Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

‘ -2/ (W ' ^ ^

Ő

szi g a 1 y.

Lehullott levele,

Megritkult a berek,

Meztelen ágain Madárka nem cseveg.

Néma, kihalt csendét Csak a szél zavarja,

Ha éles füttyével Fut keresztül rajta.

Elhagyott szentegyház Most már a természet,

Láthatlan kezével Dúl rajt’ az enyészet.

Virágokból emelt Oltára im romba;

Buzgó népe elszállt Idegen, szebb honba.

Csak úgy tétováznak Az őszi fellegek,

Mint egy elbocsátott Győzelmes hadsereg.

Bár merre indulnak,

Utjok bizonytalan,

Mint annak, ki saját Honában hontalan.

Az alkony is rövid,

Fut, mint a boldogság ;

Hagyván maga után Borongós éjszakát.

Hűvös őszi éjjel Harmat sem permetez ;

Sir a föld, s kényéből Zúzmara és dér lesz.

Halványpiros az ég,

Ha hasad a hajnal,

Mint az arc, melyen bú Küzköd’ a mosolylyal.

Erőlködik a nap,

Ha felkel, hiába!

A borún át nem tör Erőtlen sugára.

Lelkemen is ború — Rajta tanyát ütött , —

Mint oszolhatlan köd Az őszi táj fölött.

Bár merre fordulok ,

Követ mindszüntelen A fényes múlt árnya :

Sötét, komor jelen.

Petőfi István.