Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Petőfihez! — Fran go is Coppée. — Mint a szegény utas, kit zordon tél-időn A nyájas háziasszony szelíd tűzhelye véd, Míg arcza elborul halk búcsút venni jön, És homlokon csókolja a háznak gyermekét. * Ekép siettünk hozzád, Magyarhon franczia Vendégei, kezünkben virágok dús füzére, Hozzád, óh! költő-harczos, hazád kedvencz fia, Ki énekeltél néki s meghaltál bátran érte. * Lángész hevében égni s meghalni csatatéren ! Fenn állni büszke érczben s porladni sír nektil! De nem sajnállak érte, —: irigyellek óh testvérem! Ember dicsőbb, szebb sorsban itt lenn nem részesül! * Hol nagy szivedre gázolt vérszomjas csőcselék, S meghaltál, hogy ne halj meg többé soha, soha, Ested helyén bizonynyal vad rózsa bokra ég, Oh ! szerelem s szabadság fenséges dalnoka! * Vad rózsa bokra, melyben szép lelked még virúl! —■ S jegyespár arra bolygván, mit ifja keze tör: Virágodtól a kedves hőbb szerelemre gyűl, Az esküben több báj lesz, a csókban több gyönyör. * S ha enyhe alkonyon ott űl a csalogány, — Szárnyas, szabad kis dalnok, ki bokrod meglelő — Reszket, megittasúl rózsádnak illatán, S dalol, dalol bűvölten a csillagok felé! Ábrányi Emil. * * * A Budapesten levő francziák szerdán, aug. 12-én d. e. 10 órakor a Petőfi-szoborhoz vonulnak s ott koszorút tesznek le, mig Francois Coppée a fentebbi költeményt elszavalja. A franczia költő maga kérte fel Ábrányi Emilt a költemény lefordítására. I JfafU lW? CXm* 3(? 2,2./} fi
