Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

ÚJABB SZÓZAT AZ ÉGBŐL.

Hát nem volt még elég az üldözésből ?

. . . Mig ott lenn jártam köztetek : Megköveztetek.

Minden betű, a mit Írtam

Szivem vérének egy-egy csöppje volt,

S rútul kigunyolátok érte.

Egy hosszú életnek minden keservét Keresztül éltem kis idő alatt,

Az emberiségért, világszabadságért,

S üldöztetés lett érte a jutalmam Egész halálig.

Hazámnak áldozám utolsó csepp vérem is. Eltűntem az örök homályba,

Hogy szentségtelen lábaitokkal Síromnak hantját se taposhassátok.

És ti tehetetlenek,

Nevemet czibáljátok ! ?

Eró'lködéstek égre pökdösés :

Arczáitokba hull arczátlanok,

S vakon maradtok végig általa.

És mig a sas magasba szállva A napba nézve égbe tör:

Ti, toliatokkal kézbe’, hátakon.

Mint a libák a földön rekedtek,

Dicső dalotok: gigá, gigágá.

»Petőfi társaság«

Mit mászkáltok a Parnasz tövében ? ügy sem juthattok oda föl soha.

Sötét pulyakor nemzedéke vagytok, Bálványimádók, hamis apostolok !

Azoknak vagytok törpe tanitványi,

Kik életemben megköveztenek.

Hagyjatok békén !

Hagyjátok a jámbor poétát,

Hadd röpkedjek itt a csillagok közt,

Hadd röpkedjen szellemem szabadon,

Mint szálltam egykor alföld rónaságán.

I.

Petőfi Sándor.