Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
1911. február 18., szombat Pesti hírlap égett a nemzet s a nagy fejedelem nem is álmodott arról, hogy nemzete hűséget esküdjön a császárnak. S íme, Károlyi Sándor, kire a szabadságharc vezetését bizta, már március 14-én átpártolt a császárhoz s április 29-én már aláírták Szatmáron a békeszerződést, mely hontalanná tette Rákóczit s kiütötte a kurucok kezéből a fegyvert. Pardon, el ne ragadjon a hazafias frazeológia! — a kurucok nagy része valósággal követelte a békét. Mindenki vissza akart térni házi tűzhelyéhez. És csak igen kevesen voltak, kik kibujdostak Rákóczi után. s ezekről szól a régi nóta: Szülőföldem Isten hozzád, A hazám már Lengyelország. A hazám már Lengyelország, Mégis sirva gondolok rád. Még 1849-ben is sokan bujdostak ki Kossuth Lajos után. De ezek nagy részét a félelem is vitte, hogy börtön vagy halál várna itthon rájuk. A legutolsó nemzeti ellenállás már vértéiért volt. S ekkor csak egyetlen egy gazdag four bujdosott ki ideiglenesen Egyiptomba, ez is csak azért, — hogy ne kelljen pénzt áldoznia a nemzeti ellenállásra. Mi nem bujdosunk ki a külföldre; csak kirándulásokat teszünk oda. Ma mindnyájan békét kötünk. . . . Tanárok, tanítók és papok tartsanak fölolvasásokat az ifjúság előtt Rákóczi koráról. Hogy az uj nemzedék ne legyen olyan gyönge és hitvány, mint mi vagyunk. Zsolt. Napi hírek. Az első „jupe-culotte.“ — A szoknyanadrág. — Párizs utcáin már megjelent két bátor hölgy, kik a bájos és nőies szoknyát sutba dobva, magukra szedték a félnemü ,,jupe-culotte“-t, a szoknyanad- rágot. Az utcai közönség természetesen kinevette a nadrágoe uj kor hírnökeit, ellenben a szabónők di* vattermeiben forradalom készül kitörni és a forradalomban két jelszó van: Ízlés és feminizmus. Az ízlés nevében Paquin asszony, a legnagyobb női szabóság igazgatónője, vezeti a rohamot egyik francia lapban a félnemü nadrág ellen, másik oldalon pedig Pelletier asszony, a francia sufragettek vezére, a feminizmus nevében diadalnak mondja, a „női szolgaság“ megszüntet jelentő nadrág feltűnését. Igen érdekes nyilatkozatok ezek, nemsokára közelről fognak bennünket is érdekelni. Madame Paquin pl ezeket mondja: — Nem uj divat ez, csupán periodikusan fel- felujuió hóbort, A női ruhának egy törvénye van: az Ízlés, a női ruhának semmi köze sincs a feminizmushoz, sem a filozófiához, sem semmiféle tótágast álló eszü him vagy nőnemű szobatudós ferde gondolkozásához. Igenis van a nőnek joga a nad- Tágviselethez: a mulató színpadán, mikor azért ölti fel a testhez tapadó nadrágot, mert elevégre ruha nélkül nem léphet színpadra, idomait pedig — pénzért •— úgy akarja és kényteleu mutogatni, amint az Isten megteremtette. De hogy egy nő magára szedjen egy nadrág-féle szoknyát azért, hogy vagy elrútítsa alakját vagy cocottot játszón, bár uriasszony — azt józan észszel megérteni nem lehet Magára valamit adó divatterem ilyen ruhát nem fog előállítani s valamire való úri asszony nem fog ilyesmit magára venni. Különben is van módunk reá, hogy, ha mégis feltűnne ez a divat, rövidesen le is járja magát.“ Ez a mód — mint ismeretes — az, hogy a nagy szabócégek néhány ezer ilyen ruhát csinálnak és ingyen szétosztják olyan hölgyek között, kiket utánozni aligha lesz valakinek kedve. Pelletier asszony, a lelkes feminista, ellenben igy beszél: — Lelkesedés fogott el, midőn az első szoknyanadrág megjelent az utcán. Ez a női rabszolgaság végét jelenti. A nő nem báb többé. Szaladhat, gyorsan felsiethet a lépcsőn, nem kell szoknyáját tartani, nem lesz a divat szeszélyeinek alávetve. A nő valósággal férfiúvá válik. — De asszonyom, ■— vetette közbe az in tériek közben a hírlapíró — a férfiak nőket akarnak feleségül elvenni és nem férfiakat. — Eljön az idő és meg fog szűnni a házasság mai formája is. A nő egyenlő a férfival. Egyenlően fog keresni, a közös életre nincs szükség. — De asszonyom, a szerelem? — Eh, ha színházba akarok menni, nem építek színházat, hanem váltok egy jegyet. Amiért szeretünk valakit, miért lekötni a nő életét?“ Azt hisszük, elég a derék feminista beszédéből, ki — leírás szerint — 50 év körül jár, igen sovány, s arca feltűnően hasonlít egy idült amerikai groomóhoz. Ámbár ezt elmondani sem kellett volna felőle, mert elvei után senki sem képzelhette valami rózsás arcú asszonykának. A „jupe-culotte“ ellenben veszedelmesen közeledik. Becsben már erősen hirdetik a kész női ruhaüzletek, tehát el lehetünk készülve a legrosszabbra. Ide kell iktatnunk Cour- teline párizsi iró megjegyzését a szoknyanadrágot illetőleg: — A női boka, a pókhálószerüen finom női harisnya, a csipkés, rejtelmes női „izé“ — olyan hatalmas szerepet játszik a férfi életében, hogy mindennek varázsát nincs joga kiirtani nehány eltorzult észjárású teremtésnek. Addig izgat kellemesen valami, addig érdekel valaminek rejtett baja, — mig az ízlés áll közöttünk őrül. Nadrágba bujtatott nő, — brr, olyan szörnyű valami, mint egy valencien csipkés férfi-mieder. Agyon kellene verni azt, akinek eszébe jutott ez a torz, félnemü ruha.“ A túlbuzgó detektív. — Egy kairói orvos kalandja. —• Három nap óta Budapesten tartózkodott dr Chaim Vitáli Azazia kairói orvos. Az orvos igen előkelő és hírneves ember a maga országában, ál- litólag kiváló tudós és sokat tapasztalt ember, aki beutazta már az egész világot. Most Budapestre is elvetődött, kiváncsi volt a magyar fővárosra, megváltotta tehát a jegyét Bécsbon és gyorsvonattal érkezett hozzánk. A Rákóczi-uti Adria-szállóban bérelt lakást, A vendégkönyvbe beirta a nevét és dehogy mert volna arra gondolni, hogy roppant kellemetlenségei származnak Budapesten csak azért, mert idegen hangzású a neve és idegen 6 maga is, a rendőrség szempontjából mindenesetre gyanús idegen. A pesti detektívek közül Kalmár Hugó van megbizva azzal, hogy a fővárosba érkező idegeneket szemmel tartsa és ha gyanúsnak talált valakit, figyeltesse. Az egyik budapesti előkelő szállóban tartózkodik állandóan a detektív. Amikor a kairói orvos megérkezett, nyomban föltűnt neki a napbar- nitotta arcú török ember, akinek megjelenésében nagy veszedelmet sejthetett, mert kiadta az utasítást Mitterpacher nevű társának, hogy vigyázzon a doktorra, ne téveszsze szem elől, kisérje mindenüvé és ha történetesen el akarna utazni, azonnal akadályozza meg ezt a szándékát és vigye be a rendőrségre. Ez az utasítás még azon a napon elhangzott, amikor a kairói orvos a fővárosba megérkezett. Dr Chaim Yitáli Azazia pedig nyugodtan sétált Budapesten, az Andrássy-uton. színházba ment, kávé- házba és érdekelte általában a magyar főváros. Mindent megnézett, amit a fővárosban látni lehet, de nem vette észre, hogy tiz lépésnyire a háta mögött, mint az árnyék, kiséri a rendőrség embere. Pedig az orvos ellátogatott a török konzulátusra is, ahol láttamoztatta az útlevelét és az Írásait. Pénteken délután négy órakor dr Azazia kifizette a szállóban tartozását, összecsomagolt és kocsin a keleti pályaudvarra hajtatott, Konstan- tinápolyba akart utazni, hogy onnan hazatérjen Kairóba. A perronon azonban egyszerre elébe állott Mitterpacher detektív és fölszólitotta a kairói orvost) hogy kövesse a főkapitányságra, A perronon összecsődültek az emberek és körülfogták a detektívet és a kétségbeesetten tiltakozó török embert. Dr Azazie tiltakozott, franciául magyarázta a titkos rendőrnek, hogy jogtalanul bántják, hiszen semmit sem követett el, rendben vannak az írásai. De nem használt semmit a francia szó, amit különben sem értett meg senki. A titkot, rendőr pedig, amint a gyorsvonat a pályaudvarról kirobogott, karon fogta az orvost és magyarázóim jegyezte meg a kiváncsi tömegnek: — Leánykereskedő . , . Most már senki sem kelhetett az orvos védelmére. A főkapitányságra került dr Azazia, ahol a rendőrőrszobában helyezték el. Mitterpacher detektív íredig jelentést tett a központi ügyeletnek, Taba- kovicli rendőrkapitánynak és dr Koós Géza rendőrfogalmazónak : — Jelentem, hogy a keleti pályaudvarról, Kalmár Hugó detektív rendelkezése és utasítása értelmében elővezettem cs őrizet alá helyeztem az Adria-széllóbeli török embert. Hogy miért történt a bekisérés és miért szükséges az idegen ember őrzése, nem tudta megmondani a titkos rendőr. Azt a választ adta, hogy Kalmár Hugó utasította, aki fél órán belül szintén itt lesz és majd magyarázattal szolgál. A főkapitányságon pedig ezalatt telt, múlt az idő, már öreg este lett és Kalmár detektív még mindig nem jelentkezett. Az őrszobán pedig türelmetlenkedett, felháborodva tiltakozott dr Azazie, ős követelte, hogy vigyék a kapitány elé és hallgassák ki, ha már idáig elhurcolták. Este fél kilenc órakor megtörtént a kihallgatás. Már nem győzték várni Kalmár Hugót és je^-zőkönyvet vettek föl az idegen vallomásáról. Es ekkor kiderült, hogy dr Óhaim Azazie lelkét semmi bűn nem terheli, minden Írása rendben van, a főkonzul is tanúsítja, hogy Kairóban orvosi praxist folytat és igen előkelő ember. Most következett a megdöbbenés. Tabakovits rendőrkapitány és dr Koós Géza rendőrfogalmazó nyomban látták, hogy tévedésről van szó, illetőleg a rendelkező detektív túlkapáséiról. Bocsánatot kértek a meghurcolt orvostól, akit természetesen azonnal szabadlábra helyeztek. Boda Dezső főkapitány is értesült, a dologról és referáltatok magának a történtekről. Maga a megbántott orvos elismerte, hogy a főkapitányság tisztviselői nem hibásak, itt egyedül Kalmár Hugó követett el súlyos hibát,, amit csak fokozott azzal, hogy fél kilenc óráig nem is mutatkozott. Amikor dr Azuzio eltávozott a rendőrségről, beszéltünk vele. Ezeket mondta: — Most már látom tisztán a helyzetet, a rendőrség roppant udvariasan helyreütötte a hibát, amit a detektív elkövetett. Becsből jöttem Budapestre, hogy itt is szétnézzek. Azért jártam az osztrák fővárosban, hogy sulyoB belső bajomat tanárokkal kezeltessem. Csak azt sajnálom, hogy a feltartóztatás következtében lekéstem a hajóról, amely Konstantinápolyból Cairóba vitt volna. így most kénytelen leszek néhány napig Konstantinápolyban időzni, amit szintén nem szívesen teszek, mert kellemetlen emlékek fűznek a török fővároshoz. Az édesapám, Azázia Salamon, dúsgazdag selyemkereskedő volt Kinstantinápolyban, de az ujtörök forradalom minket is elsöpört. Én udvari orvos voltam Konstantinápolyban. Cairóba menekültünk és most ott folytatom a praxisomat . . . Dr Azázia szombaton elutazik Budapestről. Az bizonyos, hogy nem visz magával kellemes emlékeket, mint annyi sokan mások, akiknek dolguk akadt Kalmár Hugó detektivvel. Mert nem az első eset ez, amikor Kalmár bebizonyította, hogy ügyetlen és rossz detektív. Az ilyen tévedéseknek és túlkapásoknak esetleg súlyosabb következményei is lehetnek, de mindenekfölött kompromittálják a budapesti államrendőrséget, amely pedig több Ízben tanujelét adta mar annak, hogy európai nivón álló közbiztonsági testület. A főkapitány helyesen tenné, ha olyan munkakörrel bízná meg az embereit, amely munkakörnek meg is tudnak felelni. — (József főherceg adománya.) Makóról jelentik, hogy József főherceg igen meleghangú levél kiséretében ötszáz koronát küldött a Kis- zomborban lakó Berzecky Ella úrnőnek, aki saját költségén aggok rószero menhelyet tart fenn. Az adományt az úrnő a menhely céljaira fordítja. — (Báró Fcjérváry Géza állapota.) Báró Fejérváry Géza v. b. t. t., a darabonttestőrsóg parancsnokának egészségi állapotában örvendetes javulás állott be. A beteg táborszernagy állapota minden tekintetben kielégítő, úgy, hogy most már a nap legnagyobb részét ágyon kivül tölti. Orvosai tanácsára azonban még jóidéig szobáját fogja őriznL _________________H__
