Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

kiáltozva rónáni lelem. _ — Elvesztettétek a fiamat . . . 1 ("'ve­tek átkozottak , . . nem látom én meg újra ötét. Óh. jaj nekem . . . Égjetek meg ti íertelmesek ... Persze nem törődtünk a szerencsétlen­nel. Kopellyné a kastély egyik szobáját ajánlotta fel a sebesültnek és kocsit kül­dött azonnal az orvosért Marosillyére, mert az ezred orvosa éppen szabadsá­gon volt. Marcsiit nem kellett féltenünk; a feje- börét ugyan csúnyán • meghasogatta a Portya vasa., egv kis agyrázkódást is ka­pott. de az orvos Inztosjfcott bennünket, hogy nyolc-tiz nap múlva kiheveri az egészet. Még azon éjjel jelentette az őrparancsnok, egy komolyképü szász szakaszvezető, hogy Porgya megszökött. A mint kitűnt, a íiu va­lahogy kiszabadította balkezét a bilincsből, aztán feltörte a padlásmennyezelet, ’ mászott rajta és nyomunkat lelte, a n hez talán hozzásegítette az az oláh tüze is, a ki az üteg kocsijával vitt bennünket. Azóta bizonyára útban van Oláhország felé a határerdők titkos utjain .és szerel­mesével elhagyja ezt a földet örökre. A mikor másnap estefelé odalátogattunk a beteghez Szalay főhadnagy. a kadét meg én, ott leltük az ágyánál Kopellynet a tár- sulkodónöjétvel. Irgalmas apácának volt előzve (Jurásné is) és a mikor Szalav fő­hadnagy a tegnapelőtt esti pajkos mondá­sokból citált egyet, megbotrártkozva kapta hátra a fejét. Maga volt a rideg szemérem. A hétfő délelőttjét csendes sétálással töltöttem, ügye1 ve arra, hogy senkivel se találkozzak. Megviselt ez az utolsó két

Next

/
Thumbnails
Contents