Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
IU> ag“ — vagjH, A székes fő- ^ * („A költő és a sorskarag Petőfi nem ismer akadályt!) A várös tanuló ifjúságának tegnap mutatták be a Városi Színházban Szávay és Géczy Petőfi ünnepi szinjáték-üt. A darab iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még négy előadásra ki kellett azt tűzni. Soha szinelőadásnak olyan odaadó, gyönyörködő közönsége nem volt, mint ennek. Már két felvonás lejátszódott és a szünetek tele vannak reminiszcenciákkal, a kis szivek csordultig megteltek a költővel. Ekkor fellép azonban a Sorsharag. Hosszú szünet a felvonás után s kilép a rendező. Kihirdeti a gyászhirt, hogy nincs víz, a tűzoltóság nem enged a színpadon díszletezett előadást. Egy pillanatnyi csend s utána a gyerekek ezrei tiltakoznak. Szót nem lehet ott érteni a szoprán zűrzavarban, de az értelme világos és egységes: „a magyarok Istenére esküszünk“, hogy nem, ezt nem türjük el. És követség érkezik a függöny elé Zilahy Gyula személyében, ő a rendező és istenáldott művészetével ő játssza a Petőfi apját, tehát ő a családfő is. Kijelenti, hogy el fogják játszani a darabot a vasfüggöny előtt, kihirdetik mindig a szin képét, a hol játszik s az apró közönség képzelje oda a képeket, tájakat, erdőt, mezőt, virágokat. Viharos éljenzés. És jön a Petőfi-család otthoni képe. A lelkes nézők Beállítják képzeletükkel a Petőfi- rtázat, a jegenyéket, a pitypalattyos róna kalászmezőit. Azután a koltói kastélyt, a március 15-ikét és Segesvár csatasikját s lát mindenki, lát mindent, szebben, mintha 1923 mSraus 27. festve volna. A kis ifjak azzal a tudattal mentek szét, hogy Petőfinek nem parancsol még a tűzoltóparancsnok sem. (tanulhatna tőlük a felnőtt közönség: így j teremthetné meg az olcsó színházat!)
