Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Tisztelt Szerkesztő ur, e soraim címéül Írhattam Volna: 1 V Petőfi pcrccntekbcn. Meri. már arról van szó. ki hány százalékot hajlandó Petőfinek elismerni vagy megtisztelni. E megbasonlott jelen idő lelki mivoltát semmi sem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy Petőfit sem tudjuk cgyérielemmel ünnepelni. Petőfiben mindenki talál magának valót. Az egész pedig a magyarok istenének olyan ajándéka, a melyhez illenék legalább egy félórára méltóknak mutatkoznunk. De sajnos, ennyi már nem telik tőlünk. Egy rövid törvénycikkben akarták baktatni Petőfit a magyar törvénykönyvbe. Mikor pedig arról tárgyaltak, hogy ezt a szép szándékot szép egyértelműséggel valósítsák meg, akkor a mi szocialistáink az ünnepi törvényt egy paragrafussal meg akarták toldani. Azt akarták hozzátenni, hogy Petőfit tilos légiién, megcenzurázni. Persze, hogy igazuk van. Petőfit tilos megcenzurázni. De hogy ezt megakadályozni hogyan lehet, és milyen bűn te tü- szankcióval keli sújtani: ezt már nem tették bele a törvénybe, beie sem való, és nélkül a paragrafus fölösleges cs el is csúfítja a disztörvényt. , Mert ez már politikai, nem is téve föl azt a kérdést, hogy esetleg milyen beszéd % ’V v 'S: \ kíséretében fognák ezt , szocialista uraink ' 'XJ;indi indítványozni. A szocialisták szándékát egynémely íisz- *zás jelenség szülte. Hiszen láttuk, hogy a -Nemzeti Színház játékrendiéből ki cenzúrázlak eev egész darabot.Maid a budai nyári színházban kicenzurázták Madách nagy müvéből a híres francia forradalmi indulót. Petőfi versei közt is van, a melyeket a szerint Ítélnek meg, hogy felszél fuj-C, vagy alszéi. A szocialisták a kommunistákkal, a mikor nekik fújt a szél, vörös zászlót nyomtak a költő szobra kezébe. Most a háromszinii zászló veszi körül. Ez már a politika. Pedig, ha egy költő nagyságának akarunk hódolni, akkor felül kell tudnunk emelkedni minden szeleken, minden politikán, az élet minden kicsinyességein' és iferdesegein. Akkor egy lélekkel kell hozsannát énekelnünk és hálával tehorülnünk a Gondviselés előtt, mely éppen hogy*nekünk adta pzt » dicsőségles lelket. Mi ped^ e helyett disputára fogjuk a dolgot és elvitatkozunk azon, ki hány százalék erejéig hajlandó ünnepelni a költőt, a ki pedig égy, oszthatatlan és nem bontható egymással ellentétes percent-íészle- tekre. Petőfi nem ez. a vers, vagy az a vers, hanem összessége annak, a mit irt. Ahhoz, hogy teljes nagyságában és mivoltában lássuk, a teljes, cenzurázatlan Petőfi kel!. De ebből nem következik az, hogy ne lehessen benne válogatni. Az a kérdés, kinek a kezébe akarom Petőfit adni. Ha a földmi- vcs olvasó, ha az iskolásgyerekek, ha szerelmes fiatal leányok, ha iskolázott, müveit közönség számára akarok Petőfi-kötc- tet kiadni, igen bölcsen teszem, ha e célra válogatom meg verséit.- Mert ha igaz, hogy összes müveiben ismerjük meg egész fet- jedelmében az ö zsenijét, viszont igaz .az is, hogy minden egyes verse hü »ükre neki, melyben megvan egész, egyénisége. Ha egy has;: dókon át berepül egy sötét szobába egy kis napsugár: abban benne van az egész nap. Minden fénye, a szivárvány minden színe és a tűzgolyónak hozzánk küldött melege. Ilyen Petőfi, akár cenzurázv^, akár cenzurázatlan, akár tiz százalékban, akár száz perceníben. Ez a percentelés csak arra való, hogy összevesszünk rajta cs szét lépjük Petőfit részeire. De voltaképpen csak magunkat tépjük meg vele. Mert üt már nem arról van a szó, hogy ez a nemzeti dicsőség édes mindnyájunké, hanem arról, hogy inkább ne legyen semmi, ha nem az cn kedvem szerint lehet. Petőfi pedig onnan a magasból lenéz, megcsóválja a fejét s ad mondja: no. ezeknek ugyan kár volt énekelnem. Tisztelt Szerkesztő ur hive ' Dunántúli. Minden gyógyszertáriján, ős ©’őkeió drogériában az általunk forgalomba hozott és törv. védjogyzett iHininlMraira”
