Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

ilíSUP (51. rz.) Petőfi művészete* — Részlet egy naffycbb tanulmányból. — Irt« Hartmann János. Petőfi költészete szabatosan megrajzolt téiképe lelki és külső élete útvonalainak. Nemcsak arról számol be, milyen hangula­tok ringatják, vagy milyen érrá*ek dúlják szivét: pontosan értesít róla, mikor hol jár, kivel barátkozik, mi hat reá s kit szeret. Ez az élcthüség a világirodalomban is pá­ratlanul áll s gyönyörű megvalósuSSra, a gotethei gondolatnak, hogy igazi költő érin­tésére minden tárgy megszépül. De Petőfi költen®ényei]«n ez csak külső hűség, meiy bármily eredeti vonósa a költőnek: művészi szemjKmíból másodőangu s lírai költőre nézve egyáltalán nem kőtelező. „Költő ha­zudj, de rajt ne fogjanak“, mondja Arany s igv nem az a fontos, hogy a költő él­ménye szóróbszőra valóság volt-e, hanem, , hogy a költeményben igaznak hat-e.4 Pe- i töfi költészetében a belső étethüsés. a j calösztfüséft. a költői hatás egyik legerő­sebb tényezője. Akár népdalban lép elénk . „patyolat ing“-lX3n. mint csikós, akár mint juhász, katona, hŐ3 vagy szerelmes mutat­kozik be, mindig el tudja hitetni értése és .szerepe igazságát. Minthogy étele érdekes, költészete a maga egészében szintén érdekessé, izgató, verses regénnyé válik, melyben a hős küzd, elesik, megd'csőül. De ez ai érdeke»'ég nemcsak költészete regényességében van meg, hrarwrn modorában is. Ez teszi ver­seit egytől-egyjg oly érdekessé, hogy a figyelem gyönvörködve pihen rajtuk. Petőfi­nél az előadás móclja, a tag'ejtés, mellyel beszédét kíséri, gyakran épp oly érdekes, : mint amit mond. Minden helyzetében, mos:- . dnlatában helyes, szeretetreméltó és soha­sem — felszeg. Egyéniségének e keilem1" úgy népdalaiból. mint humoros és komoly tárgyú költeményeiből mrgvcrztc??tőcn árad ki s egy csapásra (hódítja meg az cl. va?óf. Az egyéni szeretetremé’tóság azonban csak jó Imritiávú tesz: részesei .’érzünk örö­meinek s színiuk szenvedéseiben. A költő most egy másik vonásával lép elén]{i mely bűvös erővel hat: érzéseinek rendkivülisé- gével. Szenvedélyekké dagadt érzései kc. resztül-kasiil száguldanak, süvöltenek köl­tészetén, csodálatunkat keltik föl, megren­dítenek s a költőt az érzések hősévé avat­ják. Versekké lett könnycseppek, sóhajok, jaj és örömksáltások világában járunk, hol a könny keserűbb, mint mindenki más*?, a sóhaj szélvésszé nő s a boldogság ' is mé’y tud lenni, mint a tenger. Az érzé­seknek ez az intenzjvitása és mértéktelen- ’ söge megragadó Petőfi költészetében, d* fölemelő iä egyúttal, mert oz érzéseknek • nemcsak mérete: tartalma is hfltó erő. Az emberiség legnemesebb érzései (szerelem, hon- és szabadságszsrefít, gyermeki hála stb.) jelennek meg költői alakiban, oly vál­tozatossággal s a kifejezés oly könnyűsé­gével, mint egyetlen lírai költőnél sem. E nemes érzelmek leghevesebben az ifjú- korban lángolnak s Petőfi költészete igy — mint gyakran e’mondiák — az ifjúság köl­tészete. Ami egy 20—25 éves if.iu lelkében mint vágy. remény és ábránd jelentkezik, azt Petőfi halhatatlan Szavakban fejezi ki s azt mondhatjuk, hogy az ifjúság teljes émlemviiágát kimerítette. De utőlérfceiet- len vfcggval érafkiti meg a gyermekkor emlékeit is (Füstbe ment terv, Szülőföldem, | Arany Lacinak) s a férfikor hangja sem hiányzik kötészetéiül. A gyöngéd fírj, a i jó apa, a komoly hazafi verseiből épp uor > ■ elénk lép, irént életrajzából. _ : Petőfi kőltéseehísek harujbeTi gazdagra- j í»<t kedélye gazdagsága ropgyarázsa. Sok hton hangse: re. élmény eh bt n dús élete j öss-es hsppn’afsit megrengi s e hsngsz"r abban különbünk mísokétól, hogy kőng- , I nven szála] -meg. Peiőfi lantja az desz 3 ! rweeiertieiCzüliP-s twwanló: oz éiet rmrettyü- . ! jéoek legiyöncédebb érintésére h*n|ct. ad. j Ihlete varázsütésre irrem ott mimirm telki 1 vagy éheik! benycrmásnát, hogy ezt köl- ,s I tőivé «’«kitta. S a mily közmyen szü'et'fc ; meg. nsít a vers, oly könnyed is. Költő .. i etllie aim», egyszerű s keptk és hasonlctok a ! rerm m-j't súly neW-ekednA rí. rte swfcrnyat I-! »inti neki. Nincsenek itt iRvrrri<?k. vagy is ! rdirjfn kíbztfóthe.tó nrs msermők. Ott is, t- ; »hol a meltforík estis sem keleties sz’npa- y ' saríával festik stílusét (Látom ktlet teg­s’ ffae-.It.owbb virányit), lehelVtszrröen kőny- s »red. Petőfi a népűéiből indn t s ennek köwnyűeéefjt és egyszerüzégét c.tt la meg- i ■, tartott», irfr-1 brmebtí crrelwreket Mfej«5 j 5 nyelv# srárnytlőbM és fístŐÜbá válik. í .-------------- í . ’ • Itt s. nagy tévedés szele réssírSl, kik »ég j ess is *vársji#igári értekkel aynlaek e. kél- ’ , tfihí)z. Tétéit hét «tatet eélatk, otelydk vitára , adtai *rré1, hegy a t0íí3 jrttiyJ.j«. j etib/% vett * • esétKenwi. Miafíieyy ! ' Ááyia'i »e arialö*»*»»«» bstejwt;* v*it, mnt- j xifáfl r#J«»«(ói «*«%» fen ti f*rtj«c tz ttja ! FetCSt is rémrffgS t*r.mi. petét betá*Wit»*u | t a költői futás ereje * festes s ezt cselt agy | s érhette e! a k3’(8. hs fvkwcra, rafeeee «?. *r- zést, mely nz naóertren mfffftlt. Bardslairí külőebra is Ijflyesen mooétjit:, hogy több bt:’ nük az ötlet « vMám-áp Tsir.t az »ikobol 1923 március Képjeleié ilyenkor dúsan termi a képéivel \ s e képek nem virásíedények növényei, me­lyek helye tetszés szerint váitortntható: érzéseiből fejlődnek s egy v'ér kering ben­nük a költemény alapgondolatával. Nem is egyebek e képek, mint, kivirágzásai érzé- srindlv. Ismeretes, hogy Petőfi mintegy fölfedezte az Alföldet, a betyár alakját, a juhászt és kisbérest. E táro'akon kívül uj érzéseket is költőivé lesz a nyemor, nélkülözés, ba­rátság, gyvraieki szeretet, szülőföldhöz való vonzalom ine^crtklégével. Mindez Petőit egyéni látását dicséri. Uj oldalról s élésért fóija tárgyát, ezért rajza :s éles. szabatos és kimerítő. A magyar nemes, Pál mester és Futó Pál gyarlóságait teljes képben ér- réöriri meg; a Kuíyakaparót úgy varázsolja elénk, hoíty annak minden részlete natura- tisetikus megfigyelés. Költeményein ott van érzésmódi'ánaík és képzelő erejének bélyegei s ezért mi sincs könnyebb, mint egy isme­retlen Petőíi-költeménv hitelessiágéí cweg- áiHapitani. Ez ez egyéni látás cs érzés költőnél is tudatos, hiszen alig van költő, kinek verseiméiben annyit szisrepelne az „Én“ és az „Enyém“, mint nála. „Az én képzeletem“, „Az én mátkám“. „Az én pe­gazusom“, „Az én szerelmem“, „Az én szí­vem“. „Az én torkom álló malom“. „Bum és örömem“, „Én“, „Én és a nap“. „Én vagyok itt“. ..Deákpályám“. „Első esküm“, „Danim“. „Éjszakáéin“ stb. A sok ..én“ és „enyém" mind azt jelenti, hogy ő nem clyan, mint más; érzósmődja, látása, köl­tői modora egyéni fö eredeti. „Nincsen oly bű, m’nt az én Mm“, zengi s „olyan öröm sirres, mint az én örömem". Óh, mikor én ftrOlrí:. Keblein egy édeni kert S rér-sa e kertben szives- Napsugarakkal, Ta rka lep ékkel .látszik e rózsa. S zsng körülötte V csalogány. Ks jön egy angyal í's leszakítja e rózsát R illeti csókkal S keblére fíizi S véi- az égbe röpült Petőfinél az érzések látszólag egész fris­son, való etevensésökben futnak be költé­szetébe. E hatást képzeletének alkotó mun-: káia magyarázza, mellyel verseit fölépili. Az érzelemnek nem végső hullámát ragadja meg, az érzést nem kialakuláséiban Írja le, hanem fejleszti. Kőiteménvciíbau mintegy magún!; előtt látjuk az érzés forrása faka­dásit s ez aztán nő. r.ő. dagad, mid hatal­mas áradattá tesz. E folyamat a verselő olvasásakor lelkűnkben is végbemegy s in­nen van az érzésünk hogy a versek teljesek s semmit sem lehetne hozzájuk adni. A Szept. végén. A.z Alföld, Minek nevezzelek s minden szebb költeménye feltünteti köl­tői technikájának e módját. Ez eljárásban tán van tudatosság is. de mindenssetre sok benne — mint Petőfi köl- tésartében egyáltalán — az ősztőnöaség. A „sejtés“, (hogy az ő szavát használjuk, mely megérzi a művészi hatás eszközeit. Petőfi sohasem olvasta Lessing Laookopját s Piiedi rámutat, hogy alföldi rajzaiban mégis mindenkinél szebben megvalósította Le sing szabályait. Ez az ösztönössé^ — a tulajdonképpeni költői öserő. — magya­rázhatja csak meg termelése páratlan gaz­dagságát és eredetiségét. Már Salamon Ferenc észrevette Petőfi népdalaiban a drámaiságát. Ez abban áll, hóra,- mono log yasv dialog formájában je­lenetté fogődzik a dal tárgya. Horváth Já­rtas kiváló könyvében a költő színészi hajlamából vezeti le e Sajátságot: a Vöüiő szereti mintegy eljátszani előttünk a’kis eseményt, müvet leir. Azt hiszem Petőfi e költői eljárásának akkor érintjük gyöke­rét, ha emberi alap terme* • zetere megyünk vissza. Petőfi egész életében jár-kel s ha koronként megállapodik, (nnnt Vádirat tantálnál) akkor is hamarosan elfogja a bo­lyongás vágya. (L. Csavargó c. versét.) Étele csupa craiek.vés, mozgás, sőt halála is nem történés, hanem tett. Végzete is sharis, hogy másféléves korától ván. dpxpljon s halála után se pihenjen hanem tovább bolyongjon a nép képzetet ében. E csupa mozgás, nyugtalanság, csupa cs-;- Iekvfc-ember, kinek szive, elméje, teste oly ritkán Pihen: költészetélje is élete és egyénisége dramatikus voltát viszi be. Még legnyugodtabb verseiben: leiró költemé­nyeiben is c’ovcn élet, nyüzsgés látható s ha a költő egyebet nem tehet, mint hogy főirepül a felhők közelébe, akkor maga, helvett a természetet hozza mozgásba s cselekvő szerepet ad a ringatózó búzának, n pattogó ostornak, a futó méneseknek a &Z>itó vércsének s a légi utón szálló vacl- tadP.knafc, Műiden csupa mozgás, cselek­vés: a természet Petőfinél drámai mozdu­latokkal és taglejtésekkel szól hozzánk. Még jellemzőbben látjuk mindezt az Erdei lakban, vasv a Ti za c. költeményben, hol a folyó bősz árja ugyancsak cs-ekikvő s a természet szinjátékában mintegy a főhős -/erepét viszi. E költemény minden ra- zvorö szánra re mellett azért is páratlanul

Next

/
Thumbnails
Contents