Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

— Mit kóstál az a labda?

— Két garast.

— Majd otthon emlékeztess, hogy megadjam a két garast egy uj labdára.

És Miklós másnap csakugyan emlékeztette Petőfit a két garasra, s meg is kapta tőle; de nővéreitől is kapott azért olyan pirongatást, hogy talán még ma is röstelli.

A kellemetlen időjárás miatt, ami a szepesi májusnak jellemzője, a költőnek Iglón tartozkokása első hetében egyéb szórakozása nem volt, mint a i mit a Pákh-család nyújthatott, Ő beérte avval is és a délutáni órákat rendesen a Pákh-leányoknak és hozzájok ellátogató barátnőiknek társaságában tölté. Olyankor gyakran fölolvasott nekik részint magyar költeményeket, részint németeket, kivált Heime-ből, kinek dalfüzetét rendesen zsebében hordotta. Németül folyékonyan és tisztán beszélt, de társalogni csak magyarul szeretett. Egyszer költeményeire fordulván a szó, Petőfi azt kérdé Pákh Vilmától, hogy melyik költeménye tetszik neki legjobban ? A kérdezett hamarjában azt válaszolá, hogy az »Ebéd után« cimü. Petőfi bizton azt hitte, hogy valamelyik népdalát, vagy hazafias versét fogja Vilma említeni, s legkevésbbé sem várta az »Ebéd után«-t. A nyert feleletre gúnyosan bólintott fejével, s meglepetését e j szavakkal fejezte ki:

— Mondhatom, hogy ugyancsak eredeti gusztu- j sód van!

Majd egyéb magyar írókra is áttérvén a beszéd, Vilma azt találta mondani, hogy neki Kunoss versei is tetszenek.

— Jézus Mária! — kiáltott föl Petőfi, — hogy akadhat ember, a kinek Kunoss tetszik ? A ki Kunosst dicséri, az engem a földhöz vág!