Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

1910. május 3., kedd.

PESTI HÍRLAP

33

Kossuth Ferenc Abonyban.

Az abonyi 48-as függetlenségi Kossuth-párt vasárnap délelőtt nagy jelölő gyűlést tartott, melyen megjelent Kossuth Ferenc, az országos párt elnöke és vezére is. Kossuth reggel utazott el Budapestről gróf Bethlen Bálint főispán és Förster Aurél kíséretében. Az abonyi állomáson nagyszámú közönség lelkes éljenzéssel fogadta és a közönség nevében Lipthay György városbiró üdvözölte.. Ezután Lévay Mihály apátplébános lakására hajtatott, ahol villásreggeli volt.

A jelölőgyülés 10 óra után vette kezdetét a templom előtti nagy téren. A zuhogó eső dacára mintegy 3000 főnyi közönség volt jelen. Kostyán József pártelnök nyitotta meg a gyűlést lelkes szavakkal és indítványára küldöttségileg hívták meg a gyűlésre Kossuth Ferencet és a kerület volt képviselőjét, Lévay Mihályt. Kossuth Ferencet lelkesen ünnepelték megérkezésekor. Lévay Mihály tar- auta meg ezután programmbeszédét, majd Kossuth Ferenc lépett a pódiumra. Percekig tapsoltak és éljeneztek.

Lehetetlen, ezzel kezdte Kossuth, fájó sziwel nem gondolni vissza arra, hogy milyen más idők járnak most, mint amikor ezelőtt négy évvel Lévayt önök képviselőjükké megválasztották. Akkor az a támadás, amely az ország alkotmányát érte, összekovácsolta a pártokat, mintha örökre száműzte volna a magyar földről azt az ősi magyar átkot, amelynek a nemzet már sok szenvedést tudhat be és amelynek neve pártoskodás és széthúzás. Nagy reményekkel eltelve vettük át a hatalmat. Nem hihették azok, kik a helyzetet ismerték és ezek közé talán magamat is sorozhatom, hogy sikerülni fog megvalósítani mindazt, amit a magyar szívből és lélekből kitépni nem lehet. De azt hittük mindnyájan, hogy sikerülni fog előbbrevinni a nemzet ügyét a nemzeti és állami jóléttel összekapcsolt jogok érvényesítése terén. Nagy feladat várt reánk. Egyrészt elhordani azokat a romokat, melyeket a íörvénytipró kormány összehalmozott, másrészt kiseperni Augias istállóját és eközben hozzáfogni az alkotásokhoz nehéz körülmények közt, mert az alkotások terét a megelőző kormányok által emelt korlátok* minden oldalról körülvették. Mégis sokat alkottunk. (Úgy van!) Alkotásainkat azonban most részletezni nem fogom, mert itt nem a múltakról, hanem a jelenről és a jövőről kell beszélnem.

A jelen sivár. Mert a legteljesebben önzetlen hazafisággal végzett munka után odajutottunk, hogy ott látjuk nemzetünket ismét, ahol négy év előtt volt. Mindent újra kell ismét elölről kezdeni. Ezt eredményezte az a szenvedélyes széthúzás, amelyik kiütött a nemzet védelmében egykor szövetkezett pártok egy részében.

A hatalmat és kivált a kereskedelemügyi tárcát én azért vállaltam el, mert mint a hatalomnak részese teljes erőmmel oda akartam hatni, hogy megvalósítsuk a választójog reformját (Hosszas lelkes éljenzés), amelyet a most feltámasztott rendszer több évtizedes uralma alatt teljesen elhanyaFELSÉOES MZ Én ZÉS »»»

a Pixavonnal való hajmosás után. A Pixavon enyhe, kellemes, folyékony hajmosó-kátrányszappan, a melyből egy különleges szabadalmazott eljárással kivonták a kellemetlen kátrányszagot.

Nagy általánosságban talán ismeretes, hogy a kátrány jóformán szuverén szere a haj- és fejbörápolás- nak. A legnevesebb bőrgyógyászok a kátrányszappant tartják a hajápolás leghathatósabb szerének. A széles körben ismert LASSAR-féle hajápolási methodusnál a kátrányszappannal való fejmosás fontos szerepet játszik,

A Pixavon nemcsak hogy tisztítja a hajat, hanem kátrány tartalmánál fogva a fejbőrre egyenesen serkentő hatással van. A rendszeres Pixavon-hajápolás, a fejbőr edzésére és a haj erősítésére valóban a legjobb eljárás.

A Pixavont világos (színtelen) és sötét alakban állítják elő. Újabban különösen a világos Pixavon kezd tért hódítani, a melynél a kátrányból a sötét festéket egy különleges eljárással kivonják. A speciális kátrány- hatási azonban mindkét praeparátumnál ugyanaz.

Egy üveg fiira von (világos vagy sötét) Ü5Q £,

golt, úgy hogy egész osztályok képződtek a nemzeti élet terén, amelyek a szavazati jog birhatására minden körülmények között és feltétlenül igényt tarthatnak. Én és pártom folyvást követeltük a választói jog reformját és annálinkább kívántam ezt megvalósitani, mert nemcsak kötelezettséget vállaltunk ebben az irányban a király és a nemzettel szemben, de ezáltal jogot is szerzett magának pártunk arra, hogy hagyományos programmjának a választójogi programmra vonatkozó részét megvalósíthassa. Emellett még az a fontos indok is serkentett, hogy egy bizonyos nemű választói jogot a magyar nemzet ellenségei teljes erejükkel igyekeznek a nemzetre reáerőszakolni, mert jól tudják, hogy ha a reformot úgy viszik keresztül, mint a hogy ők akarják, akkor ezzel a magyar nemzetnek sírját áshatják. (Úgy van! Úgy van!)

Véget akartam tehát vetni annak, hogy a választói jogi reformmal folyvást fenyegessék a nemzetet — felülről mint Damoklész Jcarddal, alulról mint gyilokkal. (Élénk* helyeslés.) Nagy hiba volt a reformra vonatkozólag elvállalt kötelezettségünket nem teljesíteni. E teljesítést én folytonosan sürgettem. A reform elmaradásáért tehát engemet felelősség nem terhel. Elvem volt mindig és most is az, amit rövid mondatban ki lehet fejezni: jogot, munkát és kenyeret adni a népnek.

Jogot azoknak, akik a magyar hazát szeretik és akik képesek volnának a magyar hazáért vérüket ontani, mint jogtalanok is, mint ahogy ontották vérüket a jobbágyok. Munkát és kenyeret és ezzel jólétet s a jóléttel rendszeretetet, jogtiszteletet a nép széles rétegeiben! Tudom és hiszem, hogy a jog és a jólét erősen képesek a nép legszélesebb rétegeit a hazához csatolni. (Élénk tetszés.)

Mint kereskedelmi miniszter ügykörömbe tartozott az ipar és kereskedelem előmozdítása, amelyek a jólétnek leghatékonyabb eszközei és alkalmam nyilt teljes erőmmel dolgozni hazánk gazdasági önállóságának megvalósitásán és ezen önállóság két kellékének megszerzésén, az önálló banknak és az önálló vámterületnek.

Ami a bankot illeti, az önálló hitel az országik' jóléte biztonságának egyik legerősebb forrása, mert hogyha az ország hitelének szálai oly helyen futnak össze, amely hely egy más állam befolyása alatt is áll, pég pedig olyan állam hatalma és befolyása alatt, amelylyel bár a pragmatica sanctió- ból kifolyólag örök szövetségben élünk, de amely — fájdalom — ellenséges indulattal van irántunk eltelve, akkor hitelünknek ezen mindenható központját akkor használhatják fel ellenünk, amikor akarják, ha ellenfeleink befolyása nagyobb, mint a mienk. Ily körülmények között hitelügyünk ki van szolgáltatva a jóindulatnak vagy a rosszindulatnak. És miképen találhassuk meg azt a megnyugvást, amely a közgazdasági élet fejlődésére szükséges, midőn azt látjuk, hogy Ausztriában az a párt jut mindinkább erőre és hatalomra, amelynek megteremtője, vezére és apostola Lueger, aki a magyar- gyülöletet végrendeletileg hagyta híveinek.

Ami az önálló vámterületet illeti, hazánkat csak akkor tehetjük iparállammá, hogyha vámügyeink felett önállóan rendelkezhetünk

Mint miniszter a nagy- és kisipart teljes erőmmel elősegítettem. A kereskedelmi szerződésben, melyet Ausztriával kötöttünk, megvédelmeztem az anyagi érdekeket, legalább is oly mérvben, mint ahogy azok a megelőző vámszövetségek kötése alkalmával megvédelmeztettek. Közjogilag pedig igen nagyfontosságu vívmányokat értünk el, amelyekből kifolyólag ezentúl Magyarország mint szerződő fél és állam és a magyar vámterület, mint szerződő vámterület jelenik meg a külállamok előtt, ami eddig sohasem volt.

A nemzetinek nevezett kormány munkálkodását nem fogom részletezni. Tehát itt megállók és rámutatok arra, hogy ha a nagy függetlenségi párt minden téren elfogadta volna az általam elkerülhetetlenül szükségesnek felismert fokozatosság elvét és erre nézve semmivel sem tett volna kivételt, a bank- és vámterület ügyeit is a teljes megoldás utján messzire előrevihettük volna egyesült erővel, erős kitartással, holott most a széthúzás következtében odajutottunk, hogy nem lesz meg sem az önálló nemzeti bank ennek az évnek végére, sem az előrehaladás az önálló bank felé és nem lesz meg a nemzeti védelem előkészítése arra, hogy 1917-ben tényleg megvalósíthassuk az önálló vámterületet, mert mindazon védelmi pont és eszköz, amelylyel ezt előkészítettük volna és amelylyel visszaverhettük volna az osztrákoknak máris megkezdett rendszeres támadásait, egytől egyig a feltámadt régi rendszer híveinek kezébe juttatták, akik még csak nem is akarják előkészíteni az önálló vámterületet, mert ők azt hiszik, hogy ez a magyar nemzet olyan élhetetlen, olyan gyámoltalan, hogy csakis egy más állammal közösségben tud boldpgulni, mintha oda jutott volna a magyar nemzet, ahova a sokáig rabságban sinylődők szoktak jutni, akik — midőn megszabadulásuk közeledik, félnek a szabadságtól, félnek az önállóságtól.

Idejuttatta az országot a széthúzás és egyrészt a nemzeti jogokért kifejtett erősebb törekvés ellenakciót szült Ausztriában, úgy, hogy most

már rendszeresen igyekeztek onnan a mi belügyeinkbe beleavatkozni és az összbirodalmi ábránd, mely Ausztriára már óriási csapásokat hozott a múltban, teljes erővel hatalmába ejtette az osztrák közvélemény nagyrészét. Ezzel szemben mi magyarok úgy állunk, mint az oldott kéve, a magyar nemzet jogait védő párt rneghasonlott kebelében, az a párt pedig, amely négy évig tetszhalott volt és most feltámadt, pártprogrammjává tette a lemondásnak fogalmát úgy, hogy még csak meg se kísérelje a nemzet a küzdelmet jogaiért.

Csodálatos jelenség, az a párt, amely azt hirdeti, hogy neki volt igaza a múltban és mégis oly kevéssé büszke a múltjára, hogy még a nevét is kicserélte. Épen ez az uj neve jellemző felfogására. Úgy nevezi magát, hogy munkapárt, mintha a munka végcél volna, nem pedig eszköz és ez a végcél annál különösebb, mert nem törekedvén a párti a gazdasági önállóságra, a nemzetet arra Ítéli, hogy* nemzeti munkája eredményének nagy részét Ausztria élvezze. A munka nem egy pártnak prog- rammja, hanem minden párté, sőt minden egyes# emberé, aki nem akar elzüllött vagy parazita tag-* jává lenni az emberi társadalomnak. Továbbá maga a munka nem szükségszerüleg dicséretes valami, mert attól függ, hogy mi az a munka. Ha például a nemzet nagy nehézségek között elkezdte megépíteni jogainak erős várát, és a megépített részt neki- állanak szétszedni, ez is munka; de ki az, aki e munkát nemzetinek és üdvösnek nevezhetné.

Egyébiránt annak a pártnak, amely a magyar nemzetnek a megadást hirdeti, jövője nincs. (Úgy van!) A megadásba belenyugodhatik egy kifáradt nemzet ideig-óráig; de ha állandóan belenyugodnék, akkor a .megadás szolgaságba vihetne, a szolgaság szegénységbe, a szegénység pedig a nemzeteknek abban a versenyében, amelyet a huszadik században folytatnak, a sorvadáshoz és a halálhoz juttatná a nemzetet. De bízom benne, hogy a magyar ember nem fogja megtanulni soha azt, hogy miképen adja meg magát, miképen mondjon le jogainak érvényesítéséről. (Lelkes éljenzés.) Ha a megadás lett volna a nemzet szelleme, akkor még az 1867-iki alkotmány sem jött volna létre, amely alkotmány a munkapártnak és vezetőinek bibliája.

Én nem hiszem, hogy az abonyi kerület —* amelyben élénken él az ősi magyar erős érzelem —. kiragadható legyen azoknak sorából, amelyekben a függetlenségi zászló érintetlenül, magasan lobog. És ha jön ide valaki, aki azzal akarja lealacsonyítani a választók emberi tekintélyét, hogy mint portékát vagy mint barmokat meg akarja őket vásárolni, kérdem én önöktől, miféle állatot lehet tíz forintért megvenni. (Hangos közbekiáltások: Szamarat!) Eltalálták, tisztelt polgártársaim, igenis, szamarat lehet csak tíz forintért venni és szamár az, aki tíz forintért eladja polgári jogát épen akkor, amikor a feltámadt rendszer hivei az általános választói joggal kacérkodnak. (Élénk' helyeslés.) Ismerem e kerület honleányainak lelkes érzelmeit, tudom, hogy a férfiak hazafisága részben az ő nemes szivükből meríti forrását, kérem a kerület leányait és asszonyait, hogy ha a községben lesznek olyanok, akik magukat eladják', mutassanak rá ujjal az utcákon és mondják szemükbe azt, hogy ime: itt van az az ember, aki magát annyira becsülte, mint egy szamár. (Nagy derültség.)

Az összetartást meg fogja őrizni ebben a kerületben az a szeretet és bizalom, amelyet én önök iránt, önök pedig, ahogy ma is megmutatták, irántam éreznek és meg fogják választani Lévay Mihályt, akire büszkén tekinthetnek mint képviselőre, mint ahogy tisztelettel környezték őt mint embert, akinek emberszeretete és aranyszive rég meghódította választóinak ragaszkodását. Tudom, hogy nem fogok csalódni önökben és Isten áldását kérem önökre és családjaikra.

Percekig ünnepelték Kossuth Ferencet a beszéd végeztével. Ezután Förster Aurél, a monorí kerület Kossuth-párti képviseljelöltje, mondott igen ötletes beszédet nagy hatás mellett.

Délben a Kossuth-szállóban 300 terítékes bankett volt. Lévay Mihály éltette Kossuth Ferencet, mint a függetlenségi párt vezérét.

Kossuth Ferenc beszédében ismertette azokat az akadályokat, amelyek az önálló banknak 1911-ben való felállítását lehetetlenné tették és rámutatott arra, hogy mennyire haladt volna előre az ország az önálló bank felé, ha a széthúzás folytán a hatalmat kezükből ki nem adják. Az abonyi kerületi polgárait éltette.

Gróf Bethlen Bálint tartalmas felköszöntő- jében igaz örömét fejezte ki afelett, hogy nemcsak Erdélyben, hanem az Alföldön is oly nagy szeretettel és ragaszkodással veszik körül Kossuth Ferencet.

Délután öt órakor lovas bandériummal hosszú kocsisor kisérte ki Kossuth Ferencet az állomásra, aki visszautazott Budapestre.

HázTníaidoRosok és lakók figyelmébe

Lakások poloska és moly elleni karbantartását helyisé génként ötven fillér havi díjért elváljalja ísjl

„Standard“ féregellen karbantartó társaság, Kossuth Lajos-u. 14—16. Telefon 66—63.