Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
8g De nem, miért keresnők sírodat ? Minek volna a hideg jel neked ? Úgy egy volna, úgy van: száz és ezer: Minden szívre fel van vésve neved! Atérzi dalod gazdag és szegény. Kél általa öröm és fájdalom. Dicső a sir, a melyben te nyugszol: A nemzet szive legszebb sirhalom ! (Jászberény.) J, t , «’•íi. C-i • bp+l A SZÍNÉSZ-KIRÁLY. jr Fekszik a hős: Leay/Bánkbán és Macbeth beteg 1 Nincs hát vihai^'nem dúl a vész, se fergeteg ! Nem ostromok szivet, vesét a hős szava, Mintha régen eltűnt volna fénycsillaga ! Oh szólj hozzá, jó Melinda s Cordelia, Tán föleszmél, tán csöndesül dúló kínja! . . . Csöngess! húzd fel, húzd sebesen a kordinát! Mit is játszom ? . . . Igaz, tudom, — a vén királyt! Palástomat, rongyaimat rakjátok fel, Hadd beszéljek a Viharban — istenemmel! Oh jól tudom izről-izre e szerepet, Hányszor játsztam ? szivem benne hányszor repedt ? Cordélia, jöjj előmbe! . . . ringass, ringass . . . Ha halni kell: szólj, — de kérlek: nehogy sirass! Hogy csináltuk? Keblemen te j — de talán én? Szólj bolondom, —■ dicsőségben ne légy fösvény ! No, készen vagy ? tarts eyősen ! . . . Most hanyatlóm . . S lehanyatlott, s ráborült az örök álom !
