Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

Francia torzkép Petőfiről

a Világ műit évi számában jelent meg —, hogy Petőfi életének és költészetének már Indiában is tiszta képével bírnak. Eszerint.' a modern hindiik egyik előkelő, angotnyclvű folyóirata, az East and West, amely Bomfcayban jelenik meg, de Hind tisztán földjén szerkesztik, másodízben közöl Petőfi-verssorozatokat JSirdar üm- raosing Shergíl fordításában, amely oly mély hatással vplt Igbal-ra, a neves hiadusziám' költőre, hogy az utóbbi csodaszép költeménnyel 'fordul a magyar müszész szelleméhez.

És míg messze Keleten ily tisztán alakul a kép, oly közel hozzánk a franciák egyik.-jclíse:, Catalle Mcndis szépséges, válogatott Pelőfi- foTdíiásához mellékletül oly képtelen életrajzvázlatot csatöl, amely nemcsak részesben, de, az egyetlen segesvári adat kivételé yci, minién, izében valótlan is önkényes. Iskolapéldaképpen elevenítjük fül arra, hogy a közel Nyugat: mily tájékozatlan Magyarország wzonyairöL Ennek nyomán sok mindent megérthetünk... Még kellemetlenebb, hogy a Sorbonne Peföít-mme- pélye révén föiszitott érdeklődés, Catalle Menőé* tekintélyének hatása alatt, éppen az-ö téves tartalmú munkáját részesíti. mjiSt'JDSrizsbán tkü-' dönös figyelemben. .t ;

t v

Catullc Mcndés ‘kevéssel’- szerencsédéin vége előtt íannlmányt tett közzé e elmen : Petii fi Sándor, prince des pod cs Hongrois.

Jóakarata, de megdöbbentően felületes rajzát^ mintegy hatáskeltésül in médiás jcs ugorva: Petőfi egri látogatásának badarul elferdített színezésével kezdi. íme:

„Történt, hogy Eger városában, Magyarországon, (Unó föis dans vilié en Hongrie) a derék kanonokok (braves chanoines) éppen étkezéshez fogtak, midőn az ebédlőbe hirtelen bizonyos, lehetősen kihívó arcú, kalandorkütsojü ember lép be; kalapja minfcs. dolmánya (le dolman) rongyokban és mezítláb. ’ Ez; időben a mezítlábas magyar körülbeíül egynek vehető az ingeden franciával. Ennek ellenére a belépő szemében égett valamelyes büszkeség, mely kizárla ‘annak föltevését, hogy közönséges, csavargónak (un vagabond vulgaire) nézzék. Szemepárja élénk, barna, hajzata rövidre nyírott, kecske- szakálhV; alakja magas, karcsú, kezét határozott mozdulattal nyújtja az asztal felé :

— Üdvözlet, — úgymond, — éhes és szomjas •vagyok. Adjatok helyet.

— Ej. ki vagy te, hogy társaságunkra méltassunk ? — szól az egyik igen kövér kanonok étkezés közben s bizonyos megvetéssel mérve végig az ismeretlen elhanyagolt külsejét '

— Petőfi Sándor vagyok.

— Ne mókázzál. Te, te züllött, te volnál Petőfi, a nagy költő ?

— Igen, én vagyok, kinek azonban nedű kell hogy dalra hangolódjék. Ide a kupával, hozzá a serleget, bizonyságul meiüen rám ismertek.

Óhaja szerint történt.

Korívint egyet-kettőt és nyomban belekap valami dallamos énekbe azon a zengzeteser gyönyörű magyar nyelven, melynek eredeti Finn- vagy Mongolországba nyúlik (a nyelvészek vajmi kevéssé hangzanak e kérdésber össze) és mely nyelvben a kemény mássalhang zók keretéből előzeng a magánhangzók tömegének bájos lágysága.

A vers hallatára a vígan Takmározó kanono kok tüstént fölkelnek és szólnak:

— Foglálj köztünk helyet. Te csakugyan Pc tőfi vagy, a nagy költő.“

Mindez persze szemen szedett mese.

*

Honnan merítette Cetedé Mcndis párbeszé des, igazán esetlen tévedéseit*: cl sem gondolha tóm. A tény az, hogy Petőfi 184-1 február máso dik felében, Debrecenből jövet, meglátogatji Tárkány Bélát és annak s kispap társainak me legen látott vendége három napig.

Petőfi Egerben a kanonokoknak még színé sem látta, nemhogy közéjük telepedett volna hisz ezek jámbor, elvonult, öreg urak, kik nca is étkeznek együtt s testületileg csupán zsolozs máznak, különben is más a gondjuk, semhog akármelyik, ha mégoly neves bolyongó költő vei is pobarazzanak.

Egyébként Petőfi egri látogatásának telje« 1 hiteles részleteit az e--tárgyban még velem be

;ftaß cikkemben adom közre.

. . ’

'£ francia tanulmány többi részlete sem -ala- j

^crsajib. •

Az egri epizóddal kapcsolatban ezt a kérdést ‘ «!ü. föl Catulle Mendés: „De miképpen lehet, aogy-ily kiváló költő oly szánalmas külsővel ( ielent meg, recdégszeretdet kérve ?“ f A lélektani megfejtésért Kecskemét városa lem igen érezhet hálál; a francia író ■ ezeket mondja;: „Kecskemét jelentékenyen nagy vá- fos, da akkoriban lakossága alig ért föl valami ' Bsszerű fain népével. Terjedelmes terek, kevés ( jáz. A? épületek közölt, részben cserepes kőhazak, részben szalmás faviskók, ^hatalmas kukorica- és búzatáblák terültek el, bárs-, nyír-1 1 is fű^faeydőkkel tarirázva.

•Élt Kecskeméten bizonyos Petrovics nevezetű mészáros. Fia születvén, a derék férfiú, kinek -■ magának is ellenére volt kissé, hogy ártatlan j állalvér pirosítsa kezét, mindenképpen azon igyekezett, hogy fia középárja tisztán maradjon s így kollégiumba küldte gyermekét. Ez annyira gajongott a napsugaras mezóért, a lombok közül előcsillogö holdfényért, hogy örömest hanyagolta el Vergiliust és Thnkydidest, ösztön- szerű Theokritos-képpea. merülve el a természet bájaiba s nem egyízben pattant keresztül az ablakon, hogy minél közelebbről élvezhesse a fü- lemile dalát. Az ifjú Petrovicsot, ki akkor 14—

15 éves volt, 1832—í833-ban, ily magaviseleté folytán, megokolt consilium abeondi kapcsán, kicsapták a Uollégininbó!. Most már aztán módjában volt az országban való szabad barangolás. Nőin kellett immár az ablakon álvefnie magát, hisz nem is volt lakása. Céltalanul törtetett egyenest előre. Kedve szerint volt, hogy a patakból igyék, olyik jószívű kocsir.árosnál egyék s a csillagtibor legyen takarója. Költött-e már ez időben ? — valószínű. Megváltoztatta szláv hangzású Petrovics nevezetét s jó hazafi mód-' jára, a magyaros Petőfi nevet vette föl."

Hogy Petőfi 1823 január 1-én született Kiskörösön: arról persze Catulle Mendés nem tud; pedig módjában lett volna legalább az> alapadatokkal tisztába jönni Raoul Chelard sokkal előbb, még 1896-ban Párizsban megjelent e című illusztrált művéből: La TÍongrie MUlénaire. A képek sorában ott van a Barabás- féle Peíőfi-areroás e jelzéssel: A'exandre Pe- toefl, le 'poéte de la révuliiiori 18iS és ami itt tárgyunkra fontos: Petőfi kiskőrösi szülőháza is ilyen szöveggel : Maison nalcdc du poéte á Eis-Koeroes.

Folytatólag Petőfiről így mesél: „Egy darabig a Bakonyban éjt, mely százados tölgyekkel borított hegylánc a Kárpátok folytatása. Itt figyelte meg a kauászt s barátkozott meg azokkal a különös emberekkel, kik az erdőben hatalmas disznókondákat legeltetnek (II y a ob- serva les Kanász... stb.). A kanászoknak hosszú, sűrű, faggyúval kent a hajviseletük, arcuk napsütött, szakálluk nincs, báránybőr- bundába burkolódznak s ily kiállításban az állatok benyomását keltik. Bizarr szokásuk, hegy egész évben nem váltanak inget, melyet különben sem mosnak ki soha, hanem felvétel előtt zsírra! itatják át s a napon kiszárítva, így vízállóvá teszik. Nemcsak szennyesek, de vadak •is. E pásztornép csaknem azonos a rablókkal.“

Catulle Mendés ezek után természetesnek találja, hogy Petőfi nem sokat időzött a kanászok társaságában, mert, úgymond, e durva emberektől megijedt. Annál fokozottabb gyöngédséggel, hajlammal viseltetett a szegénylegények iránt. (Mais il euf une sorté de tendresse pour les Szegénylegény-Pauvrcs Garcons.) Ezek kevésbé félelmetesek, minden örömük néha-néha egy- egy pusztai száguldó lónak ellopása, gazdátlannak tekintve azt s gyilkolni csak a legvégső szükségben gyilkolnak.

Végre Catulle Mendés is szükségét látja; hogy Petőfit borzalmas környezete miatt igazolja, föltüntetve társasága jó tulajdonait s a költő hozzájuk való ragaszkodásának lélektanát : „íme mondják majd, költőhöz méltó keret 1 ám megjegyzendő, hogy a szegénylegényeket nem nézték ám oly rossz szemmel Magyar- országban. Alkalomadtán fölakasztották biz