Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

yj— Petőfi első szerelme._Kéme(|gJji6fe, kimar sok becses adatot szolgáltatott Petőfi életrajzálioz, a következő érdekes' visszaemlékezést irta meg most tt nagy költő első szerelméről:

As 1838-ik évben Petro vies Sándor Neumann Frigyesnéné! lakott Neumanné nekem keresztanyám volt, ő beszélte el egy jó órában Petőfi első szerelmének történetét. Neumannénak volt egy Juliska nevű szép szőke leánykája, Petrovicscsal egykorú. Még természetük, szokásaik is egyezők voltak. Mindenben szépen megegyeztek s hova-tovább fiatal lelkűkben a szerelem csirája föl is ébredett. Bizonyitia ezt az, hogy Juliska Sándornak mindenben kedvét kereste, mindent megtett akár ebéd, akár vacsora alkalmával mindig szívesen szolgálta ki őt Iránta nagyon figyelmes volt, léptét-nyomát érdeklődéssel kísérte, annyira, hogy Sándornak nem is kellett magát törnie az után, hogy magukban egyedül találkozzanak. Ez aztán keresztanyámnak is feltűnt; Juliskát és Sándort szemmeltartotta, mert tapasztalta, hogy ez a találkozás már több a gyermeki vonzalomnál, hanem ez már a szerelem jele, mind Juliskánál, mind Sándornál. Junius hónap egyik szép holdvilágos estéién a kert lugasában együtt találta keresztanyám Juliskát és Sándort; egymást ölelték és csókolták. Mikor ezt keresztanyám meglátta, mint anya természetesen nem hagyta szó nélkül, hanem nyomban rea|uk tört s szénéi zavarta a fiatal szerelmes párt. — ki jobhra, ki balra futott a kertben. Mikor Juliska és Sándor már a lakásban voltak, keresztanyám mindkettőjüket erősen megdorgálta. Másnap reggel Neumanné úgy intézkedett, hogv Juliska és Sándor többé együtt ne lehessenek. Nem volt könnyű dolog a szere'mesek elválasztása, de meg kellett tenni. Juliska megdorgálása után Sándornak azt mondta keresztanyám: «Te pedig, Sándor, inkább föladataidat tanuld, semhogv ilveneket cselekedj. Korán kezded még ezt flam! Mai naptól kezdve nem leszel nálam, hanem odaadlak Koren István professzorhoz, majd az megtanít szerelmeskedni. Szülőidnek pedig megírom: hogv cselekedtél.» Erre Petrovies Sándor elkomolvodott és azt felelte: «Kedves nénikém, ne tegye azt, hogy szüleimnek írjon, mert akkor inkább a nagyvilágba I megyek!» «No jó, nem írok, — de itt nálam sem kosztban, sem kovártélybán nem leszel», válaszolt Neumanné. Erre mind Juliska, mind pedig Sándor eihalaványodott és kőnyezett. Neumanné szavát megtartotta, nyomban elment Koren István professzorhoz s elmondta, hogy mit tapasztalt Juliska leánva és Sándornál a megelőző nap