Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

és nem pommai üureuusei eg rant.

Jönnek-mennek jegyzékek, magyarázatok, szóbeli felpanaszolások, utánuk kullognak illetékes nyilatkozatok; de mind e tisztázásra és felvilágosításra szánt buzgalom után a kérdés maga homályosabb, mint előbb volt.

Kezdték a lövöldözéssel súlyosbított határsértések, majd a magyar fegyverkezés világgá kürtölésén és felpanasz- lásán s mikor a félhivatalos vaklármára hivatalos jegyzék és demars következik, akkor összezsugorodik a dolog azzá, hogy Magyarországon — irredenta gyűléseket tartanak. Ez nyugtalanítja a szomszódáliamokat.

Oh persze! Mikor a gyilkos bujdosott az erdőn, a haraszí zörrenése, egy bokor mozdulása — mit is mondjak?

„nyugtalanította“ őt. Persze, nem azért, mert gyilkolt, hanem mert a ha- raszt zörrent. A mi irredenta /gyűléseink bizony nem voltak egyebek, mint a kis haraszt. mely zörög. Attól függ, milyen a szél, mely zörgeti. Ezt a szelet elfojtani lehet, hogy ne zörgesse a ha- rasztot, de sokáig nem. Mert a levegő, a mig szabad, addig éltet, ellenben komprimálva robban.

De ez nem tartozik a dolog lényegére. Az irredentát nem mi találtuk fel. Láttuk az oláh liga gyűléseit, a szerb ochrana kicsapongásait, az olasz irre- dentisták felvonulásait éveken keresztül: sőt még a német alldajcsok is próbáltak szerencsét most szegény délvidéki svábjaink és az oláh boldogságra jutott erdélyi szászaink közt s olvastuk röpiratáikat és hallottuk német- országi gyűléseiken mondott beszédeiket a magyar elnyomásról. Most, sajnos, nekünk jutott elnyomott magyarjainkat, tótjainkat, svábjainkat és dláhjainkat elsiratnunk, és siratjuk Őket úgy, a hogy amazoktól tanultuk. Ezt nem tiltja sem hazai törvény, sem trianoni béke. Ehhez jogunk van, s a mig a rend fokozottabb védelméről szóló javaslat törvénnyé nem lesz, addig még a saját kormányunk sem tilthatja él, ha a fokozottabb hazaszeretet némileg kényelmetlen helyzetet teremt is számára.

<. A kérdés s.ulya rám nézve a következőkben van. A nagy-antant kirandeltu ienn; róluk vagy cs Sk Kívánni is tő lük akármilyen őszinteséget. * Nekik meg vannak a maguk ^szándékai velünk

és e szándékok sötét útjait járják. A mi dolgunk ezt tudni és a szerint cselekedni. A mit Franciaország csinál Németországgal, azt próbálná csinálni a kis-antant Magyarországgal, mindenik a maga prédájával. Ha most nem sikerül a dolog, majd erőszakolni fogják a jóvátételt. Azért kis-antant, azért zsák- inányőrző szövetség.

De a nagy-antant! Hogy kerül, kirendeltségei jobb tudomásának ellenére, ebbe a hazug társaságba? Tudja, hogy mi nem fegyverkezünk, és tudja, hogy három szomszédunk mindmik állig fegyverben áll. És idejön minket békére és csendességre inteni? Ez vagy egy hozzá méltatlan komédia, vagy pedig egy szégyenletes kénytelenig. Mert valóban pirulni fognak a nyugati nagy nemzetek, ha egyszerre kisül, hogy immár nem a nagy-antant nagy államfér- fiai dirigálják a kis-antant politikusait, hanem ezek vezetik az orruknál fogva a nagyot. Benesnek, P&sicsnak, Bratia- nunak statisztaszolgálatot teljesítenek a nagy francia, olasz és angol nemzetek képviselői. Nem keresem ennek a fonák helyzetnek az okát. Elfogadom azt, hogy nem lehetnek másképp, nincs módjukban, nincsenek hozzá eszközeik, tehát jó képet vágnak a rossz játékhoz. De ez oly alárendelt és megalázó szerep, a mely megbízóik hírnevéhez és nemzeti becsületéhez nem méltó. És igaza van Nittinek a békéről irt lesújtó Ítéletében. Ez is egyik immár érő gyümölcse ennek a békének, mely anyagi és ime erkölcsi romlásával jár győzőnek ás legyőzöttnök egyaránt. Iszonyú lejtőn van Európa. Iszonyú bukás vár nemzeteire, ha ez igy megy tovább. És ha az antant emberei nekünk azt mondják, hogy figyelmeztetésük barátságból ered, akkor mi azt kérdezzük: mi különbség van ezek után barát és ellenség között? Kis-antant, nagy- antant, nagy ellenség, kis barát.

Tiszteletié- kérjük igen t. vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek.