Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

balatoni expresszel érkezik Sahioppa Lőrinc pápai nuncins, Mikes János gróf püspök és a város látogatására. Az állomás perronján az egyházi, világi és katonai előkelőségek várják a nunciust. Csillog a cilinderek selyme, lila papi diszt lobogtat a szél és sarkantyupen- gés tölti be a perront. Ott látjuk Ma- róthy László főispánt, Boda János püspöki helynököt, Hercz Géza alispánt, vitéz Guillaume Árpád > altábornagyot, a szombathelyi vegyes dandár parancsnokát, Kiskoss István polgármestert, ZJjváry Ede helyettes polgármestert, Böckl vezérkari ezredest, a szombat- helyi körlet vezérkar^ főnökét, Jódy Endre rendőrkapitányt, Palkó Ján,os dr. püspöki titkárt, Erdődy Sándor grófot és Stensky Lajos c«endőrezredest.

A balatoni expressz pontosan háromnegyed négy órakor robogott be az állomásra. Az egyik első osztályú kocsi ajtajában feltűnt a nuncius finom profilja, mögötte Casari József, magántitkára. Boda János püspöki helynök néhány német szóval köszöntötte a nunciust, mire őexcellenciája pár kedves mondattal válaszolt, a végén magyarul kiáltva az egybegyűltek felé:

. — Éljen Magyarország!

A fogadtatás után az állomás épületében összegyűlt közönség folytonos éljenzése között lépett ki a nuncius a pályaudvar előtti térre. Itt toporzékolt Erdődy Sándor gróf gyönyörű á la Dau- mont-disz négyesfogata. A nuncius a püspöki helynökkel felszállt a Mária Terézia korabeli díszkocsiba és a közönség folytonos éljenzése, zászlók lobo- gása és harangzúgása között érkezett a püspökvárba, ahol a megyéspüspök fogadta a papság élén. Délután 4 órakor litánia volt a székesegyházban.

Hat órakor kezdődött a fogadás a püspökvár dísztermében. A nuncius először a papságot és a hitbuzgalmi egyesületeket fogadta, azután pedig a város küldöttségeit együttesen. A küldöttségek nevében Tauber Sándor dr. prépost-kanonok francia nyelven köszöntötte a nunciust. Kifejezte Szombathely város örömét, mert olyan megtiszteltetés érte, hogy öszentségének a követét fogadhatta.

— A pápa — mondotta többek közt — nekünk magyaroknak mindenkori pártfogónk, aki irántunk való szeretetét nem egyszer éreztette már az ő követei által. Különösen érezteti azonban most, a mostani követe által. Legyen meggyőződve Nagyméltóságod, hogy ezt nem fogjuk elfelejteni, mert emlékét nem homokba, nem is márványba, hanem szivünkbe véstük. Különösen hálával adózunk Nagyméltóságod iránt azért, mert rövid két évi ittartózkodása alatt telje- jesen a mienk lett.

Tauber után Reiszig Antalné szintén francia nyelven üdvözölte a nőegyesületek nevében a nunciust, aki szintén francia nyelven a következőket válaszolta: „

— Szivesen fogadtam és örömmel juttatom el a Szentatyához Ígéreteiket. Annál is inkább szivesen teszem ezt, mert meg Vagyok győződve arról, hogy Ma-