Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Ä sárosi rom,

(Kosa verse.)

Felietekig meredő hegyorom, Rajta sötétlik » sáxosi rom.

Rajta pihen meg az esti sugár, Felpirul akkor a dúlt falu vár.

Tört falakon suhan által a szél, Oly szomorú, mit a csacska bes.

Hős fejedelme hová menekült! Csillaga fénye bús éjbe merült.

Marmora partjain ott pihen 8, (Barátinál: partján) Árva honért dali harczra kelő.

(Barátinál: deli)

Tárogatója, amely zonegett, Nem veri már fel a rengeteget.

Lassan az esteli nap lemezül, Szürke romokra bús éjszaka ü?

Ámde a bérez tetején mi mosol Ott ragyog, ott kel az éjjeli hol

Szende világai a romra ragyog, Lengenek ott a fehér alakok.

Sír fenekéről a régi vitéz Kelt vala fel s hona tájira néz.

Látva a nemzetet, ajka panaszt Zeng szomorún megutálva ma azt,

íTérj le sírodba, ie szellem-alaki Nemzeted újra lesz, újra szabadj

Aa egész költeménynek csöndes elégiái Hangja egyáltalában, nem értetheti meg velünk Petőfinek azt az őszinte vallomását, mely sírva fakadó érzéséből felbuzgóit költeményről szól. Ez a vers nem a Petőfié. Most már az a legérdekesebb: hogyan került ez a Kósa-féle költemény a ^Petőfi kötetébe ? Erre pedig csak ÍBaróti Lajos adhat fölvilágositást, mert szegény Kosa Barna már jó ideje nyugszik a flebreczeni temetőben.

*