Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

iRelormátus lelkészek ünnepe a sír­nál — Julius 31-én országos ünnep lesz Fehéregyházán Segesvár, jul. 15. Ti olt a demarkáción túl ünnepre ké­szültök, megünneplésére a legnagyobb magyar költő századik születés napjá­nak. Ünnepre készülünk mi is. Nálatok kivilágított ablakok, díszelőadások és lengő zászlók fogják bejelenteni a nagy napot, mi pedig etzarándoklunk a szent sirhoz s .letesszük rá virágjainkat és ál­dozni fogunk a szent poroknak helyette­tek is, demarkáción túli magyarok. Julius 31-én, azon az évfordulón, ame­lyen a keltő elomlóit a „harc mezején“, országos ünnep lesz nálunk. Az összes erdélyi magyar dalárdák ki fognak za­rándokolni a fehéregyházai síkra, hogy a magyar nóta örök erejével körülcsó­kolják azt a földet, melyben Petőfi ál­modik a feltámadásról. A dalárdák aj­kán fel fog csendülni a Honfidal és a Himnusz s a zöld hegyeket körül ölelő hangokba bele fog vegyülni a magyar milliók bánata és reménykedése. Az ün­nepi beszédet Sándor József, az EMKE elnöke mondja, az imát Kirchknopf Gusztáv ev. lelkész, azután pedig Sza- bolcska Mihály fog ódával áldozni a költő emlékének. Függetlenül a julius 31-iki országos Petőfi-ünneptől, a napokban egy fekete ruhás férfi csapat kereste fel a szent sirt. Az erdélyi református lelkészek vol­tak ezek a zarándokok, kik a székely­udvarhelyi lelkész-kongresszus után vo­nultak ki a fehéregyházai sirhoz. A lel­készek, kiket Kecskeméthy István dr. püspök helyettes és Szabolcska Mihály vezettek, dús lombozatu tölgyfakoszorut helyeztek a sírra, majd felcsendült a Himnusz, végül pedig Szabolcska Mihály ki az ünnepi beszédet is tartotta, sza­valta alábbi kis versét, melyet elküldök JA Nép utján a magyar közönségnek, W- 'A vers igy hangzik: Minek siratnálak, Minek sajnálnálak, Földi ember soha szebben Nem halt meg tenálad. Életed, halálod . íjEgy gyönyörű nóta, Mintha csak a jő Istennőn Te diktáltad volna. A versike elhangzása után a kis csa­pat úgy oszlott szét, mint az olyanok szoktak, akik nagy árvaságukban ráta­láltak egy helyre, ahol kivertségükben is megpihenhetnek. S ez a hely — min­den erdélyi magyar szent helye — a Petőfi sírja. Mert elvehettek tőlünk min­dent, mindent, de ezt a sirt nem vehe­tik el soha. Petőfi magyar volt életében, magyar maradt halálában is > s magyar, örökre magyar az a föld is, mely az ő porait zárja kebelére. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents