Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Történetesen Kerényinek irói neve szintén Vidor volt. Mig Kerényi a hölgyekkel társalgóit, azalatt Petőfi a kutyának köveket kezdett dobál- gatni, s mindannyiszor torkaszakadtából kiabálta:

— Vidor apport, apport Vidor!

Kerényi nem tudván mire magyarázni ezt a különös mulatságot, kérdően meresztgette nagy szemeit hol Petőfire, hol azokra, kik Petőfi mulatságában osztoztak, s végre ingerülten mondá:

De mégis csak nagy vexa az rám nézve, hogy kutyára jön a nevem!

Petőfi az eredménnyel teljesen megelégedve abbanhagyta az ingerkedést, s miután Kerényinek megmagyarázták, hogy az a kutya már régóta viseli azt a nevet, ő is megsimogatta Vidor druszáját.

Petőfi nagyon szerette az efféle tréfás bosszantásokat. .Kgyszer vacsora után Pákhék és egy-két ismerőjük kiültek a ház előtt levő padra és pipáz- gatva elbeszélgettek múltról, jelenről, jövőről. Petőfi levélírással lévén elfoglalva, szobájában maradt, hová Pákh Albert beküldötte Miklóst, hogy töltse meg a pipáját. Petőfi meghallván a fiútól, hogy mi járatban van, átveszi tőle a pipát s olyan keményre tömi, hogy alig szelei, azután meggyujtja, s e szavakkal adja át neki:

— De meg ne mondd, hogy én töltöttem! Megígéred ?

— Meg.

Albert hozzá fogott a pipázáshoz, szitta-fujta, hol a pipát, hol a szárát piszkálgatta és szidta az öcscse ügyetlenségét, ki csöndes megadással tűrte a szemrehányást. Petőfi azalatt olykor kitekintett az ablakon és titkos örömmel nézte az eredménytelen kinlódást. Másnap azt kérdezte Alberttól, hogy nem erős-e néki az a dohány, a mit a múlt este szitt ?

— Az a kölyök úgy megtömte a pipámat, hogy el sem szívhattam! felelt Albert mérgesen.