Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

elvétve dobban. — A táblabiró Fegyveres Tamás ház a tele van régi karosszékkel, ócska almáriom- mai, s e vén bútorok közt a legvénebb Borbála kisasszony, a Tamás ur nénje; de van ott egy kis gyémántláda is: Piroska, a táblabiró lánya. Az ilyen merész képzettársulás nem áll magában. Petőfinél. Ha szoibát ir le, a bennelevőket is bútoroknak látja; ha meg utazik: az embereket is földrajzi területeknek nézi, mint észak-magyarországi útjában egy öreg családapát, a ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szive pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdőik zöldéinek; az életkedv és remények erdői. (Uti rajzok.)

Petőfi drámai személyei a Tigris és hiéna- ban egytől egyig ideges, gyorskezü és gyors- beszédü emberek. Nem töprengenek, nem igen gondolkoznak, csak hevesen járkálnak és hevesen kiabálnak, rövid, sokszor igen jellemző mondatokban. Az ismeretlen Saul igy jellemzi magát a magyarok előtt: „Bepecsételt levél vagyok, melynek cimét már hallottátok: Vesszen minden hazaáruló! A jövendő föl fogja bontani e levelet; akkor olvashatjátok tartalmát is.“ Azonban a legtöbbjüknek lelkében semmi szövevény, semmi; eltakart; nyitott ház a ezivök, mindig látjuk: ki’ megy be és ki jött ki., őket is rendesen egy .uxahi kodó indulat ragadja hatalmába: nagyravágyás XBoricsot), bogzu (Prodszlavát), szerelem (Mi- .latint). A világért sem összetett lelkek; nagyon is egyszerűek, spkszor együgyiiék. Haragos, indulatos- nagy gyermekek; valamennyiekben van egy kis naivság, mely untalan átmosolyog a tra- gikai pátiiószpn. (Olyanok, mint áz erősen színezett képgk, a. melypk nincsenek árnyékolva, egy síkban tetszenek; semmi távlatuk, semmi plasztikájuk. Primitiv lelkek; sokszor.úgy beszélnek és ugv cselckesznek, miiif á Homérosz hősei. Predszlava alvó fiába tőrt akar döfni, de Borics fölébred s kérdi: „Mit akarsz, édes anyám?” Predszlava feleli: „Meg akartalak ölni, édes fiam.“ Ez érdekes, de nem igaz. Emberei naivak, gonoszok, vérengzők, fiatalok. Mind csupa érzés. Áll rajok a Balzac mondása: az érzést cselekvésbe ültetik át. Csak érzéseik vannak, mint az ős embereknek. Sok ben nők a gúny, a cinizmus. Saul közöttük a legtragikaibb s a le.gemberibb. A többi jórészt átlépi a valószerüsóg határát. Az is érdekes, hogy magyar vonás alig van bennök, kivéve a nyuíszavuságot; még a cselszövők is igen őszinte emberek, nem születtek titkolózásra.