Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
46. SZÁM. 9 Néptanítók Lapja. művét, melynek első kiadása már elfogyott, átdolgozva újból kiadatta. A könyvet a tanító- kópző-intézeti jelölteknek 3 a nagyközönségnek szánta a fordító. Az Eggenberger-féle könyvkereskedésben 4 koronáért megszerezhető. IRODALOM ÉS MŰVÉSZÉT. * Német könyv a magyar nyelvről. Érdekes könyv jelent meg a napokban egy német kiadóvállalat gondozásában. Német a címe, németül van írva az egész, német földön nyomtatták, onnan küldték meg nekünk is, minden német rajta s mégis dobogó szívvel olvassa azt a könyvet mindenki, aki lelkesedni tud édes hazánk kultúrájáért, tudományos törekvéseiért. Német az a könyv — kívülről, de elég egy lapot megnéznünk belőle s örülő lélekkel látjuk: e német ruha alatt igaz magyar szív dobog. Kevés könyv jelenik meg, mely magyarabb volna ennél a — német könyvnél. A címe : Die ungarische Sprache. Geschichte und Charakteristik. Von Dr. Sigmund Simonyi. Strassburg, 1907. (A Trübner-cég kiadása.) Elmúlt ezer éve, hogy itt él, itt munkál a magyar nemzet Európában s bizony még mindig bánt bennünket az a felületesség, mellyel a külföldön ismerik a magyarság múltját, műveltségi állapotát. Gonosz ferdítők, e hazának hűtelen fiai, sokáig hintették, hintik még ma is a magyarság régi kulturális törekvéseiről, elmúlt századairól a hamis tanításokat. De mégis alig van valami a magyar nemzet nemzeti értékei között, amiről a külföldnek oly szédítően kevés és bizonytalan ismerete volna, mint épen a mi legnagyobb kincsünkről, anyanyelvűnk múltjáról, szerkezetéről, jelenéről. Simonyi Zsigmond, Isi egyetemünkön több mint negyedszázada tanítja a magyar nyelv történetét, szerkezetét, egyszóval: tudományát, elhatározta már régen, hogy a külföld számára tájékoztató könyvet ír nyelvünkről. A föladat megoldása rája várt, nemcsak azért, mert hivatása körébe esett e munka, hanem azért is, mert régen közkézen forog már egy munkája, — A magyar nyelv a címe — melyben a magyar közönségnek mondja el a magyar nyelv viszontagságos múltját, érdekes szerkezetét. E könyv eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg s csak két éve, hogy új kiadásban került régi barátai kezébe. Simonyinak tehát e munkáját kellett átdolgoznia a német közönség igényei szerint.. Meg is tette s bízvást mondhatjuk, nagy sikerrel, nagy ügyességgel. Valóságos magyar tárgyú német regény ez. Elvonulnak előttünk a múlt legsajátosabb képei. Nyelvünk eredetének, rokonságának rajza után megtanuljuk, hogy mely idegen nyelvek hatottak a miénkre. Halljuk a régi magyart nyelvemlékeink közvetítése által; halljuk népünk mai tájszólásait. Látjuk gyönyörűen fejlett mai irodalmunk stílusát. Majd meg alaposan, apróra végigjellemzi a tudós szerző nyelvünknek minden sajátságát, a hangoktól egészen a hosszú körmondatokig. Valóságos nyelvtan ez a második rész, csakhogy élvezetes formában megírva. Öröm nézni, hogy az a tudomány, melynek e könyv valósággal németre fordított kiskátéja, a módszernek, a tudásnak mily finom, mily tökéletes eszközeivel dolgozik. 8 ha ránézünk e szerény, de igen ízléses külsejű könyvre, egyéb tanulság eszméje is kél lelkűnkben. E hazát, kultúráját, nemzeti és általános emberi törekvéseit sok mindenféleképen lehet szolgálni Nekünk tanítóknak anyanyelvűnk kultusza legyen legszorgosabb föladatunk. Ne vessük meg a felületesektől fitymált magyar nyelvtudományt! Műveléséhez kiki hordja csak a maga adalékait. Nem utolsók a magyarság hű katonái közt azok a csendes munkások sem, kik a fiatalság lobogó lángját, a férfikor duzzadó erejét s az öregség hangyaszorgalmát: mindent oda áldoznak édes anyanyelvűnk tudományának oltárára. Dr. Bubinyi Mózes. * A Magyar FüvésAcönyv százados emlék- ünnepe Debreczenben. A XVIII. század végén és a XIX. század elején az ország íróinak nem volt középpontja. Pest még német város, sem az irodalom, sem a színészet nem talál otthont benne. Bécsben és az ország több részén kisebb középpontok alakulnak, melyek ugyan hatással vannak egymásra, de nem minden kérdésben értenek egyet. Debreczen városa is egyike volt e középpontoknak. Míg házánk többi részén a múlt század legelején a költészet német, francia és latin költők majdnem szolgai utánzásából áll, a debreczeni és Debreczen környékén lakó írók legjobban megtartják nyelvben, stílusban, sőt tárgyban is magyarságukat, bár természetesen ők sem vonhatják ki magukat az idegen hatás alól, hisz a múlt költészete nem volt elegendő arra, a nyelv nem volt fejlett eléggé, hogy pusztán nemzeti hagyományokra építve meg lehessen alkotni a népies nemzeti költészetet. Sőt — mondjuk meg az igazat — Csokonay kivételével nem is volt alkalmas ember közöttük a vezéri szerepre. Mégis jelentős, igen fontos munkát végeztek. Ok voltak egyrészt kerékkötői a nyelv- újítási mozgalomnak, mely nélkülök talán még nagyobb szertelenségbe csapott volna, másrészt megteremtették az első magyar természetrajzot. Földi János, Diószegi Mihály és Fazekas Mihály neveihez fűződik az első magyar rendszeres természetrajzi köőyv megírása. Ök voltak az úttörők. Valóban hallatlan erőfeszítésükbe került a megromlott, fejletlen magyar nyelven természetrajzot írni. Az állat- és növényvilágban szükséges
