Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

/

Petőfi Sándor és

Puzdor Gyula Pápán.

Irta: Roboz IstTÍB.

VIII.

Petőfi Sándor pápai életének leírásában — melyet még folytatni fogok — többször megemlékeztem Puzdor Gyuláról, ki szintén a pápai iskolában járt s Petőfinek egyik kedves embere volt.

Éppen ezért írok most róla hosszabban, s azért is, mert valódi költői ér volt. Ősei közül volt pár iró már a 15. 16-ik században.

Puzdor neve egykor Ambruszter volt Erdélyben, és A. János jezsuita 1593-ban már könyvet irt Kölnben ; Sámuel is iró volt (1671) és Pozsonyban adta ki könyvét.

A családnak nagy vagyona volt, kiterjedt földbirtokai nemcsak Veszprém megyében Ajkán, de másfelé is; aztán utóbb az ajkai birtokon kőszénbányát is nyitottak.

A családnak féltett kincse volt a tanuló és szülei minduntalan bejöttek hozzá látogatásba.

Szebb fiatal embert soha sem láttam életemben. Tejfehár arc és nagy fekete szemek ; mindig gondosan fésült gazdag haja a válláig ért. Fekete bársony zsokét viselt és nagyra kihajtott ing nyakán, többnyire égő vörös kendőt hordott, mely kedvenc színe volt. Megjelenése kedves, lekötelező; valóságos uricsalád sarja; bár ‘nagyon fiatal volt, a leányok majd megbolondultak érte.

Meg voltak választottjai s csak ezekkel volt, s mindig annyira elegáns, mintha skatulyából ugrott volna ki.

Rajongott a költészetért; maga is verselt s az ifjúság képzőtársulatának Érdem- könyvében neki is sok költeménye lett felvéve.