Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Az első fogadónál, melyet benne találtam reggeliztem, bár ezt Iglón is tevém; mert előtte megpillan- tám a korcsmárosnét, ki igen szép volt s én a szép korcsmárosnék iránt különös hajlandósággal viseltetem.

»Tovább haladva Rozsnyó felé, szelídül az eddig zordon táj; a fényük közzé más, világosabb zöld fák elegyednek . . . nem tudom: micsoda fák ? mert isten nélkül való rósz botanikus vagyok , . . mint a magyar olvasó közönség, ki annyi fűzfa- és bodza- sipot tart valami mahagóni fuvolának.«

Jellemzi a költőt, hogy három hétig Szepesben élésének semmi nyoma sincsen költészetében. Reá, ki ezerszinü ecsettel tudta festeni a természet szépségeit, jóformán semmi hatást sem gyakoroltak Sze- pesnek gyönyörű vidékei. Ennek okát maga megmondja »Az Alföldi- című költeményében, mely itt járása előtt egy évvel kelt:

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegy-völgyedet nem járja.

De azért Szepesnek hegy völgyeiben, a »cipcer« magyarok ajkain, mindörökké él az ő dicsősége.

— Vége. —