Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

iRelormátus lelkészek ünnepe a sírnál — Julius 31-én országos ünnep lesz Fehéregyházán

Segesvár, jul. 15.

Ti olt a demarkáción túl ünnepre készültök, megünneplésére a legnagyobb magyar költő századik születés napjának. Ünnepre készülünk mi is. Nálatok kivilágított ablakok, díszelőadások és lengő zászlók fogják bejelenteni a nagy napot, mi pedig etzarándoklunk a szent sirhoz s .letesszük rá virágjainkat és áldozni fogunk a szent poroknak helyettetek is, demarkáción túli magyarok.

Julius 31-én, azon az évfordulón, amelyen a keltő elomlóit a „harc mezején“, országos ünnep lesz nálunk. Az összes erdélyi magyar dalárdák ki fognak zarándokolni a fehéregyházai síkra, hogy a magyar nóta örök erejével körülcsókolják azt a földet, melyben Petőfi álmodik a feltámadásról. A dalárdák ajkán fel fog csendülni a Honfidal és a Himnusz s a zöld hegyeket körül ölelő hangokba bele fog vegyülni a magyar milliók bánata és reménykedése. Az ünnepi beszédet Sándor József, az EMKE elnöke mondja, az imát Kirchknopf Gusztáv ev. lelkész, azután pedig Sza- bolcska Mihály fog ódával áldozni a költő emlékének.

Függetlenül a julius 31-iki országos Petőfi-ünneptől, a napokban egy fekete ruhás férfi csapat kereste fel a szent sirt. Az erdélyi református lelkészek voltak ezek a zarándokok, kik a székelyudvarhelyi lelkész-kongresszus után vonultak ki a fehéregyházai sirhoz. A lelkészek, kiket Kecskeméthy István dr. püspök helyettes és Szabolcska Mihály vezettek, dús lombozatu tölgyfakoszorut helyeztek a sírra, majd felcsendült a Himnusz, végül pedig Szabolcska Mihály ki az ünnepi beszédet is tartotta, szavalta alábbi kis versét, melyet elküldök JA Nép utján a magyar közönségnek,

W- 'A vers igy hangzik:

Minek siratnálak,

Minek sajnálnálak,

Földi ember soha szebben Nem halt meg tenálad.

Életed, halálod .

íjEgy gyönyörű nóta,

Mintha csak a jő Istennőn Te diktáltad volna.

A versike elhangzása után a kis csapat úgy oszlott szét, mint az olyanok szoktak, akik nagy árvaságukban rátaláltak egy helyre, ahol kivertségükben is megpihenhetnek. S ez a hely — minden erdélyi magyar szent helye — a Petőfi sírja. Mert elvehettek tőlünk mindent, mindent, de ezt a sirt nem vehetik el soha. Petőfi magyar volt életében, magyar maradt halálában is > s magyar, örökre magyar az a föld is, mely az ő porait zárja kebelére.

M. E.