Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
fö23 március 18* U] NemzedéR feleségével fölmegy a számára fenntartott helyre. j, A téren hatalmas é^enzés zug végig, majd elül a zaj. mindenki tóitatos csendben hallgatja a Hun- [unsz utolsó akkordjait A kor jmiányzó tengerészsapkáját kezeben Jtartja, a tábornokok es a tisztek tisztelegve hallgatják a magyar nemzet imádságát A Himnusz után a budapesti összes dalárdákból ala- kitett énekkar elénekli a Magyar Hiszekegyet és a Szózatot amely Után Sipőcz Jenő fölmegy a drapériákkal díszített szónoki emelvény Xe ás megkezdi ünnepi beszédét A polgármester beszéde f — A nagy magyar költő, a legendás nemzeti hős, a tragikus sorsú mártír, Petőfi Sándor századik születésnapja megünneplésére jöttünk ma össze. ^ Üdvözlöm Budapest népét és üdvözlöm a magyar nép ezreit, akik idezarándokoltak, hogy hódoljanak a nagy költő szellemének. fis lelkem sóhaját küldöm azoknak a véreinknek, akiket idegen hatalom gátol a hódolat útjában, do akik lélekben itt vannak velünk. Petői! mindnyájunké, az egész nemzeté. — Ö minden magyarnak énekelt, minden magyarért küzdött és dolgozott és minden magyarért halt meg. Ö maga, ífca élne, csak azokat tagadná meg, akik pern télik az Istent és nem ismerik a hazát, mert ő keresztény lélekkel hitt az ‘Istenben és ebben a hitben halt meg a hazáért. De ő, aki minden magyarnak [jrta gyönyörű dalait, nemcsak Csonka- magyarország szomorú magyarjaié. Iá [pillanatban mindenütt, túl az emberkéz alkotta határokon, ahol magyarok élnek, ra hármas halom és négy folyó magyar ikönnyel és vérrel öntözött országában ’’egységesen borulnak le halhatatlan szel- lomé előtt és ezer meg ezer ajakról ima- [képen száll fel egy-egy nemzeti dala a 'magyarok Istenéhez, i Sipőcz beszédet után az egyesi- íjtett énekkar PetŐfi-dalokat énekel, imajd Klébelsberg Kuno gróf kul- rtnmzminiszter mondta el a következő ínagy hatású beszédét: Klebelsberg Kunó prof beszéde Petőfi minden idők és minden nem- áetek hazafias költőinek egyik legnagyobbika. Egyéniségének különös va- ■rúr.at ad költészetének és életének tökéletes harmóniája. Előfutára, Balassi Bá- hjlnt, a XVI. század nagy Urikusa. E két költői élet a magyar nemzet drága kincse. Balassi megénekelte a végbeli harisokat; a magyar és török leventék vitézi ►Összecsapásait a határokon és Esztergom Vára előtt karddal kezében elesett a bélésűiét mezején, vérével téve tanúságot ‘hazaiiságáról, melyet költészetében hirdetett Petőfi hazafias lírájának is a mártír hitvallás erejét az adja meg, hogy honfi érzésének lángoló kitöréseit a segesvári síkon életének feláldozásával : pecsételte meg. A férfiúi szónak nyoma- tékot csak a tett ád. Lehetnek a nemzetinek életében korok, mikor a szavak is [tettek számába mehetnek. Ma csak az ['esetben tudjuk njra felemelni nemzetünket, ha a magyar féríilelkeket áthatja ;uz áldozatos hnzafiságnak az a szelleme, mely Balassi és Petőfi költészetéből és ‘életéből sugárzik. I — Petőfi hatalmas hazafiul hitével ■hízva bizott, hogy 1848 márciusában az [országon végiglebbent magyar tavasz Idus nemzeti termést gyümölcshozó ősz fogja követni. De megérte 1849 nyarán az általános összeomlást és szinte annak törmelékei temették maguk alá. Mint „Szörnyű idő“ kezdetű utolsó költeménye mutatja, a közelgő katasztrófa biztos előérzetóvel szállott a sirba. Balassi se látta felszabadulásunkat a török iga alól. És ezekben a török háborúkban Losonczy büszke daccal bezárkózott T& mesvárba. Zrínyi Szigetbe, Seondy Drégelybe, a közeli győzelem minden re ménysége nélkül és halták azt a nagyszerű magyar halált, amelyről legutóbb Tisza István tett véres tanúságot. Mely nyelv, mely művész fejezhetné ki jobban azt a mélységes tragédiát, melytől oly gazdag és szomorúan szép a magyar história. — Ez a tragikum azonban nem az örök halál, nem az elmúlás tragikuma.' Az áldozataink oltáréról az égbe illó idealizmus nemzeti megújhodásunk záloga. Százhatvan évi rabság után leráztuk a török Igát, az 1849-iki nagy bornlat után 18 évvél felszabadultunk megint, uj fejlődés indult meg, nj lendületet vett a magyar lélek. — És a közelmúlt nemzeti katasztrófái után is itt állunk meufogyva bár. de PlníeE 3 törvo nem. Töltse meg ennek a mi csodálatos magyar tavaszunknak éltető le- hellete a lelkeket Petőfi bizodalmával. Félre a kishiiüekkel, félre a baljósokkal, félre az álbölcsekkel, akik a maguk nagy okosságát és tapasztalatait balsors jósol- gatásával akarják fitogtatni. Olyan emberekre van szükség, akiknek nagy a hite, akiknek végtelen a bizalma, akik a nemzet jövőjébe vetett rendíthetetlen meggyőződésüket bele tudják oltani a tömegekbe. Az éljenzés lecsillapodása után a katonai zenekarok játszottak Petőfi- daígkat. Majd Pékár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke lépett az emelvényre s mondotta el költői szárnyalása beszédét. a\uj é a képi Pékár Gyula ünnepi beszéde Félre kishitüek, akik mostan is még Kétkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzeteti Megmondtam: Él a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze .... — És ti kétkedni mertek! I Én akkor, midőn Segesvárnál elnyelt az aeéli zörej, a trombita hangja, az ágyudörej, én a törhetetlen nemzeti hitért haltam meg, a magyar nemzeti szabadságért és nem nemzetközi, romboló, gonosz ábrándokért . . . hiába haltam volna meg! Ébredj nemzetem: Ébredj, ébredj, istenverte nemzet .... Addig ostorozlak, nemzetem, mig végre Feldobog szived, vagy szivem mogszaked . . .“ — Halljuk a Petőfi jelenésének szavát és rajba e mai szent márciusi napon az ő nagy nemzeti hite, az ő bizakodó magyar ereje teljes erejével szivünkbe markolna! Az ő szive akkor megszakad, do az ő dörgő bitszava erőre korbácsoljon minket. Halljátok lelki testamentomát! Nem a nemzetköziség vészbehi- ó lidérce az, hanem fenséges nacionalizmus: „Magyar vér szerezte azt a dicső hazát, Nincs itt urasága, csak az egy " magyarnak!“ „Haza és szabadság! ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek És ha csatában a halál eléri, Utólszor e két szót mondja ki a férfi“. — Ö mon dta! ö e két szót mondta ki, mikor érettük meghalt. A halál az élet pecsétje . . . — Szent tavasz, március idusa, de pro- fundis hívunk, nemzeti nagy gyászunk mélyéről . . . Petőfi nevével, a „Talpra magyar!“ szellemével hívunk! A gyász ünnepel ma, de ne megtörtén, hanem hittel erősen, az ő törhetetlen hitétől ihle„ . . . Miatyánk, ki vagy a mennyekben, örökbiró a nemzetek felett, jöjjön el végre a Te igazságod országa, a Petőfi nemzetére!“ Pékár Gyula beszéde után a beteg Jászai Mari helyett Paulai/ Erzsi jelent meg az emelvényen és megrázó erővel szavalta el Petőfinek „Élet vagy hálál“ cimü költeményét. Ezután áz összes fővárosi iskolát énekkaraiból alakított monstre énekkar előadta Egressy Petőfi Talpra Magyarját. Végül Bakó László, a Nemzeti Szinház örökös tagja szavalta el monumentálisán a Nemzeti Dalt. A hatalmas, gvönyö- rü ünnepség a Hymnnsz eléneklésé- vel ért véget. 3QOOCCGOCOOOOOGOOOOOOOOOOO(»OOOOOGOOOGOOOOaOOCXXXXXX)OG Ausztria visszaadja a magyar kulturjavak Budapesten folytatják a tárgyalást — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — — Szent tavasz, március idusa, de pro- fttndis hívunk, nemzeti nagy gyászunk mélyéről s a pusztítás szörnyű télvihara után, mint az élet első rügyét, reménykedve üdvözlünk az ország ezeréves csonka tölgyén! Szent nap, a mai nap a magyar szabadság születése napja s most hetvenöt éve egy költő, a legnagyobbunk lett e szabadság keresztelőapja- Az a „Talpra magyar!“, amely akkor először hangzott fel a pesti földön az ő ajkairól, a magyar szabadság bibliája, Petőfi Sándor a cselekvő nemzeti hit örök evangélistája. Az volt, nemcsak költő és látnok, hanem ép oly ihletett, isteni felruházással apostol is, a mi nemzeti örökkévalóságunk felkent apostola, kit a nagy kiválasztottak közös sorsa vitt, sodort a hősi mártiromság véres megdicsőülésébe. — Eltűnt a legenda aranyködében s azóta csak e nagy márciusi napon szokott ifjú arca számunkra előtűnni abból az aranyködből. így láttuk, igy ünnepeltük őt eddigelé hetvennégyszer, de ma, a hetvenötödik fordulón, úgy érezzük: az aranyköd megszakad s ő a nemzeti vész perceiben élő-elevenen toppan ide közénk, az ünneplő százezrek közé, cen- tennári urnára. Idetoppan, hogy a mai napon ismét 6 maga szavalja nekünk a „Talpra magyarT'-t. Igen, a segesvári Eltűnt visszatért, itt van s mi áhítattal érezzük emberfeletti hatalmas jelenlétét A magyar élet poétaüstököse halhatatlansága pályáján egy század múltán íme visszajött s elhaladva a magyar glóbusz felett, lángesze ébresztő lángostorával nemzetére ismét ráragyog. Porban a nemzet, ám a viharban élt Petőfit vonzza vihar eleme s épp azért születik ö újjá a mai világviharban, hogy erőt, hitet, szárnyakat adjon nekünk, ennék a porban fetrengő bánatos magyar jelennek. Csonka testen csonka szárnyak... de ml érezzük, az ő szavára, az ő emberfeletti felséges jelenlétére majd kinőnek ezeft a magyar szárnyak, hogy csattogva hirdessék a magyar élni akarást s e gyáva földről a bizakodó tetterő magasába ra gadjanak föl minket oda, ahonnan Petőfi prófétaszommel látta a magyar örökkévalóságot és oly büszkén zengte: „A magyarnak élnie kell örökké!“ — Jön Petőfi, itt van, mint egykor, ma ismét ő maga szavalja nekünk a Talpra magyarl-t. Lángszava lángostorával kérdi tőlünk: „ . . . és lankadni merne hitetek! Az anyagi, önző megalkuvásnál tán nem erősebb meg nem alkuvó nemzeti szellemetek! Hiszen megmondtam nektekt A magyar kulturjavak ügyében kedvezően halad a tárgyalás az osztrák kormány megbizottaivaL Osztrák részről méltányolják azokat a magyar jogcímeket, mélyek szerint nemzeti műveltségűnk Becsbe huT- colt fontos emlékei a szellemi tulajdonjog alapján bennünket illetnek s nem zárkóznak el a magyarországi leletek visszaadása elől sem. A bécsi jegyzőkönyvek szerint — úgy értesülünk — a tárgyalás mai állásában remény van a teljes megegyezésre. A rendelkezésre álló múzeumi tárgymutatók alaDián tárgyróltáxgyra folyik a megbeszélés, mely egy részlete a monarchia likvidálásának. A pénzügyminisztérium meg- bizottainak vezetésével valamennyi anyagi kérdés sorra került a bécsi tárgyaláson, a volt közös hadsereg és a közös udvartartás vagyonrészeinek megfelelő elosztása is most intéződik el. A nagyfontosságu tanácskozásról hivatalos helyről egyelőre nem adnak a nyilvánosság számára részleteket, miután a többi úgynevezett „utódállam“ is valósággal megrohanja igényeivel a volt közös vagyont, mely a monarchiából alakult államok szempontjából, tulajdonién csődtömeget jelent. tárgyalás' március 19-én folytatódik Budapesten az osztrák delegátusok részvételével. Az osztrákok a már megállapított magyar jogcímen kiadásra kerülő több száz emléken, műtárgyon és leleten kivül az egész csődtömegre vonatkozóan is valószínűen csatlakoznak a magyar, kormány álláspontjához, mely a volt közös vagyon féloszthatatlan részeire a társtulajdonosságot kívánja kimondani. Az osztrákok a megegyezés által, a többi utódállam jogtalan követeléseivel szemben, hathatós támogatást nyernének Magyarország részéről. PARDON!... A VAJDA MEG A HERCEG. Megható, hogy a budapesti liberális sajtó, mely kifelé olyan gyöngéden demokrata, mennyire tiszteli a rangsort. A vajdai méltóság magasabb lévén még a herceginél is, többre tartja Vajda-Weisz Ernőt Hercze^ Ferencnél. Mihelyt a Vajda színdarabot ir, el van ragadtatva, mihelyt Herczeg Ferenc bátorkodik írni, el van savanyod- va. Mihelyt egy Szomory-Weisz Dezső Manó kerékbetöri a magyar nyelvet és kaddisba töri a magyar történelmet^ agyonglóriázzák s égi és földi szerelmet vallanak neki a liliomlelkü farkasok, a Weiszok és Neumannok testőrei, kik töm- jénes fehér felhőbe ragadják hitsorsosat- kat. Pardon, ez tőlük egészen úri divat, csak azt nem értjük, hogyan akadhat olyan megszenesedett buta ember, akt mindezt komolyan objektiv szinikritikd- nak tartja. A KÉSŐBBI FORRADALMI AllOtl, A Népszava természetesen 1818 márciusával foglalkozik ma. Azonosítani próbálja magát a 48 tisztalelkii, még tévedéseikben is becsületes forradalmáraival s föltánytorgatja, hogy „nem a magyar uralkodó osztályokon múlott, hanem a dinasztia harcán a magyar nemesség ellen, hogy Petőfi és társai nem jutottak a későbbi forradalmárok sorsára, hogy megadatott nekik részben elveszni a magyarság szabadságharcában, részben emigrálni . . .“ Ejnye, azt a nemzetiszinü csillagát, a jelenleg elbújt ötágú vöröscsillagnak! De — pardon — nem értjük, hogy mernek Rottenstein és társai csakúgy hetykén Petőfiről és társairól beszélni, hogy mernek ma egyáltalán megszólalni azok, akik egyáltalán nem vesztek el a magyarság szabadság- harcában, hanem tönkretették a világháború magyar hősiességének eredményeit s mért szeretnék ökörszem hitványságukat a magyar forradalmi sas tollazatába belementenii Későbbi forradalmárok előbbi forradalmárokat tételeznek föl. Az előbbiek Magyarország szabadságáért kezdtek egy később elbukott harcot, a későbbiek Magyarország rabbdtevéseért kezdtek és fejeztek be egy — sajnos — sikerült harcot. Hát ők ne beszéljenek arról a Petőfiről és az 6 emigrált bajtársairól, mert — pardon — tőfl ugyan Sándor volt, de nem volt ismét pardon! — Peidl Jakab. »»"gyyétli. jogi. áilamszámvitcH és pénzügyi fognlnrazói vizsgákra előkészítünk. Szontégh-Szemiaárium Budapest, IV.Váci-utca 51. Legújabb jegyzeten vidékre is VAlldat munkálatokhoz mindent kölcsönöz. Iroda: I., Apród-utca 2. Telefon: 111—74. sJh í**®1“* * OLVASÓJA
