Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

És ha reggel piros arczczal, Egészségtől nyíló ajkon Bekiáltott, bekaczagott A félig kinyitott ajtón :

Elég volt ez, hogy egész nap Elégedett, boldog legyek.

Bajok, gondok elsimúltak,

Nem ártottak az emberek.

Boldogságom érzetében Nem tudtam, hogy szegény vagyok; Hisz felettem és körültem Fény, gazdagság lakik, ragyog.

Mert igazán nem szegény az,

A ki kedves család atyja: Gazdagságát csak egy mosoly,

Csak egy szó is megadhatja.

A sors tőlem irigyelte

Ezt a mosolyt, ezt a szép szót,

Hogy szívemben, mint a patak, Annyi örömköny összefolyt.

Fájdalommá, jéggé fagyott Egy tavaszi szép hajnalon;

De én e szót reggel, este, Mindörökké, egyre hallom.