Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
mu7. SZALON ÚJSÁG 5 futólagosán jelent meg. Most is csak egy-két napra jött haza az ügyei végett, de meglátta Kerekes Paulát és — maradt. Piinkösthy pedig, mikor észrevette, minő veszélyes vetélytársa támadt Hellerben, egészen elvesztette a fejét és végsőre határozta el magát. Mi történt Paula és közötte, senki sem tudta egészen bizonyosan megmondani. Nehányan azt állították, föj&jánlta kezét a szép leánynak és az kikosarazfa, mások azonban a vén ember egyéb merészségéről suttogtak, a mit Paula kis kezének nem éppen gyöngéd legyintésével torolt volna meg. Szóval a tényeket nem tudta pontosan senki sem, csak azt látták, hogy Pünkösthy néma dühhel hirtelen elfordult Paulától, a kelenvári Híradó megint Virág Rózsit dicsőítette és az intendáns ismét visszafogadta kegyeibe egykori kis favoritejét. Halmay, ki többet tudott a közönségnél, mindezekből semmi jót nem jósolt Kerekes Paulára nézve és csak azért merte őt fölléptetni a nagy reklámmal hirdetett parádés szerepben, melyre három hónap óta tanította már Paulát, mert Heilert tudta %háta mögött. Heller azonban mit sem gyanított, ő nem törődött senkivel és semmivel, mert már régóta nagyúri nembánomsággal nézett ő át a kelenvári liliputi - társadalom fölött. O csak Paula miatt maradt, kívüle senki sem létezett számára. A fiatal, csodaszép színésznő érdekelte őt, izgatta az idegeit, mint menyasszonya halála óta még senki sem. Paula pedig felsőbb lényt látott Hellerben, egyet azok közül, kik abból a világból voltak, a hol most o, Simay Aladár is él, a férfi, a kit őrületesen szeretett, a ki megígérte neki, hogy feleségül veszi .és a ki elhagyta őt egy miniszter leánya miatt... És mikor Paula megtudta, hogy Heller a fővárosi társaságból ismeri azt a leányt és Simayt is, Heller még érdekesebb lett előtte. És mialatt e két ember, kit különböző érdekek titkos delejjel vonzottak egymáshoz, gyanútlanul élvezte egymás társaságát, kft napról-napra növekedő rokonszenv, szorosabb barátság fűzött egymáshoz, azalatt Pünkösthy, föltüzelve Virág Rózsi által, csendben készült a boszúra. Az fényesen bevált és készületlenül talált mindenkit, még Halmayt is, kinek gyanakvását Pünkösthy színlelt hidegsége elaltatta. Paula nem volt képes továbbjátszani, másnak kellett beugorni helyette és őt testben, lélekben betegen vitték haza a lakására. Másnap reggel rettenetes volt az ébredése. . Érezte, hogy Kelenvárt nem maradhat tovább, de nem is akart volna maradni. Megundorodott e helytől, a szintársulattól, attól a színpadtól, a hol ilyen csúfos kudarcz érte. De hová menjen ? Mivé legyen ? Ki fogja őt, a készületlen, tanulatlan, jóformán dilettáns színésznőt szerződtetni ? És ha szerződtetik is: nem várnak-e rá mindenütt újabb, az itt tapasztaltakhoz hasonló küzdelmek ? Őt erre nem nevelték... elkényeztetett úrileány volt, azért gyámoltalannak, gyöngének érezte magát és mindenekfölött szerencsétlennek. Annyira szenvedett, hogy úgy képzelte, szenvedéseit már nem tudná fokozni semmi sem... Pedig mégis... mikor egy lapban olvasta, hogy Simay Aladár másnap esküszik meg a miniszter leányával, helyzetét csak akkor érezte igazán tűrhetetlennek. Holnap lesz az esküvőjük — gondolta kétségbeesve — én meg itt kesergek megalázva, megtörve, megsemmisülve... Pedig arról álmodtam, hires leszek egykoron, művészetemmel fölküzdöm magamat olyan magasra, hogy lábaim előtt fog heverni a világ... és ő... Hiú, dőre álmok! Távolabb estem tőle, mint valaha és mialatt ő holnap talán nászútra kél, én mehetek ki újra a világba egyedül... küzdeni nem a művészetért, de a... kenyérért. E perczben megkondult a harangszó ... Kerekes Paulának e hangok eszébe hozták otthonát, a hol máskor, néhány hónap előtt, ilyen időben ő vagy \ Giziké asztalt terítettek és várták apát haza a hivatalból. Szerény otthon volt, az igaz, de meleg, békés fészek... megóvta őt az élet viharai, a gonosz emberek támadásai ellen. Szeretetben volt ott része, mellette volt kis testvére... Ellágyult... szemei megteltek könyekkel... Ha visszatérne?... Vájjon IV. díj. Füredi Richárd. visszafogadná őt apja, a kitől megszökött? Szivében a vágy, visszatérni övéihez, egyre fokozódott és könyei mindig sűrűbben hullottak...- De hiszen ez őrültség, hogy így haza vágyom ! — gondolta hirtelen — Apa elkergetne! Leveleimet fölbontatlanul küldi vissza és most már (iizitfének is eltiltotta <v ín'st! Egyedül kell maradnom, egyedül! egészen mellette áll Heller. Nem ijed meg tőle, nem igyekszik könyeit visszafojtani, érzi, hogy jóbarát áll mellette. És nem vonja vissza a kezét sem, midőn Heller a leány mellé ülve, megfogja azt gyöngéden. — Ne sírjon Paula — mondjon Heller lágyan és ő maga is csodálkozik, hogy így tud szólni — ne adja meg ezt az elégtételt azoknak a nyomorultaknak. Ne gondoljon a történtekkel ! — Ne gondoljak ?! — dadogja könyein át Paula — de hiszen tönkretettek, lehetetlenné tették Kelenvárt! Fölényes mosolylyal feleli vissza Heller Géza:- Kelenvár semmi... maga előtt még nyitva áll a nagyvilág! — A nagyvilág! — ismétli Paula, akaratlanul is összeborzadva. — Én félek a nagyvilágtól ! Egyedül vagyok és védtelen. Heller közelebb ül hozzája, szorosabban fogja kezét az övébe és erősen a szeme közé nézve, mintha hipnotizálni akarná, súgja neki: — Én megvédem! Tudna bízni bennem? Akarj i, hogy megvédjem ? Paula megremeg, érzi, hogy életének fordulópontján áll, de az a mereven rátekintő szempár nem ijeszti, vonzza őt... vigaszt olvas ki abból, úgy érzi, mintha e tekintet alatt lelki szenvedései enyhülnének... Már nem érzi magát olyan «gyedül. És bár. nem felel, Heller mégsem ismétli meg többé kérdését, mert a leány bizalomteljes, gyöngéden pillantó, nagy kék szemein át annak leikébe lát. És még közelebb vonja magához Heller a leányt és halkan folytatja: — Ez az élet, ez a tengődés vidéki színtársulatoknál, nem magának való, Paula. Ily módon sohasem. lesz magából nagy művésznő. A lelke nincs edzve a küzdelemre, magának készen kell a nagy- közönség elé lépnie és addig sokat, nagyon sokat kell még tanulnia. Bizzék bennem és én czélhoz segítem. Czéltalan életem arra fogom szentelni, hogy nagy művésznővé tegyen. * És másnap, mielőtt még Simay Aladár az oltár előtt állt volna arájával, Kerekes Paula már repült a gyorsvonat szárnyain a Riviéra felé. De nem egyedül utazott: az elsőosztályú kis fülkében Heller Géza ült mellette. PETŐFI É£ M()I|BAU. Irta : Színi Gyula. H két szellem közt óriási volt a temperamentumbeli és sorsbeli hasonlóság, bár az egyik a Szajna partján élt, a másik pedig a magyar aranykalászos rónaságon. Mindkettőt kemény próbára tette a sors, mindkettő föllázadott a zsarnokság, a buta véletlen ellen, a mely lenyűgözi a feltörekvő lelkeket, mindkettő ép oly hevesen gyűlölt, mint szeretett. Nem véletlen, hogy Petőfi fedezte föl a magyar közönségnek Moreaut és lefordította «Egy emlék a kórházban» czimű költeményét. — Szegény Gilbert mennyit nem szenvedd — hangzott a vers refrénje, a melyet Moreau a párisi Charité-kórházban írt, talán ugyanabban a szobában, hol poézisban és nyomorúságban elődje: Gilbert haldoklott. Petőfi, a kit megdöbbentett, hogy a dicső és gazdag Francziaország poétái is hórházban, nyomorúságban haltak meg, csendes rezignáczióval fűzte a vershez, hogy mit szóljon a magyar költő, ha a franczia poétának sem különb a sorsa. Tudjuk mi lett a sorsa a mi költőnknek. Nézzük most a másikét, a kiben Petőfi nyomorúságának a testvérét látta. Ezekben a poéta-nyomorúságokban nem az a szép, hogy önzetlen ínségben éltek és nem áldozták III. díj. Maróti Géza. Végtelen fájdalom marczangolta a szivét és kezeibe rejtve az arczát, hangosan fölzokogott... Künn pedig tovább zsongott az asztalhoz hivó déli harangszó ... Halkan nyílt az ajtó és a nélkül, hogy Paula észrevenné, belépett a szobába egy elegáns, arisztokratikus külsejű férfi, Heller Géza. Megdöbbenve nézi egy pillanatig a zokogó leányt. Sápadt, merev vonású arczában valami érzelemteljes ellágyulás, szánalom mutatkozik. Nesztelenül közeledik a leányhoz és Paula csak akkor pillant föl, mikor már
