Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

1-a*-.

m

1Ö23 március 16., péntek

am

Amtp

Március nemzete ünnepelt az idén

Százezrek hódolata a márciusi ifjúság emléke előtt — Az államfő, a hadsereg, a főváros, a polgárság és a munkásság egybeforrott az ünnnepi érzésben

Március Idusa talán még sohasem volt olyan mozgalmas, szivet és lelket átható, mint a mai napon. Az elmúlt években is elhangzott a „Talpra 'Magyar“ a Nemzeti Muzeum lépcsőjén, a közelmúlt esztendőkben is tüzes, pattogó beszédekben tárultak meg a magyar szivek a magyar tavasz, a nemzeti szabadság és az ezeréves integritás szent gondolata előtt, de ilyen hatalmas lelki megmozdulás, mint n mai, talán legelső márciusi ünnep, az igazi „Talpra Magyar“ óta nem festett bele a tavaszi légiié.

Az idei év, 1923 március 15-ike, a szabadsíig nagy bajnokának, a talpra magyar“ első szónokának', a magyar tavasz világhírű és a magyar szivekbe örökre be- lefogódoti költőjének, Petőfi Sándornak 100 esztendős születési emlékünnepe. Ma Budapest utcáin és az ország legkisebb helyén is áhítattal dobbantak meg a szivek és frissültek fel a lel keli y 'Ma újjászületett az ország abban a születésben, amelynek emlékünnepét fenséges elragadtatással jubilálta nemcsak Budapest székesfőváros népe, nemcsak a magyar ifjúság, hanem az ország minden rendű és rangú polgára.

A mai ünnepségről egyébként a következőkben számolhatunk be:

Ä keresztény Budapest ünnepe

A főváros díszközgyűlése — Sipőcz Jenő polgármester emlékbeszéde

— A NÉP tudósilójától —

A főváros törvényhatósága ma délelőtt 10 órakor ^Petőfi Sándor százéves évfordulójának megünneplésére diszközgyülésre gyűlt össze. Kevéssel háromnegyed 10 előtt vonult be az Uj Városháza közgyűlési termébe dr. Sipőcz Jenő helyettes főpolgármester a tanács élen.

A közgyűlési termet az ünnepély es alkalomra a főváros színeivel és nemzetiszinü díszítésekkel látták el, a közgyűlési terem bejáróinál és az elnöki emelvény két oldalánál vedig a főváros sziveibe, sár gäbe öltözött hajdúit és huszárok álltak őrt. _ , .

Az ünnepély a Budai Dalárdánau Jäiszekegy“ énekével kezdődött, amit az egész közgyűlés állva hallgatott végig.

Sipőcz Jenő dr. polgármester emelkedett ezután szólásra és a kii- vetkezőkben méltatta tőséget:

— Mélyen tisztelt közgyűlés! — A hogy az utolsó száz év vére s, db eső múltjába nézek, látok lobogni uásztortüzet, melynek fényrlyaláb- jai büszkén és dacosan verődnek tel a bus magyar éjszakában. Egy lelkes ifjú szitja a tüzet,,

Petőfi Sándor ő, %. mi legnagyobb, leghősibb virrasztónk, akinek szelleme immár egy évszázadon át őrzi a ssent magyar határokat, melyek a szivekben a kárpátoktól a Dráváig, a s’zépséges erdélyi völgyektől Dévényig terjednek.

Ö a írnánk volt, a miénk marad életében és halálában. Ö mindnyájunké, és minden magyaré. Mégis hozzájuk, a fővároshoz, még_ külön szór osább kötelék fűzi. A mi városunkban élte életének egyik legboldogabb szakát. A mi vámsunknak már akkor is hevülni tudó ifjúságát az ő Talpra magyar ja indította el végzetesen gyönyörű útjára. a mi városunk első szabad Sajtójának terméke az ő gondolatait hirdette polgárságunknak.

Petőfi csodálatosan gazdag élete pályáján, 1848 március 15-én volt Igazán a miénk, a fővárosé, amikor a Heckenast-sajtó az első Talpra fnagyar!-1 dobta ki magából. Ezen a felejthetetlen napon nyílt ki Petőfi szabadságszeretetete, amit költő módjára pazar kézzel szórt szót a pesti ifjak és öregek között. SzinÍ

e magunk előtt látjuk az égőszemü,

! alovány arcú ifjút, aki zsarnokság fölötti győzelem első diadalmas mámorában futja át lánglelke gyönyörű alkotását.

Pestvármegye hazafiul érzésének volt felébresztője ő ekkor, ő volt az a szikra, amely mindent felgyújtott maga körül a szivekben.

Ma, a hetvenötödik március idusán mutassa be mélységes hódolatát a

alapjait, ezt az igazi, hamisítatlan Petőfi~szellemet ismerje meg.

És most azok felé száll aggódó tekintetem, akik messze, mitőlünk- a napnak talán ugyanebben az- órájában lelkűk mélyén titkon hódolnak Petőfinek.

Az elszakított területeken sínylődő magyar véreinkre gondolok.

Minden igaz magyar szivét jóleső melegséggel tölti el az a biztató gondolat, hogy sok kicsiny ma- _

gyár lángocska gyűl ki az ideigle- \ f . ves határokon túl és felénk rop-1L ‘^ottsagi ta^ok

nek. Legyen áldott mindörökre emlékezete! •- A -nagy tapssal -és-él jenzéssel fogadott beszéd után a Budai Dalár- da elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, amit a közgyűlés es a jelenlévő közönség együtt" énekelt a dalárdával.

A közgyűlés résztvevői és a hozzájuk csatlakozott tömeg hatalmas menetben vonult ezután a Petőfi-szoborhoz.

Diszegyenruhás lovasrendőrök nyitják meg a menetet majd az egyesült fővárosi dalárdák következnek több mint 400 taggal. Majd diszruhás hajdúk viszik a főváros koszorúját. A piros-sárga-kék szinti szallag felirata az egyik oldalon: Petőfi Sándor 100-ik születésnapjának emlékére, — a másik oldalon pedig aranybetükkel: Budapest székesfőváros közönsége. A koszorút vivő hajdúk után Sipőcz polgármester halad az alpolgármesterekkel és tanácsnokokkal, törvényhatósági

mélyen tisztelt közgyűlés ennek a lánglelkü magyarnak, aki vérünkből való vér volt, aki városunk falai között történeti szerepet töltött be és világhírre emelkedett.

Az én magyar lelkem úgy érzi, hogy nemcsak életében, de halálában is sok igazságtalanság történt a költővel. Az a toll, amely 1849- ben kétségbevonta ennek a legma- gyarabb embernek nemes őszinteségét, törhetetlen hazaszeretetét, még ma sem pihen. <

Vannak, akik az igazi népuralom és szabadság dalnokának egyes sorait még ma is felre- magyarázni iparkodnak és ezzel meghamisítani a nagy költőnk lelki portréját.

Vájjon akad-e magyar ember, ha

mely a költőnek leikéből lelkedzett hőse, a hazátlan világpolgár megtestesítőjét látja? Vájjon akad-e magyar ember, aki a zsarnokság ellen lázadozó költő verseiből ne érezné ki mindenkor és feltétlenül, hogy lángoló magyar.

Nála a népuralom nem egyoldalú osztályharcot jelentett.

Az ő világszabadsága, a nemzetek igazán szabad- fejlődése volt. A negyvenes évek Petőfije, a magyarságot lenyűgöző osztrák zsarnokság ostorozó korbácsa volt. Ezért Őt csak a maga korának társadalmi fejlődésében szabad és kell néznünk.

— Már akkor is^ maroknyi magyarság voltunk, ^mélyen tisztelt Közgyűlés, mikor régi szent határaink közt éltünk. Ma a csonka-magyarság számban egyelőre megfogyatkozva. kell hogy ugyanannyi benső erőt gyűjtsön magának lelkiekben, ■mint amennyi elég volna Nagy-Magyarország számára.

Ez a nagy átfogó gondolat váltja ki telkemből ma, a Petőfí-eentenná- rium szent ünnepén azt az intelmet, hogy

ne akadjon ezentúl igaz magyar ember, aki az izig-vérig magyar Petőfi szellemkincseihez profán kezekkel nyúljon.

Ne akadjon magyar ember, aki Petőfi egy-két versének gondolatreflexeiből a költő torz tükörképét vetítse ki. Ahogy életében mindenki számára irt, születése századik évfordulóján iparkodjék mindenki megérteni, a földmives. a munkás, a tanult ember egyaránt. Az ő költői forrásából minden igaz magyarnak teli kupával kell merítenie: É helyről szent fogadást teszek a mélyen tisztelt Közgyűlésnek, hogy minden erővel rajta leszek, hogy az az ifjúság, amely a mi városunk falai között, a mi iskodös. Ez órában sok magyar házban csendül meg minden magyarok közös virrasztójának, Petőfinek egyik vagy másik gyönyörű dala.

Nem pusztulhat el az a nemzet, melynek soraiból ilyen világszellem röppenhetett ki.

Nem sorvad el az a nemzet, amely benső megértéssel és magábaszál- lással tudja olvasni egy évszázad mnltáni is az ő nagy költőjét. Bői dog vagyok, hogy nekem jutott az- a szerencse, hogy e diszközgyülés színe előtt Budapest székesfőváros hódolatát bemutathattam PetőfiNegyed 11 órakor érkezett a menet Petőfi szobrához, ahol az ott elhelyezett katonai zenekar a Himnuszt, majd a nemzeti Hiszekegyet játszotta el. Ezután a félkörbe felfejlődött dalárdák a Szózatot énekelték el, majd Sipőcz Jenő polgár- mester levett kalappal lépett a Pe- tőfi-szobor talapzatához és a nagy költő lábánál elhelyezte a székes- főváros koszorúját. A Himnusz hangjai után a tömeg menetté alakult s Mária Valéria- és az Akvu démia-utcán át az

vonult.

Országház-térre

„Keresztény lésekkel hitte az Istent“ és a hittel halt meg a csatatéren

Százezrek hódolata az Országház-téren Sipőcz, Kíebelsberg

és Pékár beszédei

Az egyetemi ifjak diadamas árnyalással éneklik megnyitóm » — 'kegyet“; majd Sivőcz Jenő foil gá: mester m.egy fel a baloldal* jefréu.v us és mcssÄcsengb mgoi kezdi el beszédét:

Jenő h. főpolgármester tta el az ünnepi beszédet:

•— Főméltóságu kormányzó úri Király} fenségek! Mélyen tisztelt

mo

lefojtani a jeltelen közös katona- sírba. Az kiszáll onnan, elzng a

szépséges Alföld rónái fölötas erdős Kárpát•■•kav í < a szőke Ti- szán till az erdélyi bércekig és viszi mindenüvé a zugó magyar „„^.lüvel a magyar .lövőnek, a magyar feltámadásnak soha el nem haló dalait.

Ismét az Egyetemi Énekkarok

ünneplő közönség! Petőfi Sándor i veszik át a szót és az Árvalányhaj századik születésnapja megünnep-j a süvegem bokrétája..., majd

dolattal üdvözlöm a kormányzó úr ői*"méltóságát, a fenséges magyar királyi hercegeket és hercegnőket, a nemzetgyűlést, a magyar királyi kormányt, az egyházak, a nemzeti hadsereg képviselőit A törvényhatóságokat és városokat az állami intézmények fejeit az irodalmi, társadalmi és kulturális egyesületek^ vezetőit. Üdvözlöm Budapest népét és üdvözlöm a magyar nép ezreit akik idezarándokoltak, hogy hódoljanak a nagy költő szellemének. És elkem sóhaját küldöm azoknak a véreinknek- akiket idegen hatalom gátol a hódolat útjában, de akik lélekben itt vannak velünk.

Mindenki itt van, nemzeti ünnep van ma, mert Petőfi mindnyájunké, az egész nemzeté.

. Petőfi minden magyaré, osztály és rangkülönbség nélkül. A föld népe, a munkás, a tanult ember, a vándorlegény és a hatalmas ur egyformán élvezetet és tanulságot meríthetnek az ő szelleméből.

Ö maga, ha élne, csak azokat tagadná meg, akik nem félik az Istent és nem ismerik a hazát, mert ő keresztény lélekkel hitt az Istenben és ebben a hitben halt meg a hazáért.

De ő, aki minden magyarnak irta

f

yönyörii dalait, nemcsak Csonka- íagyarország szomorú magyarjaié. Az egész világ kincse ma már a magyar föld Petőfije.

— Petőfi nemcsak nagy költőnk, hanem vigasztalónk, prófétánk, vezérünk. Nem csupán gazdag képzeletvilágának, csodás kincseit adta ide nekünk, hanem hitet és reményt sugároz egy évszázad múlva is. A fehéregyházai bölcsben az utolsó csatán a diadalra száguldó, fújó kozákparipák eltiporhatták hősi vértől patakzó tesláinhbap kapja wen tudásának tét, de a szellemét nem lehetett bea melódiák, a második nóta pajzán hangjai édesen és melegen szikráznak fel a tavaszi levegőben. Amint elhal az ének, üde visszhang támad reá : a fővárosi iskolák rengeteg kicsinye éljenez.

Kíebelsberg Kunó gróf vallásos közoktatásügyi miniszter alakja tűnik fel a szószéken. Szép, történelmi szövésű beszédet mond, élénk párhuzamba állitva Petőfi jellemét és sorsát a török idők végbeli harcainak hőse, Balassi Bálintéval. Ezeket mondja a többi között:

— Ma azért gyűltünk egybe, hogy megünnepeljük március

15-ét, 1848-iki szabadságharcunknak talán legeszményibb napját és hogy megünnepeljük e nagy magyar hősköltemény egyik legnemesebb alakját: Petőfi Sándort.

Ezután összehasonlítást tesz Balassi Bálint a XVI. század nagy lírikusa és Petőfi Sándor között.

— Petőfi hatalmas hazafiul hitével bízva bízott abban, hogy az .1848. márciusában hazánkon végiglobbant magyar tavaszt dús nemzeti aratás és gyümölcs- hozó ősz fogja követni. í)e megérte 1849. nyarán az általános összeomlást, szinte annak törmelékei temették maguk alá. Mely szó, vagy művészet fejezhetné ki jobban azt a mélységes tragikumot, melytől oly gazdag és szomorúan szép a magyar história. Ez a tragikum azonban nem az örök halál tragikuma. A nagy tényekből az ég felé illanó ez az áldozatkészség nemzeti újjászületéseik záloga.

A 160 évi rabság után iepattoe