Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

nssn 1 MM

II. Rákóczi Ferencz sírjánál.

írla és a Petőfi-Társaság nevében elmondta Kassán, 1906. évi november 25-én ENDRŐDI SÁNDOR.

Nagy Istenünk, mindenható Atyánk,

Tekints le, esdő gyermekidre, ránk,

S hallgasd meg, mi most szívünkből kiárad, Mély áhítattól reszkető imánkat.

Hozzánk Te mindég jó és igaz voltál,

Akkor is, Urunk, mikor ostoroztál.

Mint romlandó gályát a tengervészen:

Bősz viharokon, sűrű szenvedésen Korbácsoltad keresztül nemzetünket,

De — megtartottál minket.

Hitet, erőt adtál, hogy föleszméljünk,

S a pusztulás közt jobb jövőt reméljünk; Rettentő volt a megpróbáltatásunk,

Hogy végre bűnbánón magunkba szálljunk.

Engedd, hogy példáidból megokulván,

Bizton haladjunk rendelésed útján ;

Ne rontsuk egymást széthúzással,

Sebző gyanúval, gyűlölettel,

De küzdjünk egymást védő, minden poklot Legyőző, egetvívó szeretettel.

Szívünk, agyunk, ha kell, hadd fájjon, égjen A szenvedések tisztító tűzében,

De forrjon össze egy nagy gondolatban S dolgozzék a jövőnek lankadatlan.

Engedd, Urunk, hogy bátor észszel,

Az igazságnak erejével —

Oltárt építhessünk dicső nevednek A romokból, mik köröttünk hevernek.

S te jóságos, te szent, te tiszta lélek,

Ha egykor a te porba omlott lényed,

Örök hullámzásán a változásnak,

A milliókban új életre támad:

Vezesse zászlód’ teljes diadalra Az igazságos Isten nagy hatalma,

S haljon győzelmes munkazajba Az ős viszály, az áldatlan gravamen,

Pro patria et libertate! Ámen.