Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
oiegtetiek minden előkészületet, hogy Tosel- linó vissza ne térhessen Szószorsaág területére. Arról is van szó, hogy a drezdai udvar megvonja Tosellinétól az évjáradékot, mely- hői’a volt trónörökösné szerződéssel kötött le egy bizonyos összeget Toselli számára, ha beleegyezik a válásba. A szász udvar a legkíméletlenebb eszközökkel akar fellépni az egykori Montignoso grófnő ellen. Állítólag az illetékes hatóság már utasítást kapott, hogy szüntesse he az apanage fizetését. A’ LORDOK VÉTÓJOGA. . . London, április S. r(A Magyar Hírlap tudósítójának távirata.) Az alsóbáz elfogadta a lordok vétójogára Vonatkozó első határozati javaslatot, amelynek értelmében a felsőház tagjainak törvény tiltaná meg, hogy pénzügyi intézkedéseket elvessenek vagy póthatározatokkal lássanak el. A javaslat elfogadása háromszázhar- minczkilcncz szavazattal történt kélszázliar- minczhét ellen. A naczionálisták a kormánynyal szavaztak. A MARSEILLEI SZTRÁJK. , „ , Paris, április 8. (A Magyar Hírlap tudósítójának távirata.) ' Cheren alállamtitkár, aki ma Márse- illeből visszatérni szándékozik Parisba, egy laptudósitó előtt kijelentette, hogy előreláthatólag a bejegyzett tengerészek sztrájkja vége 'felé' közeledik.' Különösen említésre méltó, hogy Francziaország többi kikötőinek bejegyzett tengerészei. nem követték Ribelli azon felszólítását, bogy, szintén sztrájkba lépjenek. Belátták, hogy Francziaország gazdasági életét nem szabad megakasztani azért, mert egy arabot foglalkoztatnak egy franczia hajó fedélzetén. GYÖRGY KIRÁLY BAJBAN. Berlin, április 8. (A Magyar Hírlap tudósítójának távirata.) Athénből táviratozzak: Veniselos nyíltan megmondta egy hírlapírónak, hogy ha he is lép a görög kabinetbe, megmarad amellett a meggyőződése mellett, hogy a királynak le kell mondania és a trónörökösnek keli rtónra lépnie, noha a trónörökös még sokkal önfejűbb, mint a király, aki fő oka Görögország mostani szomorú helyzetének. MAGYAR HÍRLAP A TÁRSASÁG. Veszedelmes kritika. Külföldön két katonatiszt összevagdalt egy akadémikust, mert nem tetszett nekik a tudós munkája, *• Nem értem, mit akarnak egy szegény akadémikustól, amikor ez a modern mübirálat a kezdő költőkkel szemben sokkal rokonszenvesebben érvényesíthető. Teszem igy: (Szerkesztőségi szoba, akbl az „irodalmi“ munkatárs tartózkodik. Körülötte kardok, török, nád- pálczak csipeszek és boxerek. A szoba közepén műtőasztal.) Kopogtatnak. Az irodalmi: Szabad! A kezdő (alázatosan hajlongva): Bocsánatot kérek, ha alkalmatlankodom. Kérem, én egy.„ Az irodalmi (erélyesen): .Vers? A kezdő: Igen, kérem, ha megütné a mértéket . . . Tudniillik én egy . . . Az irodalmi (rákiált): Vesse le a kabátját! A kezdő (szepegve leveti a kabátját) Csak arra kérem, hogy mivel én még csak kezdő vagyok . . . Az irodalmi: (ráordit): Olvassa! A kezdő (a versei között keresgél): Igen is kérem . . , Talán ezt? (olvassa) Pitymallik! Az irodalmi (a spanyol nádak között keresgél): Olvassa! . , A kezdő: (Olvas.) „Kvarcztermő hegyek havas ormán „ Rikoltva, rikoltva fütyül a szél . , Az irodalmi: (Pofon üti.) A kezdő: Igen is kérem, majd ezt kijavítom. Az irodalmi: Folytassa! A kezdő: (Az arczát tapogatva olvas.)- . „De ime, pitymallik s bár nagy az orkán Tavasz kisasszony lágy szava kél . . Az irodalmi (belerúg): Tovább! A kezdő (megtántorodik): Jaj! Ez erős volt. Az irodalmi: Itt egy kis konyak . . . így. Most- folytassa! , A kezdő: (Remegve olvas.) „Tavasz kisasszony jöjj ide hozzám .Várlak epedve szüntelenül. Csend. Semmi válasz. S ebben a kár az, Hogy azóta a nap heve Hül. Az irodalmi: Hát beszéljünk csak barátom erről a versről. (Beüti az orrát) Mi az, hogy a „Pitymallik“? (a kezdőt a műtőasztalra teriti) „Sikoltva, rikoltva fütyül a szél“? (kiüti a három fogát). Látott már maga „Tavasz kisasszonyt“? (ráüt a kezdő gyomrára és az álkapesat kikapcsolja) „Kvarcztermő hegy'“, ez is szamárság, (kiveszi a költő hetedik számú oldalbordáját) És nézze fiam, ha a hegyen hó van . . , (leveszi az egyik fülét) , . , akkor nincs tavasz, (rálép a költő nyakára. Ezt pedig soha se Írja többet, hogy „a nap heve hül.“ (Két perczig dagasztja a költő veséjét). A kezdő (még egyet vonaglik): Ke . . , kegye , . . lem! Az irodalmi: Rendben van. Most Hívom a mentőket. De legyen nyugodt. Fog még maga jobb Terset is írni. .->< (A mentők csöndesen elviszik a költőt.) li. ■ I. i . ■ i ■ ■■ i ............——• f flende-monda. A falusi birő stílusa. — A Petőfi-utczán. — A titkos jel. —• Az más. § Egy alföldi faluban a korcsmáros bálát rendezett a fiatalság szórakozására és megkérte a bírót, hogy doboltassa ki a nagy eseményt. A biró útnak is indította a falusi mulatságok eleven meghívóját, a kisbirót, akit kioktatott, hogy mit mondjon a „közönségnek.“— Aztán jól vegye kend a szájába a szót és rá ne hibázzon a dologra. A bál csak akkor lesz, ha jó idő lesz. Érti kend? — Ügön! A kisbiró aztán a maga hivatalos stílusával a következőképpen hívta meg a falut a mulatságra: — Tudtára adatik mindenkinek, akit illet, hogy vasárnap a „Tikkadt magyarhoz“ czimzett korcsmában bal lészen, ha eső nem lészen. Meri ha lészen, nem lészen, de ha nem lészen, lészen. , í= § Ä Petöfi-utcza tudvalévőén a zsibáruS- negyed. Ebben az utczában úgy sorakoznak egymás mellett az ószeresek, mint a dunsztos üvegek. Itt történt tegnap az a mulatságos eset, amelynek hőse egy népszerű kabaret-költőak. A1 költőnek a Petőfi-utczán1 vezetett vágig az útja és mert nagyon rámvlegedett a kabát, a felöltőjét a karján vitte. Amint igy elmélyedve haladt az utján, egyszerre csak valaki megragadja a vállát. — Megálljon! Hova megy? — Tönkre — felelte ijedten a mindig ötletes kupié-iró. — De mi köze hozzá? — Jó, jó, csak ne henczegjen. Mutassa azt az ütereiert. Ezzel már ki is vette a költő kezéből az őszt kabátot. —< Hogy ez az übercier? — Nem akarom én eladni! — Nem? 1 *— Nem. Eszemágában sincs. — Hát akkor hogy merészel a Petőfi-utczán a Sarján vinni egy kabátot? — Bocsánatot kérek — szólt zavartan a poéta és' tovább ment. I>o a rossz nyelvek állit-ása szerint már a legközelebbi saroknál visszatért. — Tudja mit? Az ötlet nem is olyan rossz.., És ezzel eltűnt a zsibárus ajtaján. =f= § Újságíró társaságban történt az alábbi beszélgetés. — Miért nem írja alá X egy idő óta czikkeit? — Mert anélkül is tudja mindenki, hogy mit irt a lapban. — Annyira ismerik már a stílusát-? — Annyira. Én például csak rátekintek egy czikkre és mindjárt tedom, ba X irta. — Honnan? — A paralizisről, amely Henne van a czik- keiben. i 4* § A Józsefvárosban az éjjel Hangos énekszóval poroszkált végig az utczán egy vig társaság. Amikor már túlságosa« nagy volt a csendháboritás, előkerült egy rendőr és útját állta a jókedvű lumpoknak. 1 — Csendesebben! Éjszaka van! Erre a társaság egyik tagja rászólt a rendőrre — Mi köze hozzá ? Maga nekünk nem parancsol. — Nem-é? , — Kern bizony, mert maga józsefvárosi rendőr. — Hát aztán? — Mi meg az Erzsébetvárosban lakunk. — Az más! — feleli a meglepett rendőr és komoly léptekkel tovább’ megy. TELEFON-SZÁMOKj Szerkesztőség: helyi •••< «... .... ' ni, tu. 36—86. vidék és külföld.......... b—7g. Kiad óhivatal ••••: «Mt nil pm Á4-09. Nyomda •••« imv 54—39. 5
