Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
1523 január 23. r A hivatalos Magyarország hódolata Petőfi.nagysága előtt Fényes ünnepség a parlament kupolatermében — Az Vj Nemzedék tudósítójától. — 'Vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepelte a hivatalos Magyarország Petőfi születésének százéves évfordulóját a parlament monumentális kupolacsarnokában. A friss havon egymásután gördültek az autók és « bérkocsik a hatalmas feljáró elé, amely előtt díszruháé, gyalogos és lovas rendőrök tartották fönn a rendet. A világ egyik legszebb építészeti remeke a kupolacsarnok hatalmas lépcsőháza, s maga az egész kupola tündéri villanyfényben úszott A lépcsőkön diszruhás rendőrök, alabárdos koronaőrök, selyembe, bársonyba öltözött béről- dók, buszárok és hajdúk egész serege állt sorfalat A hatalmas terem már 11 óra előtt telve volt ünneplő közönséggel. Fent az aranyeixádás többemeletnyi magas páholyokban a magyar társadalom legelőkelőbb hölgyei ültek ünnepi toaletben. A feldíszített elnöki emelvényen ott láttuk az egész magyar társadalom csaknem minden előkelőségét Tizenegy óra előtt néhány perccel érkezett Izabella királyi hercegasszony, Albrecht királyi ‘herceg. Piret de Bihain báró társaságában, majd 11 órakor a kormányzó feleségével és Nádassy Imre országos főkapitánnyal. A "ótikus kupola alatt felharsant a Máv. gépgyári munkások Acélban a dalosköre részéről a magyar Hiszekegy, amely után Scilovszky Béla. a nemzetgyűlés elnöke mondotta el megnyitó beszédét: — Köszöntőm a magyar társadalmat itt, az Országháza díszes csarnokában abból az alkalomból, hogy bivó szavunkra eljött ünnepet ülni hogy ennek keretében kifejezze kegyeleten hódolatát Petőfi Sándor nagy szelleme és emléke iránt. Petőfi Sándor nemcsak a magyar költészeté és a világirodalomé, hátiéin elsősorban mint ember és polgár, mint költő, hírlapíró és színész, mint katona, mint a nép barátja, a nemzet napszámosa és az ifjúság vezére, mint hős és mártír, de mindének előtt és mindenek felett, mint magyar a miénk, a magyar társadalomé, a magyar nemzotó és minden magyaré. — Elmegyek Petőfi bölcsőjéhez és keresem Petőfi sírját. Száz évvel ezelőtt Petőfi Sándor első szivedob- banása csak az édesanyáé volt. Ma ennek a szívnek minden lüktetése, minden kincse és drágasága az egész világé. — Ez Petőfi nagysága. Ezekután sírját keresem. Tudjuk azt, hogy a segesvári csatamezén forrott össze és lett eggyé az anyafölddel. Az utat sírjához hősi, mártirvére hullásának rózsáival maga hímezte, szórta tele és jelölte meg; Ez az ut nem vezethetett máshova, mint a magyar nemzet szivébe. Igenis, ez a szív az Ö sírja, amely nern az enyészetet, nem az elmúlást és a feledést hirdeti, mert a magyar nemzet szive örökké él, benne örök az ö emléke és örök az ő feltámadása. — Es ha ennek a sirnak fejfáját keresem, itt vagyunk mi mindany- nyian. ahány magyar, annyi élő fejfa. hete gyökerezve Petőfi Sándor egész eszme- és érzés világába; ez élteti bennünk az ő legszebb gondolatát a szabad. nagy magyar gondolatot és táplálja lelkűnkben az ő leghatalmasabb érzését: a lángoló honszerelmet. — Ez a Petőfi magyarsága. Az elnök beszéde után a magyar királyi kormány nevében Bethlen István gróf miniszter helyett — ki megjelenésében akadályozva volt — Rakovssky Iván belügyminiszter szólalt fel. A belügyminiszter ünnepi beszéde — Petőfi Sándorral, mint a politikai élet szereplőjével, mint a közélet fórfiával akarok foglalkozni a mai ünnepélyes alkalommal. Szerepem nehéz, mert Petőfi poéta volt elsősorban és ha a poéta rímben ki fejezett hangulatait politikai szemmel boncolgatva — azokból politikai programmok tervszerűségét akar- * nám magyarázni, politikai tenden ! «iákat szo'gálhatnék ugyan, de az jigazságot nem tudnám megállapítani. Petőfi más korban élt, amikor ja fogalmak nem mindenben egyezitek a maiakkal, a szavak mást jelien tettek, mint jelentenek ma és ?gy .téves eredményekre kellene jutnom 1 — Ne Petőfi szavaiban és versei- jl.cn keressük tehát tisztán a köz- I ügyekről való felfogását, de vessük lösszé azokkal a politikába sodródott | lelkes ifjú tetteit is. így bontakozik I ki előttünk Petőfi, mint a közlőiét * embere a következőképpen: jPetőfi forradalmár volt. De akkor la nemzeti forradalmak korszakát éltük. Ma, a társadalmi forradalmak korszakában, amikor a nemzeti ■érzés szembekerül a forradalmi ér ízéssel, Petőfi habozás nélkül a nem- set: érzés oldalára állana. (Helyes- jlés és taps.) Petőfi Sándort nemzetközinek mondják, nemzetközinek azért, mert meg tudta szólaltatni jvarázslatos igéivel a nagy emberi [’érzéseket Az ő nemzetközisége, menyet születése és származása példáz legjobban, abból áll, hogy magyarrá akart tenni mindent, ami idegen és elfordult volna attól a nemzetközi- Is égtől, mely idegenné akarja tenni azt, ami magyar. (Helyeslés.) — Petőfi, mint a márciusi ifjak egyik vezére, beírta nevét a nemzet ‘közéletének történetébe és amikor ennek a lelkes gárdának politikai céljai érvényesültek, nem tülekedelt •tovább a fórumon, hanem katonát ruhát öltött és olt teljesítette kötelességét, ahol nem tömjénezés aló r'tája övezi a tetteket, de ahol a hazáért lehet meghalni, ö nem akarta a közéletet a saját hasznára fel használni, de szolgálni akarta a közéletet. — Petőfi a szabadság harcosa, dalnoka és mártírja volt. A nemzet részére követelte a szabadságot és amikor a nemzet kivívott szabadságát a .jellassicbok el akarták tépni és a nemzet egyes töredékei osztozkodtak rajta, Petőfi és a szabadságért lelkesedő társai fegyvert ragadtak, mert nem engedhették meg, hogy a szabadság prédájává váljon egyeseknek és csoportoknak, mert a szabadság nem egyeseké, sem csoportoké, hanem a nemzet egészéé. — Ez volt a közélet Petőfije, fin zetlen cs tetőtől talpig magyar. Egy elnyomott, szenvedő, függetlenségében megcsonkított, üldözött nemzet tagja volt. „Közel s távolban semmi fény, csak mécsvilágom s honszerelmem ég“ — mondotta nemzetéről. Mi is egy elnyomott, megcsonkított. szegény, üldözött nemzet tagjai vagyunk ma. Sötét az ég. Ebben az elhagyatott magyar hazában kénytelenek vagyunk azt látni, hogy szentségtörö kezek ehhez a mécsvilághoz és honszerelemhez is hozzá akarnak nyúlni, hogy eloltsak annak lángját. Nekünk kötelességünk, hogy Petőfi mécsvilágát, honszerelmét megvédelmezzük min den támadással szemben. Azt mondotta Petőfi Sándor: Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyatottabb. Minden népek közt a föld kerekén. Mi magyarnak születtünk, úgy mint ő, népünk elhagyott, a legelhagyot tabb, úgy mint akkor volt, és nekünk kötelességünk melléje állni, élni halni érle, Petőfi Sándor, a Te •példád szerint. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) A. magyar királyi honvédség re- izéről I vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a hadsereg főparancsnoka a következő beszédet mondotta: — Midőn a föld kerekségének minden kulturhelyén a virágokat Petőfi emlékére fonják koszorúkba, g magyar honvédség ciprus és ba bérágát hozom, az örökéletbe bevonult diadalmas nagy Petőfinek, aki egészen a mienk, magyar honvédeké. Egészen a miénk! Nem mi mondjuk ezt csupán, ő maga zengi a Honvéd cimü versében. Abban a versében, melynek végsorában azt zengi, hogy „A hazáért halni legnagyobb boldogság ezen a világon.“ S ezt zengve ej is ment, meg is balt a hazáért, hogy örök életre kelhessen. • — Égostromló sorssal, világgal értünk hadbaszálló, bilincseinket gető, bilincseinket tördelő 1 szellem! örök életű dalaiddal ihleted, Te tartod örök lobogást magyar honvédek színeit: Te t‘ erőnket örök készültségben: I Szűz Máriás harci lobogó kibe meglebbenti annak szárnyait í Kelet és Dél förgetege, a k szárnyain süvöltő szélből Te fői szent harcra Jmzditó riadót fü be harsogni, és lángoszlop les. ked, mely világítani, hevíteni, zetni fog a kivívott diadalra, f örök dicsőséged honában halld a magyar honvédek fogadalmi Szűz Máriás honvédlobogó a haddá, a naggyá lett magyar ssentséges jelképe lesz. (Hős tartó lelkes éljenzés és taps). Herczeg Ferenc megemlékezése Petőfid Ezután Herczeg Ferenc emelkedett szólásra, aki a tudomány, irodalom és sajtó nevében mondott emlék beszédet: — A láugésznek nagyobb kötelességei vannak az emberiséggel szemben, mint az átlagos intellektusnak, A kivételes tehetségű férfi, akit világmegismerése embergyülölő vé tesz, hasonlít a kigyulladt ^szénbányához, amely haszon nélkül ég el. Vele szemben áll a nagylelkű zseni, amely kincseit odaszórja embertársainak és melegséget és fényt ad a földi életnek. Ilyen zseni volt Petőfi Sándor. (Hosszantartó taps.) Amit ez a huszonöt és fél esztendős ifjú gondolt és érzett, az a magyarság ezeréves lelki életének legnemesebb és legjellemzőbb megnyilatkozásai közé tartozik. Annyira magyar, hogy gyakran nem is egy ember, hanem a daloló anyaföld hangját véljük hallani. Dicsősége nemzetünknek és tanulsága irodalmunknak, hogy épen legnemzetibb költőnk emelkedett a világirodalom legnagyobbjai közé. — A költő pap, de Petőfi nem Apolló, hanem Dionysos isten papja. Ö az élet italától mámorosán követi utján az istenséget. A világ neki nem művészi látványosság', kaném véres étí tüzes valóság. Ö nem fékezi meg az életet, mint az állat- idomitó, hanem táncol vele, mint a katona, ö az élet katonája. Az ember neki nem modellje, hanem testvére. Neki testvére mindenki, aki küzd, szenved és remél. Az ő költészete nem a müveit osztályok nemes szórakozása, hanem ennél mélyebb, szomorúbb és megrázóbb valami: Egy nemzet imádsága, amely a sötét földről a csillagos egek Jelé tör. (Taps.) A képzelet országában is van igazság, van hazugság. Petőfi a legigazibb költő, mert soha még Írónál a gondolat és cselekedet, a költészet és az élet oly kristálytiszta, gyémántkemény egységbe nem forrt. Ez az egység teszi oly megra- gadóyá Petőfi alakját. A szerelem és a szabadság költője volt. Mint a szerelem költője, egy gyönyörű különösséggel, a hitvesi szerelem dalaival ajándékozta meg a nemzetét. Ezért megérdemli, hogy minden magyar asszony a szivébe zár ja emlékét. (Szűnni nem akaró taps.) Midőn megszólaltak a harci trombiták, a szabadság költője feláldozta szerelmi boldogságát és elment meghalni a hazáért. Ezért megérdemli, hogy minden magyar férfi a szivébe zárja emlékét. — Forradalmár természet volt. De az ő korában minden valamire való magyar ifjú forradalmár volt, mert a forradalmi tűz nem vűlt egyéb, mint a nemzet életerejének és élet- akaratának föltámadása. Demokrata volt, de az ő demokráciája elválaszthatatlan volt a nemzeti érzéstől. Megénekelte a világszabadságot, Ám küldjétek nekünk világpolgárokat, akik a Talpra magyart éneklik és meghalnak Magyarország becsületéért és mi megkoszorúzzuk a világpolgárok zászlóit! — Petőfi nemcsak esztétikai értékekkel gazdagította a magyarságot, hanem ennél jóval többel: ideálokkal! Ne kdcsinyeljük az ideálok hatását a népek életében; az egymás mellett élő emberek laza tömegeit közös ideálok fűzik a nemzet kulturális egységébe. Az ideál, amelyet I reánkhagyott: az ifjúság bájában és a zseni füzében ragyogó nemzeti hős alakja. Az ő élete nemzeti i amelynek fájdalmasan szép é. sies akkordjai beleaengenek a köznapok zajába és gazdagabl mélyebbé teszik a magyarság é — Szomorú, hogy oly ifjan meg, de felemelő gondolat, szűzies tisztaságában úszta m élet zavaros hullámait. Emié az örökifjuság fluidumja á magyarság vérébe. Ismeretlet jóból lángoszlon tör elő, az él egy nagyszerű vulkánja, c fényt vet a magyar éjsza aranylávát ont az országra magyar dicsőség füzével meg gitja távoli óceánok partjait. I emlékében önmagát becsüli m nemzet. Herczeg Ferenc lelkes és sz nem akaró éljenzéssé] fogadott szódé után P. Markos Emília Petőfi „A ledőlt szobor” cimü vt szavalta el páratlan művészétté Ezután a gazdák éfl földiniv képviseletében Lovász János Iáit feL A munkások részéről Hon Gergely vasmunkás, a magyar i: «ág nevében Nagy Iván, MEFHOSz elnöke köszöntötte tőfit Az ünnepélyen a zárszó keretéi Pékár Gyula a Petöfi-társaság nevében áldoz utolsónak Petőfi szellemének: — Princeps poetarum! Te köl fejedelem, a magyar nemzet fen gétől megszentelt e kupola alatt koronás társaságába léptél, Te, ezeréves bon legnagyobb király nak: megjöttél. Itt vagy, lángleli itt lobog köztünk, a mi sóvár e veinkben, s mi érezzük azt a szí Petőfi-tüzet és rajongva gyuln nála, hogyha majd kell, gyújtsa is vele. A nagy magyar király pedig, Szent István Koronájának selői büszkén és áldóan néznek rád e márvánvfalakról, rád. a köl szét koronására, Nagy-Magyar* szág nemzeti gondolatának megt tesülésére, a szabadság cvangéiis iára, ki kométaként járván be b hataüansági pályádat, egy száz múltán im visszatérsz s elhalad a magyar glóbus felett, zsenid lát sugarával nemzetedre ismét rái gyogsz. Te, a viharban eltűnt, - barban születsz njra szilveszb eentennáriumodra — áldott név, ; dott Szilveszter. Ezeréve a sze koronát hozta a magyarságnak, nyolc század múltán egy második; a költészet koronáját adta a ház nak. Arany mind a kettő, az egy éke a kereszt, a másiké a bábér. földöntúli égi ihlet k i vés te ki, ; lölie ki mindkettő számára a kit tott magyar homlokot. — Az elsőt fényes sereg, ragyo küldöttség hozta t i boros i ba és egv egész megtérő, ájtatos < szag várta, a második korona lop rejtve, éjjel jött. téli J’ergeteg st bófátyolába bnrkoltar v r nagyalföldi alázatos pórfaluba J és nem várta senki. Csodás titka isteni kiválasztásnak, ám a gond selés mentői nagyobbat munkál, nál jobban titkoiódzik és soha s csalódra. És nem csalódott a kit rösi pór-büleeőben sem. A mu: küldte a bölcsőhöz, a múzsa bo gaii síró anya-csókján át meg kolta a kisdedet. Ötször csók honitokon. Az elsővel költővé am
