Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
MAGYAROR.SZÄO" Budapest, 1907. szombat, márczius 16«’ v 6 hogy az ifjúság rendezőbizottsága jegyekért valóságos ostromnak volt kitéve a közönség részéről. A Vigadó zsúfolásig megtelt nagyterme és karzatai impozáns képet nyújtottak; megjelentek az ünnepen az öreg 48-as honvédek is, akik a nagyterem oldalt lévő nagy páholyában foglaltak helyet. A közönség soraiban ott voltak többek közt Ajtai K. Sándor, a tudományegyetem rektora; Kmety Károly orsz. képviselő, jogkari dékán, Hegedűs István bölcsészetkari dékán, Len- hossék Mihály orvoskari dékán, P. Thewrewk Emil, Ballagi Aladár egyetemi tanárok, K. Jónás Ödön, a műegyetem rektora, Huiyra Ferencz, az állatorvosi főiskola rektora, Barabás Béla, Hen- taüer Lajos, Szentkirályi orsz. képviselők, slb. A rendezőség engedőimével tizenöt nemzeti- szinkokárdás, bájos úri leány persely-gyűjtést rendezett a közönség soraiban a Petőfi- ház javára, a feldíszített lépcsőházban pedig Csányi László szobra javára gyűjtöttek az ifjak- Tíz óra volt, -amikor a kórusban felhangzott a „Hymnus“ fenséges dallama, amelyet az egyetemi és műegyetemi énekkarral a közönség együtt énekelt el. Erre az egyetemi és műegyetemi ifjúság diszmagyarruliás elnökei és rendezői az Egyetemi Kör impozáns lobogójával fölvonultak a pódiumra s megkezdődött a lelkes jelenetekben gazdag ünnepély. Németh Tibor, a Bölosészetanhallgatób Segítő Egyesületének elnöke szép, közvetlen szavakkal üdvözölte az ünnepre üsszegyülekezett közönséget. Lelkes hatású beszédben nagy erővel mutatott rá, hogy a hazafias érzés ápolására napjainkban is nagy szükség van, amikor a nemzet nyílt és alattomos ellenségei aknamunkára szövetkeztek. Zajos tetszéssel kisért beszédében többek közt ezeket mondotta : Szükség volt a hazaszeretet tüzére ötvenkilencz esztendő előtt, de százszorta szükségesebb a mi napjainkban, mikor szegény hazánk életfája körül ezrével ólálkodnak legaljasabb elleneink, akik mézes szavaikkal, ravasz fondorlataikkal hazánkat behálózni, nemzetünket erőben, erkölcsbeu si- lánynyá tenni és teljesen megsemmisíteni igyekeznek. De lobog a tűz, a Ifriza- és szrtbadságszeretet szent tüze, - melyet 1848-ban Petőfi és . kortársai gyújtottak ! Mi bennünk ég ez, magyar ifjúság ! fis ezt a tüzet máglyává, a hazaszeretet izzó máglyájává kell fejleszteni, hogy a sötétben áskálódó egerek és undok patkánytajzatok aknamunkáját meghiúsíthassuk és a köztünk élő alattomos, hazaáruló horda piszkos, önző és romboló törekvését idejébep megakadályozzuk. Nincs nemzet széles e világon a magyaron kívül, amelynek történelme szomorú fordulatokban annyira bővelkednék ; nincs más nemzet, amely annyi vértanúja kiömlő vérével pecsételte volna meg sorsát és nines nemzet, amely annyi bal- szerencse és óriási küzdelmek árán szerezte volna jogczimét a szabadságra, csak ismét és ismét a magyar. Szomorú végzete ez . szegény nemzetünknek, mely már annyiszor megszenvedte a múltat és jövendőt! A világ minden népe irtózik a nemzeti fájdalmaktól, nekünk még ezeknek is örvendezni kell, mert hisz ezek edzik sziveinket a döntő küzdelemre. Nemzetünk ezeréves múltja, történelmünk fényes nevei bizonyítják, hogy a magyarnak rendeltetése van ezen a helyen. Őseink megszerezték e szép hazát, nekünk pedig kötelességünk azt megőrizni! A mi lelkűnkön, a magyar fiatalság lelkén zúgjon keresztül az a kötelességérzet, mint a szabadság szent eszméjének tavaszi viharja. ■: : Apáink szabadságszerető, fenkölt szelleme legyen védőszentségünk; szent hagyományaik hódítsák meg szivünket, aczélozzák meg karjainkat, forraszszák egybe sziveinket, hogy a szabadság méltó védői, harczosai legyünk ! Irtsuk ki szivünkből az egyenétlenkedés csiráját, a kishitűség, az üuzés, a hiúság ördögét! Elődeink példájából tanuljuk meg és hirdessük, de legfőképpen kövessük; mint kell szeretni o hazát! Történelmünk, magasztos példám okulva és felbuzdulva, fennen lobogtassuk a szabad nemzeti élet szent zászlaját és mindaddig, amig valóra nem válik, — egybeforrva, egybeolvadva, törhetetíenül küzdjünk tovább; — szabadságunkért, alkotmányunkért, a magyar nemzet óhajtva várt boldogáágáért, a mi édes magyar hazánkért! A megnyitó beszéd után az egyetemi és mii- ; egyetemi énekkar Petőfi csatariadőját adta elő remek össziátékban. Petőfi „Talpra magyar“*ját Lukács Béla joghallgató szavalta el ritka nagy szónoki készültséggel. A minden apró részletében szinte művésziesen sikerült szavalat nagy hatást keltett s a közönség lelkes tapssal fejezte ki elismerését az ifjú szavaiénak. Az ifjúsági beszédet Vértes Vilmos István, a Műegyetemi Kör elnöke tartotta élénk hatás mellett. Tömören, erőteljesen jellemezte márczius 15-ikéhek nagy eszmei jelentőségét. Őszinte, nagy tetszés mellett utalt arra, hogy a magyar ifjúság. ideálja az 1818 marad mindig s valamint a maliban, úgy a jövőben is magasan fogja lobogtatni a nemzeti függetlenség zászlaját. Lelkes, szép beszédében többek közt ezeket mondottá .Vértes Vilmos István ; Ünnneplő közönség! lm fölhangzott a szó !! S e Nemzeti Dal a magyar nemzet szive dobbanása ma 1 Kigyuhiák — mint messze hegybércze- ken föllobogó égő örömtüzek — a haza minden részén ma, az igazi magyar hazafiságért, a-független magyar bizalomért lelkes hévvel, harczi diadallal küzdő, büszke fiatal szivek !! Kigyúrnak — az arezok !, mert annak a harcznak, annak a szörnyű viadalnak, annak az ádáz küzdelemnek — még Hitt sincs vége ! I Reménységeink föltárna- dúsának — még ma sem ütött órája!!! Milyen ma a magyar ? 1! Nemzetünk ifjúsága — vájjon a dS-as idők márczius ifjusága-é ! ? ! Nemrég letűnt közelmúltunkban, nemzeti küzdelmünk alatt — bizonyságát adta hitvallásának ez a magyar ifjúság, hitvallását adta, hogy azt a zászlót, melyet 1848-ban a tavaszra fordult márcziusi szellő oly fennen lobogtatott a magyar egyetemi ifjúság kezében, azt a zászlót, e fenséges idők eszméi hitágazatainak megtestesítőjét el nem hagyta soha !!! A haza oltárán égő örök Vesztatiizláng szikrája ott lobog minden magyar szívben, minden magyar lélekben, ma az egész Magyarhonban 1,1 Es a szabadság, az egyenlőség, testvériség — e három szent eszme — : zászlaja alatt, még ma is szabad hazáért küzd!!! : ' Sugározzák le hát minden arczról nemzetünk megittasult öröme, nemzetünk reménye, nemzeti szabadságunk üdvössége, mert jogainkat, alkotmányos biztosítékaink szentségét, melyeknek megtartásáért, megszerzéséért évszázadokon át hiába küzdöttünk, egy tavaszi napon diadalmámoros nép vívta ki erejével! De nemzetmegtartó erejével fenséges! Yérnél- küli volt a mi forradalmunk !! A lázas örömérzet, mely a fővárost, majd a nemzet valamennyi rétegét a testvériség eszméinek ideálképeivel magával ragadta, úgy borult rá a magyar hazára, mint a mennynek kék égboltozatja hajlik alá a földre, s még sem éri el! Az 1848-iki törvényekkel fektették uj, életerős alapra a magyar nemzet életét, alkotmányát r Név- képviselettel biztosítva lön a nemzet alkotmányos szabadsága. Szabad lett a nép ! Szabad lett a magyar föld ! Egységessé a nemzet 1 S kezdetét vette az a kor, melyben ismét fölkerült a bérezi tetőre — fertőágyából a ledőlt szobor. Tekintsünk vissza! Gondoljunk dicső múltúnkra! Múltúnkon épül föl jelenünk ! Jelenünk munkásságán — a jövő! Küzdöttünk jogainkért, megszenvedtünk nemzetünk fönmaradásáért, vérünk hullásával törünk szent végczélunk — a sza- . badstíg és a nemzeti függetlenségünk felé 1 Föltámad sírjából Ragyogó pompában A magyar szabadság ! ' r Föltámad a sírból Lángolva, dörögve t Megváltó Istenként Élni fog örökro I Alig hangzottak el a Vértes szavai nyomán támadt tetszésnyilvánítások, amikor fölhangzott a tárogató. Mezey Gyula, nagyváradi joghallgató általános nagy tetszés mellett kurnez-nótákat adott elő tárogatón, mély érzéssel és nagy ügyességgel. A tárogatós kuruez-nóták gyönyörű motívumai, valósággal elragadták a közönséget. Egymásután zúgott végig a termen: Hej Rákóczi, Bercsényi ... Te vagy a legény Tyukodi pajtás . . . Nagy Bercsényi Miklós ... A szűnni nem akaró tapsra.és éljenzésre végül a Kossuth-nótát játszotta el tárogatón. A Kossuth-nóta hangjaira fölemelkedett helyéről az egész közönség s állva hallgatta végig a dalt. Paulay Erzsiké, a Nemzeti Színház művésznője lépett ezután a dobogóra és Maday Gyulának, a Bethlen Gábor-Kör elnökének „Magyar ifjúság“ czimü sikerült költeményét szavalta el, !, melynek utolsó strófái igy buzdítják az ifjúságot: És jönni kell ránk vigabb századoknak, Diadalt ül a szentelt akarat, Amikor délre maid vissza se vágynak Mezőinkről a VÍLndor madarak. Mert boldog élet ringó verőfénye Ragyog a rónán s erdős halmokon, Mint a dicsőség lengő glóriája A katonán, a győztes bajnokon... Magyar ifjúság: „küzdj és bízva bizzál“, Haltál te sokszor nagyszerű halált Most élj! hogy véled nemzetem is éljen S vágjon előre: hiszen talpra állt! A szép részletekben gazdag költemény nagyon tetszett s bőven kijutott a tapsból úgy Paulay Erzsikének, mint a szerzőnek, Maday Gyulának. A zúgó tapsokra Paulay Erzsiké még Petőfinek „Egy gondolat bánt engemet“ kezdetű örökszép költeményét szavalta el mély érzéssel. Kóczé Antal czigányprimás ezután élénk tetszés mellett játszotta el a következő nótákat: Czinka Panna kesergője, Nagymajtényi sikon, Rákóczi keresgője, Lavolta szerelme és „Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos“. A közönség többször megismételtette a szép technikával előadott megható nótákat. Az ünnepi beszédet Láz&r Pál orsz. képviselő, műegyetemi dékán mondotta általános nagy figyelem mellett. Lázár Pál eszmékben gazdag, tartalmas és lelkesítő beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták s szavait gyakran szakították meg a közönség tapsai és éljenei. Lázár Pál ünnepi beszédében ezeket mondotta: (Lázár Pál beszéde.) Tisztelt ünneplő közönség! A szabadság, testvériség, egyenlőség jelszava az 1789-iki nagy íranczia forradalom lánglelké- ből pattant ki. Minerva agya magasztosabb gondolatot nem szült, mint az emberiség megváltását az önkény- uralomból, mint az emberiség visszavezérlését Krisztus tanaihoz, a testvéri szeretethez ; mint az emberiség jogegyeíilőségének elismerését Isten és törvény előtt. Szabadság, testvériség, egyenlőség mint üdvözítő szentháromság keltett visszhangot az egész föld kerekségén. Az ifjúság lelkében felébredtek azon történelmi emlékek, amelyeket a klasszikus korszak demokrácziájának képe oda bevésett. Ami étidig csak mint megközelíthetetlen ideál lebegett a szivek előtt, az egyszerre kézzelfogható testet öltött. „S kihűlt hamvából a dicső Göröghon újra kél, Felhozza régi hőseit E szikra fényinól.‘f E szikra fénye megvilágositolta az elméket. Az egyetemek ifjúsága kultuszt űzött a népjogok kutatásából és a nép felvilágosításából. S a nép, amely görnyedt a zsarnoki uralom jármában, mohón szívta magába a felszabadító uj tanokat. így szántották fel, így vetették be a tarlót, amely az államok életében hosszú évszázadokon át parlagon hevert. Es midőn megrepedt a jégkéreg és elolvadt a minden életet betakaró hó- lepel, a földbe — a nép szivébe — vetett magvak szétrepesztettók burokjukat és mindenfelé dús növényzet tarkította az előbb kopár rónákat. Ekkor köszöntött ránk 1848! A február 22-én Párisban kitört forradalom mint véres üstökös futotta végig a vén Európa egét. Vakító ténye nálunk is lángra lobbantotta az izzó elméket. Márcziusi ifjúságunk felvillanyozza a Bécsben kitört forradalom hírétől, nem kérte, hanem követelte az emberi jogok törvénybe iktatását. Az 1848-ban, a mai évfordulón proklamált 12 ont, még ma is alapját képezi demokratikus al- otmányunknak. így a márcziusi ifjúság tényleg és valójában részt vett a kulturmagyarország alapozásában. Mert ha Magyarország Szent István óta dicsekedhetett is azzal, hogy egyike a legősibb jogállamoknak, kulturállammá csakis 1848-ban a Íranczia forradalomtól életre keltett demokratikus elvek felszívása utján lett. Mert a íranczia forradalomnak világhódító jelszava: szabadság, testvér'ség, egyenlőség egy fogalommá összeforrasztva nem jelent mást,mint az ember érvényesülését az ő egyéni-, szellemi i és erkölcsi értéke szerint. Nem jelent mást, mint } a nép uralmát az államban, s így nem jelent mást mint a modern demokrácziát. Demokráczia! De sokan értik félre államalkotó lényedet! De sokan burkolódznak hatalmas palástodba, akik igaz elveidet megtagadják. De
