Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Egy lap Petőfi élettörténetéből.

A harczok zaját már régen felváltotta a béke csendes harmóniája, s lüktet a »nemzeti» élet. Halad mindenütt, úgy hogy ma már a magyar is büszkén felveheti a versenyt a müveit nyugottal. Do nagy haladásunk mellett sajátságos az, hogy a haladás elősegitőit sokszor csak névszerint ismerjük. Akik annyit tettek, s talán szenvedtek is a «közéit», — nem egy példa van reá — az ismeretlenség ködébe vesznek. Tekintsük Íróinkat, haladásunk legmagasztosabb képviselőit, akik közül bizony oly sokan — mondjuk ki — teljesen ismeretlenek. E tény létele a mi részünkről, utódok részéről, sértés a nemzeti kegyelet iránt. Pedig, ha okát keressük, ezt oly könnyen megtalálhatjuk. Életrajzi adataikkal nem törődünk. Igaz, sokszor csekély dolgok: egy kis lap, egy-két szó a szemtanuk, kortársak szájából, de mi még ezeket sem érünk rá lejegyezni az utókor számára, amely egységes életrajzot készítene belőlük, mely által az Írónak és általában a nemzet napszámosainak ne csak neve, de lényének, egyéniségének, valójának egész ismerete átmenne a nemzet tulajdonába, nevelné önérzetét, büszkeségét.

Tekintsük pl. a németeket, akik a legapróbb, a nevetségig menő csekély adatokat is egybegyüjtik kedvelt nagyjaik életéből. Van eset rá, hogy egy nagy írójuknak gyermekkori számláját is felvették éléfkörténetébe, mint »nevezetes* adatot. Nálunk kevés ily lapocska — kevés ily mozzanat ismeretes — még világtörténeti nagyjaink életéből is. Keressük őket, — talán még találhatunk.

Egy ily elveszett lapot találtam én is meg, s nem kisebb nagyunk, mint Petőfinek életéből; Azt hiszem, nem lesz érdektelen közölnöm. Kis mozzanat, de nagy élet mozzanata.

Úgy az 1846—1847-es években történt, hogy Petőfi, már akkor országos hírű költő, nagyobb utat tett Felső-Magyarországon keresztül. Nógrád vármegye székhelyén, Balassagyarmaton is megfordult, hogy ott részt vegyen a lelkes «tekintetet karok és rendek» gyülésezésében. Innen kirándult a közeli Kékkő várába is, mert hisz’ ő úgy szerette a romokat. Ott is nemzeti hősök nyugszanak, ott élnek még kőben, virágban a dicső múlt félistenei, Hozzájok vágyott a költő.

Gyarmat,, és Kékkő között útba ejtjük NagyKürtöst. (itt megállunk

...........Lakodalmas nép a

t

emplom előtt, bent egy boldog pár esküszik örök hűséget a Mindenható színe előtt. Ki a boldog pár ? Tudakozódjunk csak utánok.}