Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
XVI. évfolyam. Kiskőrös, 19^2. julius 2. Társadaimi es politikai hetilap. Megjelenik mindéi Előfizetési árak: Egész évre .... . 100 korona. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos-kiadók : Fél évre .... . . 50 korona. Dr. Vékony Gábor. Szabolcs Testvérek. Egyes szám ára 2 korona. Peng a kasza. Irta: B. E. "nvia az embernek, de J ' c legkivált j Erről a barbárságról szó! az egyik fővárosi lapban iegutóbb megjelent panaszos írás, amelyet nem minden cél- zatossá nélkül állítunk Baksay remek sorai mellé. A pestmegyei rónákról hangzott fel ez a siram : „Emlékezet óta az Alföldön másként, mint részre, nem arattak. Aratórész mellé minden arató kapott a föld nagyságához mért kisebb-nagyobb kukoricaföldet, hogy malackáját felhizlalhassa és . zsiradékát biztosítsa. Ezért : kedvezményes napszám mellett a gazdának köteles volt bizonyos napokat dolgozni. Az Alföld legtöbb szegény családjának ezáltal legaláb kenyere biztosítva is volt, ruhára, húsra valót megszerezte más napszámból Köztudomású, hogy1 árháború előtt mar nyolcadán, kilencedén arattak, most pedig, amidőn arról a munkásról leszakadt már minden rongya, midőn nemcsak zsiradéka, de kenyere sincs j meg, hogy legalább abból jóllakjék csak egyszer egy héten, a gazdatársadalom egy része megyeszerte azon szervezkedik, hogy nem ad részt az aratónak, hanem ad neki napi 500 korona napszámot. Vannak olyan gazdák i's, akik a megszorult munkást egyetlen métermázsa búzáért fogadták fel aratónak. Másutt meg nem nyolcadán, hanem tizenegyedén és tizenharmadán aratnak, ki hogy tud gazdát fogni. Az aratás idejére konvenciót vagy kosztot nem kapnak, de az elérendő aratórészért kötelesek az aratók a gazda földjén minden néven nevezendő munkát, cséplést, betakarítást, kapálást, szóval minden, munkát külön napszám nélkül elvégezni. Az a szegény lerongyolódott munkás tehát fele bérért háromszor annyit köteles dolgozni, mint békeidőben. Ez Így jóra nem vezethet! Be kell látnunk, hogy annál inkább, mert agrárállam vagyunk, az újraépítésben annak a földmunkásnak jut a legfőbb szerep s be kell látnunk, hogy az a munkáskéz, amely nemcsak a gazdának, hanem millióknak takarítja be födél alá a kenyeret, abból legalább elegendő mennyiségre jogot formálhat, azt ki- uzsorázni nem szabad.“ Senki se kerüljön be a szegénység fekete könyvébe! Maradjon a mező keresztje, az az édes kereszt, ami volt a háború előtt s ne tapadjon az „áldáshoz“ a szegény ember átka !
