Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

SzUP^íi.

Asztag oldalában ülök nagy magasan,

Egerek czinczognak fölöttem, alattam;

Mindegyik muzsikál, tánczol is egyúttal,

Mit sem törődnek ők a jövővel s múlttal.

No csak mulassatok szegény Isten-adták!

Boldog napjaitok már úgy is számitvák;

Szemgazdag kévékből épült palotátok Maholnap lerontják s hült helyét látjátok.

Lennt szemeim előtt vagy négy karikában Kerengőt járatnak mének s paripákkal.

Csak rajta! . . hadd járja az oktalan állat,

Hogyha a ... eh de ez maradjon talánynak.

Hajnal óta már a másik ágyás járja;

Kirúgva a szeme, megtörve szalmája.

Háromszor fordítva s megrázva az ágyás, Törek-tisztitáshoz készül minden villás.

Rángatni kezdik a vasf'ogu gereblyét,

Meggyűlve előttük, törek búza, szemét;

Magok és fölfelé rántják a gyűlt rakást :

Kettőt rúgnak bele s tesznek annyi rántást.

És ezt mind fütyülve csinálják az ifjak,

Mig az öregebbek dörmögnek, mormognak;

Majd, igy tedd; majd, úgy tedd . . . járják teremtették Hiszik, hogy ők mind ezt nagy kanállal ették.

Magam is unom a pörölést pattogást;

Távolabb tekintek; — hadd lásson szemem mást —

Hol a kövér ugart vetés alá szántják,

Vetnek is egyúttal, be is boronálják.

Ide hallatszik a taliga-nyikorgás,

Ökrök szóllitása, az ostorpattogás,

Ostoros-gyerekek vig füttye és dala.

Boldogok! . . nem tudják, mi az élet baja.

Ha elillant az ősz, s beköszöntött a tél,

Fült kemencze mellett nagyobb része henyél;

A jobbja, serénye fúr avvagy faricskál,

Serdülő lyánkáknak rokka-szeget csinál.