Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

1923 március 1B, péntek

n ára 20 korona

Budapest, IV. évi. 61. (666.) szám

Előfizetési Arak:

Negyedévre 1120 korona Egy hóra 100 korona Pgyés szóm ára 20 korona Ausztriáiéi hétköznap és vasárnap 2000 osztr. kor.

Felelős szerkesztő: Mi lot ay István

Szerkesztőség s VII. kerület, Mlksn»ntca 8. szám* Telefon: József 08-90, József 08-91, - Kiadóhivatalt VII. kerület, Miksa»utca 8. Telefon: Józsel 08—02* Megjelenik hétfő kivételével mindennap.

A négyféle Petőfi

Nagy férfiaknak, legyenek akár politikusok, akár alkotóművészek, közös sorsuk az, hogy szellemi örökségükön holtuk után egymással engesztelhetetlen ellentétben álló irányok vitatkoznak s mindegyik iparkodik azt a maga prédájává megszerezni. Minden politikai vagy világnézeti irányzat szívesen ültet maga fölé egy tekintélyes és terebélyes családfát, mert azt hiszi, ha különben abszolút forradalmi célokat követ is, hogy szüksége van a múlt igazolására és a régiség ka- marási ősfájának történelmi nimbuszára. E tekintetben nincs semmi különbség a különböző pártok, a különféle elvek és irányok között. Mindegyik, ha diadalmaskodott már és biztosan érzi magát a hatalom uborkafáján, tökéletesen parvenü, következésképp igyekszik a múltat vagy annak bizonyos részét és főképpen a történelem kimagasló szereplőinek lelki képmását a maga ábrázatára és hasonlatosságára átváltoztatni. A szegény kialudt lángelmék, akiknek múlandó részeire rádöntötték a márványkripta vasfedelét, nem tiltakozhatnak e sajátságos és- mégis annyira általános lelki kisajátitás ellen. A közmondás Szerint talán megfordulnak a sírjukban ezekr'e a dicsőséges és annyira hazug tetemre- hivásokra, amikor olyan színeket és vonásokat festenek a szellemi és lelki arculatukra, hogy maguk előtt is szinte idegenekké válnak.

Ezt a végzetet miért ne érte volna el éppen Petőfi Sándor, a legnépszerűbb és a legnagyszerűbb költői géniusz, akinek életén és halálán száz esztendő múltával is majdnem egyforma arányban osztozik a legenda és a történelem? Mért hagyta volna cserben . küzdelmes életének annyira hü utitársa, a balvégzet, a fátum, hogy holttesté félett, ó nem fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, hanem egymással ádázul birkózó politikai pattok, mint valamikor Patroklosz hullája felett az achivok és a trójaiak? A Petöfi- centennárium bőséges alkalmat nyújt ehhez a sajátszerü látványhoz, amikor politikai pártok a maguk hitvány kis érdekeiért harci szekerükhöz láncolták Petőfi holttetemét és mindegyik a maga egészen külön és saját Petőfijének tirtajoszi buzdításával vágtat a magyar belpolitika szomorú kis harci piacán.

íme külön Petőfit faragtak maguknak a szocialisták és a kommunisták, akit besoroztak a harmadik internacionálé pantheonjába együtt Marxszal, Liebknechttel és Luxemburg Pózával, egyszóval fölfedezték benne a lázadó zsidót, a világcsavargó Aliasverusnak oldhatatlan gyűlölettől eltorzult vonásait. Kezében a vörös lobogóval, gomblyukában az ötágú kommunista csillaggal, szájában a keserű és lázadó proletariátus evangéliumával. Aztán van egy külön testhezszabott Petőfiük az októbristáknak. Ez a Petőfi félig Jászi Oszkárhoz hasonlít, félig Giess- wein főtiszteiének) úthoz, Természetesen hitelesített és kanonizált védőszentje a pacifistáknak, filoszemita és rajongója a népszövetségnek, csakúgy, mint a demokráciának és az általános választójognak. Ezt a Petőfit idézte föl gyér számú hallgatósága előtt az októberi forradalom hivatalos szakálu prófétája, Batthyány Tivadar gróf is, némileg azonban üj színárnyalatokat keverve az októbrista-pacifista Petőfi ábrázatára. Ennek a Petőfinek árvalányhaj van a süvege mellett, de bizonyisten függetlenségi negyvennyolcas, köztársasági, esetleg szabadkirályválasztó, mindenesetre barátja a kisántántnalr, amelynek egyes tagjaihoz irta hires üdvözlő versét, amelynek cime Élet vagy halál. Végül külön Petőfit teremtettek maguknak Pekárék is. Ez a kontárság és tehetségtelenség Petőfije, aki egyébként européer, több nyelven informálja, mint összekötő miniszter, az ántántmissziókat és Pékár nehézsúlya mellett, mint pehelysúly kulturfölényünk mérlegének serpenyőjében szerepel. Erre a Petőfire némileg a hivatalos kurzus is igényt formál, mert a maga színeivel átmázolt Petőfiben csodálatraméltó hasonmását és lelki rokonát látja a maga szürkeségének, átlagember voltának és jó polgár mivoltának.

Azt hisszük azonban, hogy a legrémesebb Petőfi-arc mégis arról a portréról tekint a szemünkbe, amelyet Klebelsberg Knno gróf úgyis mint kultuszminiszter, úgyis mint az egységespárt orákuluma, leginkább azonban, mint Klebelsberg szerkesztett a maga külön gusztusa szerint és a maga klebelsbergi használatára. A Klebelsberg Petőfije! Ez annak a festőnek az . ügyességére hasonlít, aki mindig pontosan a szomszédját találja el annak, akit megörökíteni akar. A szomszédját? Dehogy. Klebelsberg mindig csak önmagát találja el, miután képtelen eltalálni mást, mint aki önmaga. Nincs máshoz fantáziája, nincs máshoz lelki érzékelő képessége és — szegény — nem tud megérteni és értékelni más embertípust, más jellemalkatot, csak a magáét. Ez a Petőfi: az opportunizmus, a megalkuvás, az »aranyközépút« Petőfije, aki mindig csak célszerű és hatalomraképcs irányok felé tájékozódik, aki boszorkányos fortélyossággal veti az elvi bukfenceket és művészien tornázik a konjunktúrák nyújtóján. Ez a Petőfi a gerinctelenségnek és a. kameleon- kodásnak a Petőfije, aki minden irányt tisztel és szolgál, amely biztos állomás felé vezet. Aki előtt semmi sem erteilen ebb és megvetendőbb, mint az, aki meg tud halni meggyőződése védelmében. Ez a Petőfi, a Klebelsbergé, mind a bárom előbbi Petőfit megértené és hódolna előtte, ha esetleg az kormányra jutna és ha hatalmat és jövőt gyaníthatna benne. Nagyobb, fájdalmasabb voltában is nevetségesebb ellentétet elképzelni sem lehet, mint mikor a született opportunizmus oltárt állít a született férfiasságnak, mint mikor a szolga- leiek áldozatot gyújt a fejedelmi karakter előtt, m int mikor az örökös hatalompárti ünnepli' az Isten

fegyelméből való függetlenséget, mint mikor a bal magyarázza a sasnak a repülés titkait, mint mikor a politikai elaggottság köszönti a halhatatlan ifjúságot. Klebelsberg és Petőfi! Ebben a találkozásban benne

van a magyar történelem minden furcsa és gonosz tragikuma. Vájjon ha Ferenc József élne, Klebelsberg akkor is Petőfit nevezné ki udvari lantosává a maga lelkiségének és a maga politikai elgondolásának?

«asaBC!B99BBBfiaEB

M cgftz ország ünnepeli március 15-eii

— A Magyarság tudósítójától — Hettenöíödször tért vissza ma az a nap, ajmly a magyar szabadság szimbóluma, í magyar nemzeti célok és törekvések Megtestesítője. Kettős ünnep volt ma mrreius 15-ike, mert egybeesett Petőfi cmtennáriumával. A két ünnep kiegészíti egymást, mert egyik sem képzelhet^ el a másik nélkül. Petőfi élete, költészete és mártiriama tüz- oszlcuként jelzi az utat. a kötelesség ntjáíminden magyar számára. Hetvenöt év minden március tizenötödikéje bensőséges visszaemlékezés volt azoka az időkre, amikor egy erőtől, fittől ős bizalomtól duzzadó ifjúság szta és szent lelkesedéssel csele- kedr tudott. Négy óv óta különösen szómra a magyar szabadság ünnepe.

év óta fájdalmasabb és égetőbb erőv-í ól bennünk a szabadság gondolata. Amikor az ország négy részéről csak, négy ázott ős viharvert szobrot hagyj meg számunkra balsorsunk, a megabolt, megcsalt s keserves küzdol- rr.ekbn felőrlődött nemzet kétszeres erővel ragaszkodik múltjának nagy emlékeihez. .zomorusággal hajtja le ma minden inagyr a fejét, de azután dacosan s büssíén emeli fel ismét, hitet és fogadalmat tsz arra, hogy a magyar szabadság napjaik ismét föl kell ragyognia és Nagx>j gyarország történelmi határai között cr ét a magyarnak kell nralkodnia.

I'M" a kora délelőtti órákban meg- mcjjult a főváros közönsége. Az enyhe ta\ c:d szellő a nemzeti szinü zászlók ezi O! lobogtatta. A főváros díszközgyűlést tar t, amelynek .résztvevői a Petöíl- szoiurhoz s azután a . Szabads.ág-térro vor fiiak. Az ünnepség legkiemelkedőbb rés.e az Országház-téren folyt lo, ahol talál még ennyi ember sohasem volt egyJt. Az egyetemi ifjúság is kivette részéi az ünnopsógből s letette hódolatát Petőt, s a márciusi ifjak halhatatlan szellemének.

DiszSíözílíjölcs a yőrosMzön

A mai ünnepségek sorát a székesfőváros törvényhatósági bizottságának ünnepi diszköügyülósó nyitotta meg. Az uj városháza épülete lobogódiszbo öltözött erre a napra. Hatalmas nemzeti szinü s a főváros színeit viselő zászlók lobogtak a városháza épületén. A közgyűlés megkezdése előtt már zsúfolva voltünnoplő közönséggel a karzat. Lassankint megérkeznek a bizottsági tagok és elfoglalják helyeiket. Ma nincs ellentét közöttük, ma csak meghatott üunepi hangulat uralkodik az oly sok vihart látott teremben. Megérkezik a polgármester, bevonulnak a tanács tagjai, egyszerre mély csőrül lesz. Az elnöki emelvénytől jobbra és balra diszruhás huszárok állnak, kezükben az ország és a főváros címereit tartva. Sipőez Jenő polgármester megnyitja a főváros díszközgyűlését. A közönség állva hallgatja végig a Budai Dalárda ónekét, a magyar Hiszekegyet. Majd a főpolgármester mondja el ünnepi beszédét.

— Bus pásztortüzek villannak fel a nagy .magyar éjszakában A pásztortüzek lobbanó fénye mellett árva magyarok

virrasztanak. Amikor a . köznapi embert fásultság nyomta, ezek ébren ügyeltek, az imádott haza szeretető ébrontartotta őket. Ezek a virrasztók a költők, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály és Bessenyei voltak a gondviseléstől nemzetünk számára kiküldött virrasztók. De volt móg egy pásztortüz, amely sokkal nagyobb volt a többinél. Egy lelkes ifin szítja a tüzet," Petőfi Bánkor o, a mi legnagyobb, leghősibb virrasztónk, akinek szelleme immár egy évszázadon át őrzi a szent magyar határokat, amelyek a szivekben. a Kárpátoktól a Dráváig, a szépséges erdélyi völgyektől Dévényig terjednek. Tele van ez a város az ő "láthatatlan emlékeivel, a régi, kedves meghitt helyek, ahol a nagy időkre készítette' elő a lelkeket.

— És most azok felé száll aggódó tekintetem, akik messze mitölünk, a napnak talán ugyanebben az órájában lelkűk mélyén titkon hódolnak Petőfinek. Az elszakított területeken sínylődő magyar véreinkre gondolok. Ez a közös rágondolás március 15-ón nagy költőnkre, összefűz, minden igaz magyart. Nem pusztulhat el az a nemzet, amelynek soraiból ilyen világszcllem röppenhet lei. Tamiságot akarok tenni e bitem mellett, amidőn a helyről szent fogadást teszek a mélyen tisztelt közgyűlésnek, hogy minden örömmel rajta leszek, hogy az az ifjúság, amely a mi városunk falai között, a mí iskoláinkban kapja meg tudásának alapjait, az igazi, hamisítatlan Petőfi-szelio- met ismerhesse meg. Legyen áldott mindörökre emlékezete!

A polgármestert beszéde végeztével tapssal és felállással üdvözölték, majd a budai dalárda a Himnuszt énekelte. A díszközgyűlés után a törvényhatósági bizottság tagjai négyes sorokban álltak fel és megindult a menőt a Petőfi-tér felé.'

A poSgársisester nsegseoszorazza PeíiMI szobrait

A Petőfl-íér díszítését mar tegnap délután megkezdték. A szobor körül négy hatalmas oszlopot állítottak föl, amelyeken a fővárosi és nemzeti lobogók lengenek. Tíz óra óta szakadatlanul érkeznek a küldöttségek és koszorút helyeznek a halhatatlan einiókü költő szobrára. A hazafias, politikai, társadalmi és jótékony- sági egyesületek küldöttségei megjelentek s hódolatuk jeléül elhelyezték koszoru- jokat.

Negyedtizenegykor érkezett a szobor elő a főváros küldöttsége. Elől diszbe- öltözötí lovasrendőrök, majd az egyesült fővárosi dalárdák, utánuk Sipőez Jenővel az élén a főváros törvényhatósági bizottsága. Kót diszbeöltözött hajdú hozta a főváros koszorúját Az egyik szalagján *Budapest székesfőváros közönséget, a másikon pedig zPelöfi Sándor . századik születésnapjának emlékére« felírás volt. A küldöttséggel együtt hatalmas nép- tömeg érkezett a Petöfi-tcrre, az ott várakozó katonai zenekar s a dalárdák a Himnuszt énekelték cl, amit a közönség kalaplevévo hallgatott végig. A Hiszekegy és a Szózat hangjai után Sipőez Jenő polgármester elhelyezte a szobor lábánál a székesfőváros hódolata jeléül & gyönyörű koszorúi.

Ezután ismét felsorakozott a menet é§ megindult az Országhnz-tér felé.