Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

IV. évfolyam. Kaposvár, Szombat, 1907 március 16. 63. szám. Előfizetési KbT érre 18 koron», fél érre 8 koron», negyedéire ... 4 korona, egy hóra 1 kor. 60 fillér. Ql] ! Tanítóknak : Égési évre 12 korona. — Egyes síim éra 4 fill. SíerkesitSség és kiadóhivatal: Korona-utca 1. sí. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Nyilttér soronkint 50 fillér Mulatságok, báli kimutatások és magánközlemények soronkint.....................................................40 fillér Eljegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. Rügyfakadás. — Ünnep után. — A tavaszi fuvalattal: — a sza­badság szellője lengi be a világot. Te örökké emlékezetes március : — felejthetetlen hónapja Magyarország­nak 1 Amikor az üde virág, rügy fakadt: — akkor csírázott ki 1848- ban a magyar szabadság I Tele volt a tavaszi levegő itt ózondus illat­tal : — s a lelkekben megszületett a szabadság eszméje. Március idusa felrázta tespedéséböl a magyar nem­zetet 8 tetteiben felrázta az egész világot. — Örömmámorban úszott a nemzet, — szabadságának első le­vegőjét szívta. A szolgaságban sínylődő nép öntudatra ébredt: le­tépte rabbilincsét és ment a hóditó nemzet mindig előre, diadalt dia­dalra aratva, — miglen ott, a vé­gen, kiesett kezéből a zászló és az egész szabadság szappanbuborékká vált, — hogy felváltsa a legtelje­sebb, a legundokabb szolgaság. De azért 1848-at nem lehetett ki­törölni Magyarország történetéből. Alkotásai örök életűek, A nemzet méltóan viselte szolgaságát és várta a szabadság hajnalának pirkadását. És ez a hajnal derengett: — ott, messze, a láthatár alján, mindjobban reánk vetve a szabadság éltető su­garait Tart ez a derengés még ma is. Amit 1848-ban egy nap alatt, március idusán el tudtunk érni, azt hosszú évtizedek csendes küzdelme sem tudta meghozni. 1867. óta, folyton szabadságban élve, folytatunk szakadatlan harcot a szabadságért. Ma, csaknem har­minc esztendős harc után, nem mer­jük magunknak bevallani, hogy meg tudjuk valósítani 1848. három szent eszméjét: — a szabadságot, egyen­lőséget és testvériséget. Ezen szent eszmék megvalósulása együtt jár. Amint az egyik testet ölt, önként megvalósul a többi is. Szabadság ! Akkor leszünk szaba­dok, amikor kiépül a teljesen füg­getlen nemzeti Magyarország. Amig bennünket bármi kapcsolat egy kül- államhoz fűz, addig vazallusok vagyunk. — Amig Magyarország­nak úgy nemzeti, mint politikai, vagy gazdasági érdeke Ausztriának van alávetve, addig mi csak szol­gaságról beszélhetünk és nem sza­badságról. Meg kell teremtenünk az önálló Magyarországot. Az érdeke­ket akként kell az életben össze­egyeztetni, hogy azoknak végső célja mindenkor — a szabad Ma­gyarország legyen. Egyenlőség! Ezzel sem igen di­csekedhetik szegény hazánk. Ha valahol, úgy talán a független bíró­ságnál dicsekedhetünk a honpolgá­rok egyenlőségével. De sem társa­dalmi, sem politikai életünk ma úgy átalakítva nincs, hogy egyenlőség­ről szólhatnánk. Születési előjog még a törvényhozásban is érvénye­sül. Munkástársaink ma is nélkülö­zik alkotmányos jogainkat. A társa­dalom pedig egész mivoltában hódol a tőkének és a rangelőkelőségnek. A teherviselés megoszlása a legkiál- tóbban ellenkezik a honpolgárok egyenlőségével, de sőt még bírás­kodási perrendtartásunk is ismer külömbséget polgár és polgár között. Testvériség 1 E jelszóval a magyar csak fölfelé kérkedik. Amint rang­ján aluliról van szó, ott a legna­gyobb arisztokrata a magyar nem­zet. Nem vagyunk testvérei egymás­nak, de sőt ellenségei vagyunk ön­magunknak. A testvériességet szülő demokráciát csak szónokoljuk, — de a tetteket a legnagyobb mérték­ben tiporjuk. A hatalom uszályhor­dozása ma még általános jellege a magyarnak. A munka megkülönböz­tetett értéke pedig minden téren érvényesül. E három szent eszméért folyik a harc szakadatlan. — Amit ezekből megvalósítottunk, azok morzsák, mik alig is jöhetnek számba. De nem tekinthetjük vívmányoknak azokat az alkotásokat, amelyeket ezek jegyében megalkottunk. Mert azok oly kis mértékben érvényesül­nek, hogy hatásuk teljesen elvész. De nem lehet csodálni ezen küzde­lem meddőségét. — Magyarországon 1867. óta tisztán a függetlenségi és 48-as párt áll az 1848. eszméin. És ez a párt, amely harminc év óta, mint töredéke az országgyűlésnek, folytonos harcot folytatott a már­ciusi eszmékért, méltán megérde­melte küzdelmért a magyar nemzet háláját. A 67-es alapon álló pártok már politikai hitvallásukból kifolyólag sem küzdbettek a szabad Magyar- országért. És mivel föladták a sza­badságot, csak üres jelszó maradt az egyenlőség és testvériségért tett minden kijelentésük. A függetlenségi és 48-as párt pedig keletkezésének első percétől küzdött megalkuvást nem ismerőleg a magyar nemzet három szent igéiért. Az idei március hatalmon találta ezt a pártot. Az eddigi tetteiben mindenütt ott találjuk ezen eszmék jellegét. A nagy politikában minden törekvésük a szabad Magyarország kidomboritására irányul, közgazda- sági téren pedig, ahol szociális mun­kássága talál magának alkotásra teret, — hódit feltartózhatlan erő­vel : — az egyenlőség és testvéri­ség eszméje. A Petőfi-ház. A kaposvári hölgyekhez. Budapest, március 15. A legnagyobb magyar lírai költőnek, Petőfi Sándornak gazdag kézirat- és ereklye-gyűj­teményét évtizedek óta a közönségtől elzárva őrzik. Nemzetünk nem volna rá méltó, hogy magáénak vallja Petőfinek a világirodalom­ban is tüneményes lángelméjét, ha nem gondoskodnék a kincsek méltó őrizéséről. Hozzátok fordulunk, a kiknek szivét meg­érintette Petőfi költészetének varázsa. Le­gyetek segítségünkre a költő emlékének szentelt Petőfi-ház felépítésében. Emlékezze­tek meg róla magyar férfiak és ifjak, hogy az életében és halálában egyaránt erős, tiszta és férfias nagy költő alakjában ma már az egész művelt világ a szabadság és honszerelem legendás bajnokát tiszteli. Em­lékezzetek meg róla, hogy a magyar föld természeti szépségei, a magyar nép hivatott- sága a béke és a harc műveiben, Petőfi Sándor költészete révén lettek messzi földön ismertekké és szereztek nemzetünknek ba­rátokat és testvéreket még a tengereken túl is. És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők ! Emlékezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi és az anyaszeretet lantosa, fölma­gasztalt titeket és hervadhatatlan koszorút font homlokotokra. A költő sírjára nem szórhat virágot kegye­letünk. Emeljünk tehát emlékének bucsujáró helyet a fővárosban. Legyen a Petőfi-ház a szabadság és a ha­zaszeretet kápolnája és nevelő-iskolája. Le­gyen a ház jelképe a magyar nép hálájának a költő iránt, a ki a magyar népet vére hul­lásáig oly nagyon szerette. És legyen a ház emléke a gyöngéd hálának, mellyel a ma­gyar nő egy halhatatlan költő hódolatát viszonozza. Herceg Ferenc gróf Apponyi Alberiné, a Petőfi Társaság a Petöfi-muzeum hölgybizott- elnöke. ságának védöasszonya. ^

Next

/
Thumbnails
Contents