Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

20 BUDAPEST 1910. május 1., vasárnap. nem lette boldogabbá az eszkimókat. Ezek a becsületes, nyílt lelkek sokszor jutnak össze­ütközésbe önmagukkal, megzavarodnak és nem olyan természetesek, mint a pogány sarki eszkimók. KÖNYVEK. A Petőfi-Könyvtár uj kötetei. A Petőfi- Könyvtárból három kötet jelent meg és pedig a XVIII., XIX. és XX. kötet, A XVIII. kötet: Petőfiről és mestereiről. Irta : Kac iány Géza, Ára 1 K 20 f. Petőfi francia előfutárjával: Hégésippe Moreauval foglalkozik nagyszabású tanulmányban Ka- cziány Géza a Petőfi-Könyvtár legújabb köteté­ben. Moreau, aki a negyvennyolcadiki hogya- mányoknak törhetetlen költői harcosa volt, nemcsak a mi Petőfinket, de Hugó Viktort is megelőzte a népszabadság eszméjének költői formában való propagálásával. Ennek dacára az Ínségben elpusztult nagy költőnek nevét is alig ismerik már. Kacziány második nagy­szabású tanulmánya Béranger-el foglalkozik. A tanulmány annál érdekesebb, mert hiszen arány ag még a francia irodalom is keveset foglalkozott a nagy költővel, pedig e kivételes szellem mindenkép megérdemli a hódolatot, részünkről annál inkább, mert Béranger nem­csak ismerte Petőfi néhány költeményét, de a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott rokon- !elkii lírikus társáról. Az ízlésesen kiállított kötetet Béranger-nek és Moreau-nak arcképei díszítik. A XIX. kötet cimo : Az elzárt menny­ország. Irta: Várnái Antal. »Elzárt menny­országának tudvalevőleg Petőfi nevezte le a színpadot. Elnevezte pedig akkor, amikor örökre búcsút mondott a festett világnak. 1844 október 12-én történt ez. E napon jBgressy Gábor jutalomjátékán vett részt Petőfi, mint »gimesi nótárius«. Az »elzárt mennyországban« töltött napokról mond el Váradi bájos és mulatságos reminiscenciákat Petőfiről, Petőfi színész életéből, a költő vándorlásaiból, Petőfi kortársairól és szinész- társairól. A XX. kötet: Petőfi a magyar költők lantján. Versek Petőfiről ; összegyűjtötték; Endrődi Sándor és Boros Gyula. A kötetben összegyűjtve találjuk ama versek egy részét, melyeket a magyar költők Petőfihez Írtak vagy emlékének szenteltek. Olyan ez a gyűj­temény, mint egy ünnepi koszorú, melyet szerető kezek fontak s amelynek minden levele és virága más és más tisztelő ajándéka. A gyűj­teményből hiányzanak Petőfi nagy kortársai­nak : Aranynak és Tompának idevágó versei, de ezzel szemben az ötvenes évek lírikusaitól: Kerényi Frigyestől, Lisznyai Kálmántól, Lauka Gusztávtól és kortársaitól kezdve, végig a magyar klasszikusokon : Vajda Jánoson, Kiss Józsefen, Reviczky Gyulán és követőiken át egészen a legmodernebb fiatal poétákig :Juhász Gyuláig és Kosztolányi Dezsőig együtt van á kötetben költőink színe java, úgy, hogy az iradolomtörténeti szempontból értékes gyűj­temény antológiának is felettébb becses. Az egyes kötetek ára egy korona hetven fillér. Megjelentek a Kunossy, Szilágyi és Társa kiadásában. * Dürer. A »Művészeti Könyvtár« című vállalatban, a mely nemcsak legnagyobb arányú, hanem legbecsesebb és kiállításra is legszebb művészeti monografia-vállalatunk, most jelent meg Dürer Albrecht, a nagy német művész monogrfaiája Felvinczi Takács Zol­tántól. Dürert Magyarországhoz is köti egy szál: atyja magyar származású volt, a békés­megyei Ajtós községből vándorolt ki, mint ötvöslegény, Németországba s úgy telepedett meg Nümbergben, a hol a nagy művész élt és dolgozott. Takács Zoltán nagy tudással és finom művészi érzékkel rajzolja meg Dürer pályáját, felhasználja a rendelkezésére álló életrajzi adatokat, de a fősulyt a mester mű­vészetének elemzésére fekteti. Ezt tüzetesen, minden szükséges szempontra kiterjeszkedően fejtegeti s az illusztrációk nagy sokaságával is jellemzővé teszi. Ezek az illusztrációk kitűnő reprodukcióban közlik Dürernek min­den jelentékenyebb festményét és metszetét. Takács Zoltán munkája tehát épen azt adja, a mire a művészet iránt érdeklődő magyar olvasónak leginkább szüksége van : olyan jel­lemző tájékoztatást, amelynek alapján meg­nyílnak előttünk a mester művészete élvezé­Nagy napok, nagy események előtt állunk. Hazánk, nemzetünk j övendő sorsa függ attól: mikép vivjuk meg a nagy alkotmányos küzdel­met s a választásokat. A haza és nemzet sorsa megint a nemzet kezében van. Ezekben a forró, nagy napok­ban kétszeres szükség van a becsü­letes, szókimondó újságra. Olyanra, mely következetes elvhü- séggel szolgálja a 48-as törekvések szent ügyét. Ilyen újság a BÚB® PEST, mely büszke több mint három évtizedes múltjára, mely alatt Kossuth Lajos nagy szellemét kö­vette, s most is e szellem­hez haven szolgálja hazánk nagy érdekeit, alkotmányos jogait, históriai törekvéseit. Ezekben a napokban kétszeres szükség van olyan lapra, mint a BUDAPEST, mely a 48»as füg­getlenségi S€ossuth-párt lap­jaként hagyományos elvhüsóggel és múltjához hozzáfüződő újságírói tisztességgel végzi nagy és nemes feladatát úgy a hírszolgálat, mint a hazafias közvéleménynek az ese­ményekről való fölvilágositása dol­gában. Kossuth Ferencz pártvezérünk ígéretét bírjuk arra, hogy a haza ügyeiről ezután is minden vasárnap a BUDAPEST-ben írja meg véleményét és igy a BUDAPEST-ben találja meg a magyar nemzeti közvélemény Kos­suth Ferencz irányitő esz­méit. Gondoskodtunk arról, hogy az egész ország minden ré­széből legyenek közvetetten, tel­jesen hiteles értesüléseink minden választási, politikai, társadalmi, gaz­dasági és közművelődési mozga­lomról, úgy hogy az olvasó a BUDAPEST-ben mindennap meg­találhatja az egész nemzet eleiének hűséges tükörké­pét, Természetesen emellett gon­doskodunk a legjobb, legváloga- tottabb szórakoztató olvasmányok­ról is úgy tárczarovatunkban, mint jeles regények közlésével és egyéb rovatainkban. Május 1-én uj előfizetést nyitot­tunk, kérjük a lejáró előfizetések­nek kellő időben való megújítását, hogy a lapküldósében fennakadás ne történjék. a BUDAPEST szerkesztősége és kiadóhivatala. sének minden forrásai. A »Művészeti Könyv tár«-nak, melyet K. Lippich Elek szerkeszt, még az idén, az ősz folyamán egy igen érde­kes kötete fog megjelenni: a finn Qhquist Jáno munkája a finnel: művészetéről. A Dürer-monográfiát Lampe! R. könyvkereske­dése (Wodianer F. és Fia ) r.-t. adta ki ; ára díszes, finom Ízlésű kötésben 8 korona. * Kisfaludy Sándor életrajza. A Himfy­dalok költőjének az eddigieknél pontosabb és részletesebb, az újabb kutatások eredményei­nek felhasználásával készült életrajzát irta meg Császár Elemér. Vonzó, eleven előadás­ban foglalja össze a költő életrajzi adatait : ifjúságát, bécsi testőrködését, Szegedy Róza iránti szerelmének ébredését, olaszországi ka­tonáskodását, francia hadi fogságát, e közben való költői kísérleteit, hazatérését, házasságát, műveinek kidolgozását, rendkívüli hatását, az insurrectióban való szereplését, élete haj- lottabb korában való irodalmi foglalatosságait, halálát. A kötet a Kisfáludy-Társaság Ferenczi Zoltán szerkesztésében megjelenő »Költők és irók« sorozatában jelent meg s a Franklin- Társulat adta ki csinos kiállításban, a költő arcképével diszitett kartonkötésben. Ára két korona ötven fillér. Na szül őn. Irta: Henri Duvernois. — Végre ! sóhajtott fel az uj férj. Nem találok más szót : Végre, végre, végre ! Mondd te is : »Végre !« édesem ! — Igen, barátom : Végre ! Egy külön kocsiszakaszban voltak in­dulásra készen kegyesebb egek felé, hol narancs érik a szállók kertjében. Az uj asszonykát ma reggel óta Désurmeauxné- nak hívták, ami változtatott a dolgokon, mert ezt a nevet rég idők óta csak csúnya kiaszott vén asszonyok viselték. Claire — a férje Clairettenek szólította — egészen szőke, rózsás, életvidor, élénk szemű, neve­tős volt; nevetett uj férjének csókjai között is és csak az asztalnál hagyott fel a nevetés­sel, mert az evést komoly és fontos foglal­kozásnak tartotta. Mint gyakorlatias asszonyka kényel­mesen elhelyezkedett az ülésen, félre íeb- bentette a fátyolát, a férjére nézett s el­kezdett nevetni, ; majd mintegy mentege­tőzve megfogta a kezét valamelyes költői frázist várva, melylyel a férje jegyben- járásukat felszépitette. — Végre ! dünnyögte a férj még egyszer. Ez türelmetlenségének a kitörése volt. Két hónapi jegybenjárás a végén ennek az utazásnak a visszfényével ! — Egyre esik az eső, mondta Claire. A villás reggeli roppant rósz volt azzal a hig kesernyés fagylalttal. Majd megjegyezte, hogy Francis, a férje, zavarában nem vetette le a szalon- mellényét meg a fehér nyakkendőjét s ez hangos kacajra fakasztotta, melyben a férj is illendőnek tartotta vele osztozkodni. — Szeretlek ! tört ki aztán belőle. Ha tudnád, mennyire vártam ezt a pilla­natot, Clairette, nem tudtam többé aludni. Álmodoztam a kék tengerről, melyet látni fogunk, narancsligetekről, olajfákról ...... U taztál te sokat ? — Nagyon keveset .. . Sőt figyelmez­tetlek is rá, hogy a vasút néha beteggé tesz. így ném tudok háttal a kocsiban ülni. Francis legott nyugtalankodott, meg­nézte, kéznél vannak-e az illatszeres üveg­csék, futott a buffetbe s bonbonokat hozott, melyek azonban nem kellettek Clairenek. — Savanyu bombonok ! Ezeket épen ki nem állhatom ! — Nem lesz semmi bajod, nyug­tatta meg Francis hévvel; az ut csak tizenhat órát tart, terveket fogunk szövö­getni a jövőre nézve. Utazó sapkával cserélte fel a kalapját, mely a füléig hatolt le s boltos legény külsőt kölcsönzött neki. A vonat meg­rázkódott. Claire fájón fintorította el az arcát

Next

/
Thumbnails
Contents