Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

Vasárnap, 1910. május 8.

AZ ÚJSÁG

n

paszbodni, hogy elfuthassanak vélem ki — ki a szabadba, a májusi napsugárba.

Kragujévics sápadt, beesett arcza felém fordul. A kórházi orvos kérdez tőle egyet-mást, sablonos dolgokat és Spázó egykedvűen felel igent, nemet.

Szigorú szabályok tiltják, hogy beszélhessek a v izsgálati fogolylyal; megelégszem hát azzal, bogy a merően ream néző szempárból olvasok. Nem sokatmondók a tekintetei se. Mintha folytonosan ezt ismételnék:

— Nekem már minden mindegy. Nem vagyok többé senki . . . Csak érdekesség, látványosság. Az élet nagy mozijának egyik figurája. Nos hát, bámuljatok!

Kragujévics Spázó azzal foglalkozik a fogságban, hogy naplót vezet és nyelvgyakorlatokat folytat.

Az' ágya melletti asztalon két füzet fekszik. Az egyiken pompás diszbetükkel ez- a felirat: »Franczia-angol gyakorlatok. Kragujévics«; a másik füzet czime:

AZ ÉN ALMAIM.

Ez a második Kragujcvies Spázó naplója, a melynek érdekesebb részleteit, engedclmével, szó szerint lemásoltam. Zavaros éjszakai ábrándokat vet papírra naplójában Kragujévics és az intim feljegyzések minden valószínűség szerint szerepelni fognak a szenzáczíós bűnügy főtárgyalásán is.

A napló első bejegyzése niárezius 6-ról való, az utolsó részletet ápríbs 30-án irta. Most, hogy nap-nap után közelebb van sorsa eldőltéhez, nim s többé ereje az Íráshoz és egyelőre megszakadt a napló.

... Most pedig Kragujévics beszél :

Márczivs 23.

Az éjszaka künn voltam álmomban a lóver- ssenytéren. Rengeteg pénzt nyertem és elmentem üldözőim elől a, tengerre, a hol palotát építtettem magamnak. De a kígyók ide is ut ánam jöttek.

Április 6.

Ma volt a főtárgyalásom. Az esküdtek arra Ítéltek, hogy máról-holnapra egy éjszaka alatt cserél jeni ki az eskü-téri hidat a Lánczhiddál. Vigyem a Lánczkidat az eskü-téri hid helyére ; ezt pedig oda, a hol most a Lánczhid áll. Én erre felséges királyomhoz fordultam, a ki készséggel elvállalta védelmemet, a mely olyan sikerrel járt, hogy magam sem reméltem volna. Nem engem Ítéltek el erre a nehéz feladatra, hanem a tizenkét esküdtet. És miután a lehetetlen hidat helyez est ők se tudták megcsinálni egy éjszaka alatt királyi cédám becsuhatta őket.

Április 25.

Hajón jártunk egy nagy tengeren. Sokan voltak a fedélzeten, a kik már mind meghaltak. A kormányfődön, a kapitány mellett állott egy ember, a ki nagyon hasonlított az édes apámhoz. Mellette állt az anyám. Mikor engem meglátott, igy szólt hozzám :

— Spázó, miért nem csinálod meg az asztalt ? Már háromszor kértem.

.. . Most már igazán meg kell csinálnom ma reggel. Bizonyára nagyon kell neki ott a túlvilágon.

Április 26.

A főtárgyalásomat megint elnapolták. Hallom, hogy nem Mikovich lesz az elnököm, hanem Szlavek ügyész. Az összes esküdtek ellenem voltak. Utoljára mégis megtartottuk a tárgyalást és három évet kaptam, de kitöltöttnek vették és elbocsáj- tottak.

Április 28.

Sok állatot láttam . . . Mintha a hamburgi állatkertben lettem volna. Egy vadmacska utánam szaladt. Kiabáltam és segítséget kértem, de nem láttam emberbőrbe senkit se Azután beleestem a tóba és fölébredtem.

Április 30.

Egész éjjel nem tudtam aludni; mindig verekedtem vágy az őrökkel vagy a rabokkal. Később sírtam, majd hallottam, mikor az óra kettőt ütött. Ilyenkor nálunk harangoznak, mert feltámadás lesz. Husvét első napja... Ilyenkor mindig felkeltem és templomba mentem-.

*

... Ezzel az ájtatos ábránddal végződik a napló, a mely különben tele van egy beteg idegzetű, terhelt ember fantazmagóriáival. A kígyók, a vadmacskak különösen sokat szerepelnek a zavaros feljegyzések között.

Elköszöntem a szomorú szobától és jöttünk kifelé. Az intézet készséges vezetője magyaráz :

— Egy helyütt ugye arról ir Kragujévics, hogy asztalt kért tőle álmában az édes anyja ‘í Az asztalt meg is csinálta másnap a szerencsétlen. Ott őrzi az ágya alatt. Egy szivardoboz fedelét a négy sarkon kifúrta, minden lyukba beillesztett egy gyufaszálat és kész volt az asztal.

Az emeleti folyosón gyermeksirást hallok. Benyitunk egv terembe : nyolez asszonyt iátok nyolez gügyögő aprósággal.

— Részben behozták magukkal a rabasszonyok, — mondja szives kísérőm — részben ide hozta őket a gólya. Tegnap is volt szaporodásunk. Egy kis síró fiuemberrel lettürt többen.

Éreztem, hogy minden vér az arezomba tódul, hogy pirulok, röstelkedek, hogy nem merek a kis buta szemekbe belenézni. A »jó erkölcs« alapján élő szabad társadalom helyett pirultam és az motoszkált a fejemben, hogy mi folytatása lehet annak az életnek, a mely vasajtók mögött, szuronyos porkolábok fenhatósága alatt kezdődött ? Mi ád erőt annak az életnek, a melytől az anya bűne miatt a társadalmi rend elvette a napsugarat ? !

Mindez azonban nem ide tartozó. Ezek a sorok csupán száraz riport akar lenni Kragujévics Kpázó naplójáról.

A HÉT.

Pohiírköszöntő és borban az igazság. Igaz magyar vendégszeretettel és nagyúri bőkezűséggel fogadta a budapesti Unió-Club kitűnő osztrák vendegét, Sieghart Rudolf urat, a ki a legutóbbi gazdasági »kiegyezés« alkalmával, mint Ausztria esze, banket nélkül is megevett bennünket. A kitűnő osztráknak nagy tervei lehetnek velünk a jövőben is, mert pompás pohárköszöntőjében az osztrák és magyar összeköttetés derengő reneszánszát, no meg a jövendőbeli nagy gazdasági organizmusokat emlegette. Jóleső örömmel láttuk, hogy az önérzetes vendéglátók ezúttal nem görnyedtek hétrét, a midőn az előkelő idegen gyönyörű fekvésünket dicsérte. Ellenkezőleg : Hieronymi miniszter azt felelte Sieghartnak, hogy a kölcsönös megértéshez nem elég a jóakarat. Lánczy Leó főrendiházi tag pedig egyenesen kimondotta, hogy a mérvadó faktorok nem abban a szellemben működnek, a mely a kölcsönös megértéshez szükséges. Siegliart ur nagyot nézett. Ilyesmiket ő a koaliczió idejében magyar részről aligha hallott. Azon az Unió-Clubbeli banketten bizonyára volt kitűnő minőségű sajt is. Ezúttal azonban a sajtot evő holló olyan fehér holló volt, a ki a vén róka dicséretének hallatára nem énekelte el a Himnuszt, de nem is ejtette ki a sajtot a szájából.

m

Megy a juhász szamáron. Végre tehát ő is útnak indult. Ö' a nagynevű Kossuth Eerencz és addig ment, a mig egészen Abonyig jutott el. Ö nagyméltóságának azonban nem volt egyéb mondani valója, mindössze annyi, hogy ő azt hallotta : az abonyi munkapárt tiz forintért veszi a szavazatokat. Aztán felkiáltott : »Szégyeljék magukat, hiszen tiz forintért csak egy szamarat lehet eladni.« Punktum, ennyi volt az egész »megnyilatkozás.« Denikve Kossuth Ferencz ur is olyanformán van, mint Petőfi elkeseredett juhásza, Ő is elvesztette a babáját (a baba ezúttal a kereskedelmi táreza). így aztán elkeseredésében mi telhetett tőle ? Nagyot ütött botjával a szamár fejére.-fk

Varietas deledat. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter már ismét toasztozott az ő »könnyü- vérü bőbeszédüség«-ével (Apponyi örökbecsű de- finicziója). A miniszter ur megjelent a maros- vásárhelyi küldöttség tiszteletére rendezett vacsorán és ott felszólalván, furcsának találta Apponyi Albert gróf legutóbbi jászberényi beszámoló beszédét. Az akadékoskodó Hieronymi ugyanis

azt találta furcsának, hogy Apponyi miniszter korában az önálló magyar bankot »nemzeti szeren- csétlenség«-nek (ha jól emlékszünk, »őrültség«-nek is) mondotta. Most pedig, jászberényi beszédében az önálló bankot mint elsőrendű nemzeti szükségletet állítja oda, Ebben, kérem, nincsen semmiféle furcsaság. Ez. csak a mellett bizonyít, hogy Apponyi mennnyivel bölcsebb hazafi, mint Tisza István és mennyivel érdekesebb egyéniség. Apponyi párthívei ugyanis azt mondják és azt Írják Tisza Istvánról, hogy már nagyon unalmas kezd lenni. A hol csak megfordul és beszél, mindenütt ugyanazt mondja. Már pedig a műsornak változatosnak kell lennie. ...

H«S

A megnehezített rejtvény. A mi szépet és jót a dúsan felszerelt raktárban el lehet helyezni, mindazt Ízletesen és bőséges választókban feltálalják a választó polgártársaknak, a kiknél ez idő szerint, bár rövid időre, nincsen nagyobb ur ebben az országban. A banlcos hazafiak még találós mesékkel is traktálják a felséges népet.

— Figyeljék, meg tisztelt választóim, — mondja az egyik főbankos — a különbséget köztünk és a többi párt között. Kimen, csak üdül és mosolyog, a többi munkapárti is alig cselekszik valamit. Tisza a középkort akarja visszaállítani, Kossuth Ferencz és Apponyi pedig kertel. £3 ki az, a ki az ország kerületeiben fáradságot nem ismerő buzgósággal és államférfiul bölcseséggel küzd a jövőért ?

Általános kíváncsiság. A főbankos hazafi azonban nem csupán rébuszt ád fel, hanem ő maga meg is fejti azt azonnal. Justh Gyula — úgymond — e férfiú. Erre aztán kitör a lelkesedés.

Szívesen részt veszünk az éljenzésben, de nem tartjuk helyesnek, hogy a bankos ur ilyen nehéz rébuszokat ád fel a népnek. Mert hogy ki az, a ki fáradtságot nem ismerő buzgósággal küzd, erre még lehet azt felelni, hogy: Justh Gyula. De hogy ki az, a ki államférfim bölcseséggel küzd a jövőért, c kérdésre még igen túlságos fejtörés után sem lehet a Justh Gyula nevével a rejtvényt megfejteni.

Ilyen komplikált rébuszokkal kár az emberek agyvelejét fárasztani. Bizonyára Justh Gyula ur is hallotta már hírét annak a rossz és incselkedő fiúnak, a ki folyton rébuszokkal molesztálta társait. Az egyiktől azt kérdezte :

— Nagyon büszkén lépdel, hosszú vörös esőre van és ugat. Mi az ?

A szegény fiú egy félórái binos gondolkozóé után kinyögto : , .4

— Ha nem mondanád, hogy ugat, akkor azt felelném neked, hogy a megfejtés : gólya.

— Hát persze hogy gólya — mondja nevetve a kis intrikus.

— Gólya ? Hát akkor miért mondtad, hogy ugat ?

— Hát csak azért, mert a rébusz megfejtését meg akartam egy kissé nehezíteni.

id1

Közeledik már a csiga. A jó Isten annyi sok optimizmussal áldotta meg azokat a mi fővárosi és vidéki félhivatalosainkat, hogy szinte irigyeljük minden raffinériától mentes naivitásukat. Ezek mindent elhisznek és a mit nem hisznek, azt belemagyarázzák. Legközelebb egy belga lap tudósítója irta meg lapjának, hogy ő neki Khuen-Héder- váry gróf az általános, egyenlő választói jogról azt mondotta, hogy jönni fog, mert jönni kell. Ezt a mi kedves félhivatalosaink elolvasták és most már tele tüdővel hirdetik : Már jön, útban van, maholnap meg is érkezik a megváltó reform. Reméljük, hogy a miniszterelnök ur ezúttal is mosolyog és hogy nem haragszik a túlbuzgóságért. Ezek a fél- hivatalosok jó gyerekek, csak nagyon messzelátók. Meg lehet nekik bocsájtani, hogyha a belga lap intervjuját rózsás szemüvegen át olvasták és magyarázzák. Néhai Ludassy Gans Mór félhivatalos szerkesztő egykoron lapjának azt a munkatársát, a kit kiküldött Brüsszelbe Rudolf trónörökös esküvőjére és a ki az ünnepségekről nagyon rossz tudósítást küldött, szintén exkuzálta a sok szőrszálhasogató kifogással szemben, azzal védelmezve hűséges emberét a kritikusok támadásával szemben;