Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
tm náreim péntek .............—...... ...........mm B ádapeit, Y. éri. SLwahi A biztos alap-- - ■ jflr Magyarország múlt éri külkereskedelmi forgalmára kereken 75 milliárd koronát fizetett rá. Behoztunk ugyanis a külföldi államokból 166 milliárd korona értékű árut, kivittünk 91 milliárd korona értékűt. A mérleg tehát 75 milliárd veszteséggel zárult. Ha a gazda többet költ háztartási kiadásokra, mint amennyit bevesz terményeinek eladásából, akkor eladósodik. Sokáig nem lehet folytatni az ilyen gazdálkodást, mert végül is tönkre megy. Szakasztott így van ez az államok életében is. Sovány vigasztalás az, hogy mennyiségre nézve kevesebbet hoztunk be és többet vittünk ki, mint tavaly s csak ezért romlott a mérlegünk, mert amennyivel rosszabbodott a pénzünk, annyival többet kellett fizetnünk a behozott árukért. Aranyban számítva, még javult is a helyzetünk a múlt évihez képest. De hát mit érünk mi az arany átszámítással, amikor aranyunk nincsen! Rossz valutájú ország rettenetes hátrányban van a jobb valutájú országokká! szemben, ha vesz tőlük; előnybe kerül, ha elad. Arra kellene tehát vetnünk minden igyekezetünket, hogy minél kevesebbet vásároljunk a csupa jobb valutájú külföldi államokból és minél többet adjunk el nekik. Röviden: a kivitelt kell fokozni, különben csődbe jutunk. A kivitelben pedig azt látjuk, egyedül a mezőgazdaság tudott helyt ál- lani. Kivitt a mező- és erdőgazdaság 34 milliárd, behozott 22 milliárd korona értékű árut, kiviteli nyeresége tehát 12 milliárd. Ezzel szemben bányászati termékekből 20 milliárddal, ipari termékekből 67 milliárddal többet hoztunk be a kivitel értékénél. Pedig a lisztet az ipari kivitelhez számítják és ide számítják az élelmicikkeket is, amelyek értéke 20 milliárd korona Ezt a tételt is jőrészében a mezőgazda- sági termelés javára lehet írni. Mindent összevéve: egyedül a mezőgazdaság tudott nyereséges forgalmat felmutatni, mig ipari forgalmunk még nagy veszteségekkel zárult. Ezeket a veszteségeket csak úgy küszöbölhetjük ki, ha iparunkat oda fejlesztjük, hogy a hazai fogyasztás szükségleteit kitermelje s ne legyünk kénytelenek igénybe venni külföldi gyártmányokat. De a legnagyobb és kipróbált nemzetfenntartó alap mégis csak a föld. Ennek jobb kihasználása utján érhetjük el a legnagyobb és legbiztosabb eredményeket. Arra intenek tehát a külkereskedelmi statisztika tanulságai, hogy a mezőgazdaság fejlesztéssel, 1M§ márciusi idusára áldozatkész és minden termelő erőt munkára lendítő földmivelési politikával igyekezzünk megszilárdítani nemzeti létünk alapjait és fő jövedelmi forrásunkat. Hitelpolitikának, adó- és tarifapolitikának elsősorban a mezőgazdaság fejlődésének érdekeihez kell igazodnia, hogy ez az eladósodott országot megmenthesse a bukástól Százezer magyar ünnepelte a megváltó márciust A főváros díszközgyűlése — Az Országház-téri kódolás Ébredő magyarok a Petőfi*szobornál — Az államfő, a hadsereg és a munkásság együttes tiszteletadása — Az UJ, BARÁZDA tudósítójától Háromnegyed százada telt be a mai napon, hogy a márciusi ifjak megtették hősi lépésüket és a mostoha magyar 9orstól kierőszakolták az uj kor megváltó eseményeit. A kicsinyek szédülve néznek fel ezen az évfordulón a nagyokra és ünnepi lebomlással mondanak hálát Petőfi Sándor és dicső gárdája emlékezetének. A kopottruháju magyarok a fővárosban és vidéken felkerekedtek és ünnepekre mentek, hogy az eszmék fátyolán át meglássák a tündökletes múltat s ahhoz képest formálják meg a jövendőt. Budapest látói egyszerre több helyen is tartottak ünnepi emlékezést. Elsőül a főváros díszközgyűlése játszódott le az uj városházán. Az épület utcai frontja, feljárója zászlókkal, drapériákkal volt felékesitve és a közgyűlési terem zsúfolásig megtelt. Az ünnepi beszédet Sipőcz Jenő főpolgármester . mondotta. így szólott: — Petőfi Sándor ,a mi legnagyobb virrasztónk, akit a fővároshoz külön szoros kötelék fűz. Itt élte életének egyik legboldogabb szakát, a mi városunknak már akkor is hevülő ifjúságát' az ő Talpra magyar-ja Indította el végzetesen gyönyörű útjára, a mi városunk első szabadsajté fának emléke az ö gondolatait hirdette polgárságunknak. A Dohány-utcában még áll az a ház, amely magába rejtette Petőfi kincsét, lelke oltárát, az ő szerelmes Júliáját. Halálában sok igazságtalanság történik a költővel és az igazi népuralom dalnokának egyes sorait még ma is félremagyarázni iparkodnak. A negyvenes évek Petőfije a magyarságot lenyűgöző osztrák zsarnokság korbácsa volt. Az ő költői forrásából minden igaz magyarnak kupával kell merítenie, minden gondolatát belemagyarázás nélkül kell magunkba fogadni. Március 15-ike összeolvaszt bennünket az elszakított területeken sínylődő véreinkkel. Petőfi szellemében akarjuk az ifjúságot nevelni. (Éljenzés, helyeslés.) A közgyűlés végén az egész törvényhatóság négyes sorokba állott és a Petőfi-szoborhoz vonult. Itt a Hiszekegy és a Himnusz eléneklése után Si- pőcz polgármester elhelyezte a főváros koszorúját. Ezt követőleg újból megindult a menet és a parlament felé haladt. A Vigadóban kora délelőtt rótta le kegyeletét az egyetemi és főiskolai ifjúság. Balcsó Géza, Bakó László, Nagy Iván, Zá- borszky Ilona operaénekesnő, Kóczé Antal zenekara és Oláh Béla működtek közre. A Szabadság-téren zajlott le a középiskolai fiatalság hódolata. Az elszakított országrészeket jelszofaok előtt zászlókkal, tanának vezetésével tettek zarándokutat a kis diákok és virágözöeoel borították be az irredenta jelképeit. A nap jelentőségét itt Csanády György, Aloravek Endre, John László és I.oyber Oszkár méltatták. A főünnepség az Országház-tére« folyt le. Az ünnep központja a parlament főíépcsőzetén helyezkedett el, a melynek környéke ez alkalommal méltóság os diszt öltött. A főkapu rácsozatán sőtétbibor függöny alkotta az ünnepi kép hátterét, fent a homlokzaton a költő óriásira méretezett domború- arcképe látszott, lent pedig a szőnye- ges emelkedőn koronaőrök, képviselőházi és fővárosi hajdúk remek szin- pompáju serege vont glédát. A téren munkások, hivatalnokok, katonák, tanulók, megyei és városi küldöttségek, társadalmi, irodalmi és művészeti egyesületek s az egyházak képviselői sorakoztak. Valamennyien lobogó alatt helyezkedtek el, amelyekből egész dús erdő gyűlt egybe szemben a feljáróval. A körülfekvő paloták: a Kúria, a fökhnivelésügyi minisztérium és a parlament minden ablakában szőnyeg- és irágdisz s rengeteg ember. Nagy emlékezet óta se látott senki annyi ön- etlenül hódoló magyart ezen a helyen, mint március idusán. Az előkelőségek sorában ott voltak Vess József és Búd János miniszterek, Mészáros János, Raffay Sándor és Ravasz László püspökök, Szcitovszky Béla, Huszár Károly és Almássy László házelnökők, Soós, Than báró, Lukasich és Algya tábornokok s az egyetemek tanácsa, Nádosy Imre, Marinovich Jenő és Szeszlér Hugó főkapitányok. Nagy Pál báró honvédfőparancsnok érkezése után József és József Ferenc királyi hercegek, Auguszta, Izabella, Zsófia és Gabriella királyi hercegnők, majd a kormányzó őfÖméltósága és felesége jöttek meg. Az államfő megjelenését cserkésztrombiták harsonája adja tudtul a sokaságnak. Ezer és ezer torokból harsan fel az éljen, amely a katonazenekar Himnusz-ának akkordjaiba olvad. A hangot az Egyetemi Énekkarok Hiszekegy- je és Szózat-a veszik át. Lent, a baloldalon magasodik a szónoki emelvény, amelyen elsőnek Sipőcz Jenő főpolgármester üdvözölte a közönséget, azután pedig magasra lendült szónoklatot tartott. Petőfi — úgymond — minden magyaré osztály- és rangkülönbség nélkül. Ha élne, megtagadná azokat, akik nem félik az Istent és nem ismerik a hazát, mert ő igenis keresztény lélekkel hitt az Istenben és e hittel halt meg a hazáért. Petőfi nemcsak költő, hanem vigasztaló vezér is s szellemét a kozák paripák nem tiporhatták beié a jeltelen sirba, az kiemelkedett onnan és szertehordozza a hazában és a világban a magyar feltámadás őröhkvü élő dalait. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter beszél ezótán: — Nemzeti ünnepünk, Ára 10 korona
