Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Szép jövedelemmel távoztunk Temesvárról, hogy Aradra menjünk, ahol Gőcs szinlgazgatő három esti előadásra engedte át a színházat, gondolom, azzal a föltétellel, hogy a bevétel felerésze az övé.

Aradon ért utói bennünket a március tizenötödiki mozgalom híre, pár nappal a szabadság első riadója után, mert akkor Budapest és Arad közt még nem volt te- legráf, akkor még a hir nem röpült vil- khyszárnyin az ország minden zugába. „Egy nő, aki az ablakon kiugrik“, ezt a félig vígjátékot, félig népszínművet adtuk.

A mámor ránk, színészekre is átragadt. A darabban én játfzottam a kis bárónőt, aki kényességből és furfangból kiugrik az ablakon, de csak akkor, amikorlátja, hogy szénával hatalmasan megrakott sze kér áll a falusi kastély ablaka alatt.

Rendes toalettemet rögtön kiegésziiettem a mámoros helyzet követelése szerint. Eiüsttel áttört gyönyörű magyar fejkötőt tettem a fejemre, a keblemre pedig két hatalmas nemzeti színű kokárdát.

Amikor ezzel a diszszel kiléptem & színpadra, az előadást szinte meg kellett szakítani, mert percekig tartó, falren^ető tapsvihar üdvözölte megjelenésemet.

FeleUné (Peleki Mik*0s első felesége), aki társaságunk népszínmű primadonnája volt és Török Bálintnét játszotta, a Blahdné későbbi hires szerepét: magyar népdalokat és hazafias dalokat énekeit, szintén freue i- kus hatással.

Előadás után a város fényárban úszott és zenés fáklyás-menetek járták be Arad minden nícáját. Talán még arra a térre is esett fény, ahol másfél évvel később kilenc bitófa árnyékában játszódott le a magyar történet egjik legnagyobb ős legszentebb tragédiája! . . .

JL

'«•- fr.

y