Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Szeretlek kedvesem! Petőfi Sándortól. (A „Szerelem könyvéu-böl.) Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet. Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros arcáidat. Azt az édes ajkat, Azt a lágy ki3 kezet, Melynek érintése Magában élvezet. Szeretem lelkednek Magas repülését, Szeretem szivednek Tenger-szem-mélységét. Szeretlek, ka örülsz, És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod, S könyeid egyaránt, — Szeretem erényid Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid Napfogyatkozását. Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, A mint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve, Nincs élet, nincs világ, Te szövődül minden Gondolatomon át. Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren , ,Te hangzói szivemnek Minden verésében. Lemondanék minden Dicsőségről érted, S megszereznék érted Minden dicsőséget Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert a mit te akarsz Én is azt akarom. Nincs az az áldozat Mely kicsiny ne lenne, Éretted, hogy ha te Örömet lelsz benne. S nincs csekélység, a mi Gyötrelmesen nem sért, Hogy ha te fájlalod Annak veszteségét. Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha Soha sem szeretett! Oly nagyon szeretlek Hogy majd bele halok, Egy személyben minden, De mindened vagyok. A ki csak szerethet A ki csak él érted Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred. És egy személyben te Vagy mindenem nekem: Lányom , anyám , húgom, Szeretőm, hitvesem. Szeretlek szivemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Örült szerelemmel!.. És ha mindezért jár Dij avagy dicséret Nem engem illet az Egyedül csak téged, A dicséretet és Dijat te érdemied, Mert tőled tanúltam Én e nagy szerelmet!
