan mérte végig egymást, hogy a következő pillanatban már mindkettőjüknek egyszerre megeredt a nyelve, akár a záporeső, öt perc múltán pedig már sivalkodva markoltak bele egymás gyönyörűen megfésült hajába, hogy: — Hogy még tenéked szólt az éjjeli zene, te rongyos! — Mit? Hát nem láttad, hogy még az udvarlód is énnekem fújta a nótát, te... te förtelmes féreg? Aznap este pedig a két udvarló, Bugri szobafestő, meg Sinkó hivatalnok, egy nagyon kellemetlen és pörlekdő vasárnap délután eredményeképp, ez is, meg az is odanyomtak egymás markába egy-egy csomó hajszálat, amelyet délelőtt tépett ki egymás copfjából a két leányzó. — Ne Pali, hoztam neked egy kis emléket az Eszti hajából. Az Annus adta. Tedd el! — Nesze Jani, neked is, itt van- Ezt meg | a Csikász Anna hajából tépte ki az én Esztim- I S kicserélvén egymással az emlékeiket, i kis elégültséggel pityizáltak tovább, el-elümmögvén közbe-közbe egymásnak, hogy: — Az is huncut, aki mutyiba ád éjjeli zenét!
