Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

\n

;tt

>b

gát

áló

a1t

et

ty

3n

a

ia

b

Pápa ünnepnapja.

— Petöfi-ünnepség Pápán. —

Pápa, febr. 27.

P^pa város a „Dunántúl Aténje“, a mely. nek ősi kollégiuma Petőfit, Jókait, Iícrká- polyit, Eötvös Károlyt sorolhatja a maga tanítványai közé, a professzorai között pe. dig TaPczy Lajosok és Bocsor Istvánok termettek, joggal büszke a maga kultúrtörténeti szerepére. Ezt a kultúrtörténeti hivatást Pápa ma is becsülettel tölti be. A város közigazgatási, tudományos és társadalmi életének jeles, értékes vezetői teljesen át is érzik, hogy ez a történeti múlt, akárcsak a nemesi dip’oma, kötelez.

Ez a tudat sarkalta, lelkesítette Pápa városát arra, hogy vasárnap oly díszes ünnepség keretében ülje meg Petőfi születéséllek századik évfordulóját, a mely túlnőtt a helyi jelentőség keretein. Az ünnepre a Petőfi-Társaság képviseletében Szávay Gyula, a társaság főtitkára, Lampérth Géza és e sorok írója utaztak le. A pápai állomáson Tenzíinger József dr. polgármesternek, Kőrös Endre, a refomátus nőképző itézet igazgatójának és Faragó János, a református főgimnázium direktorának vezetésével népes küldöttség, fogadott bennünket. A város és uradalom diszes fogatai röpítettek a feMobogózott, ünnepi színezetű utcákon keresztül szállásunkra.

Déli egy órakor a pápai kaszinó dísztermében a város látta vendégül a társaság tagjait s az ottani társadalom előkelőségeit Az igazi magyar vendégszeretetben és lelkes felköszöntőkben gazdag ebéd után s városházára mentünk, a hol a város képviselőtestülete díszközgyűlésen áldozott Petőfi Sándor halhatatlan emlékezetének. A díszközgyűlést Tenzlinger József dr. polgármester a magyar Hiszekeggyel nyitotta meg, majd lelkes szavakkal köszöntötte i Petőfi-Társaság kiküldötteit, a mely társaság a Petőfi-hagyományok nemes kultuszában vezető szerepet visz. Bejelentette a polgármester, hogy a mostani ünnep ismét közelebb viszi Pápa városát a Petőfi—Jókai

1923 február 28,

fetes szavalata, a bencés főgimnázium rkészcsa patának tábortűzi jelenete, a református főiskola ének- és zenekarának számai méltó módon illeszkedtek bele a nagysikerű ünnepi ért köreiéi». A színházi estét társ as vacs cm követte, a melynek befejeztével az ott lévő fiatalság táncra perdült.

Petőfi nevelő városa, a történeti patinában oly gazdag Pipa, vasárnapi Petöfi- iinnepcvel megmutatta, hogy méltó az ő nagy neveltjéhez, a ki ott, az ősi kollégium fa’ai között bontogatta sassz,árnyait. S a mikor másnap Uzonyi Kálmán dir. polgármester-helyettes vendégszerető asztala mellől útra kerekedve, búcsúzóul megtekintettük Korvin Mátyás híres pápai vadászkastélyát, a magyar reneszánsz rég letűnt korának ez a sok százados emléke meggyőződéssé érle'te bennünk azt a hitet, hogy a magyar dicsőség valóban az. a minek Petőfi látta: „üstökös, mely jött s távozók, hogy századok múltával újra lássák fényét a népek s rettegjék“

Szathmáry István.

i

s

i

•>

ű

iö

1

1

5

i

1

S

t

i

l

i

szobor megvalósításához, a melynek céljaira a képviselőtestület annakidején 100.000 koronát szavazott meg.

Maid átadta a szót Kőrös Endre igazgató képviselőtestületi tagnak, a díszközgyűlés szónokának, a ki retorikai és esztétikai szempontból egyaránt jeles beszédben fejtegette Petőfi költészetének nemzeti és világirodalmi jelentőségét s rámutatott arra a-bcriső kapcsolatra, a mely Petőfi és Pápa .városa között fennállott s a költő, pályájára sorsdöntő hatású volt. A zajos tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Szávay Gyula a Petőfi-Társaság üdvözletét tolmácsolta s a közönséget mélyen megható költői számyalásu beszédében kifejtette, hogy Petőfinek, mint költőnek, tulajdonképpen Pápa a szülővárosa, mert itt az ősi kollégium képzőiskolájában irta meg azokat a dalokat, a melyek részére az első irodalmi sikert hozták, és meggyőzték őt arról, hogy valóban költőnek született. Szávair Gyula beszéde közben ismételten fel- zugott a taps s annak befejeztével alig akart véget érni. A polgármester indítványára a képviselőtestület kimondotta, hogy az ott elhangzott beszédeket szószerint jegyzőkönyvébe iktatja. A méltóságos, ünnepies lefolyású díszközgyűlés a Himnusz elének- lésével ért véget.

A díszközgyűlés befejeztével megtekintettük azt a földszintes kis házat, a hol Petőfi 1841 és 1842-ben diákéveit töltötte s a melyet a város közönségének kegyelete emléktáblával jelölt meg. A szomszédban levő kollégium ablakai a ház udvarára nyílnak. Még ezt az ablakot is megmutatják nekünk, a mely a hires karcerből nyílott az udvarra s a mélyen keresztül a karcer- büntetésre Ítélt „Petrovits pápai diák-urfi“ kiszökött, bizonyságát adván, hogy már akkor is fanatikus rajongója volt a szabadságnak. Majd újabb kedves meglepetés vár reánk, a város fogatain elrándulunk a város végén levő Hódoska-korcsmába. A korcsmában valamikor Petőfi, Jókai, Or- lay, Kerkápoly mulattak s itt hangzottak el a költő-titán első bordalai. A mestergerendás szobában dúsan terített asztal vár. A vendéglős kedves, piruló leányára Szávay mindjárt rá is fogja: „Ez az én kis lányom, a Petőfi-darabom pápai jelenetének aranyos Erzsikéje.“

Az ünnepség befejező része a városi színházban tartott díszelőadás volt. Az állami tanítóképző intézet zenekarának nyitánya után, színes, festői előkép következett: Petőfi apotézise, a melyben a pápai társadalom szine-java, szebtmél-szebb hölgyek daliás urak vettek részt. Az e őkép művészi rendezése Losonczy Jenő főgimnáziu'mi rajztanár érdeme. Á program keretében a Petőfi-Társaság kiküldöttei, Szávay Gyula, Lampérth Géza és e sorok jrója adták elő Petőfi-táirgyu költményeiket, ia melyeket a közönség nagy tapssal honorált. Nemsits Elekné zongorajátékával, Erdőssy Vilmosnó Petőfi-dalok művészi interpretálásával aratott zajos sikert. A Petőfi-dalokat Árokháty Béla zénésitette meg s a közönség a szerzőt is megérdemelt ovációban részesítette. Kő- Klára, — bájos pápai urhölgy — len-